Motor – barkács

Ha az ember öreg motort vesz, akkor olajos lesz a keze. Ez axióma, úgyhogy nekem is olajos lett kezem, mert korábban olajos lett a lábam és az ilyesmit nem állhatom.

Szóval az úgy volt, hogy észrevettem, hogy olaj van a cipellőmön motorozás után. Ezt követően átfogó felülvizsgálatot kezdeményeztem a jármű sérelmére, és legott kiderült, hogy a jobb oldalon olaj van a deknin, ami jól összekeni a blokk elejét meg alját és a cipőmet. A blokk még hagyján, de a bakancsomat nem hagyom. Gyorsan kiderült, hogy hol a bibi, a tömítés elbetegült és elenged egy kis olajat, ami pedig drága mulatság és ha elfogy akkor az nem jó. Meg össze is ken mindent.

Szombaton letöröltem mindent alaposan és elmentünk Jocival kanyarogni egyet, bár a kaland 50%-át motorosboltokban töltöttük, mert nekem nem volt nyári kesztyűm, Joci meg szeret motorosboltba járni és drágállani a dolgokat. Ezért én vettem egy kesztyűt, ő meg egy sisakot, és mindketten meg is tudjuk indokolni, hogy miért volt ez múlhatatlanul szükséges beszerzés. Végül csak tekeregtünk egyet és otthon szépen látszott, hogy nem olyan komoly a baj, nem kell szétbontani az egész motort, csak a deknit kell leszedni róla, új tömítés, dekni vissza és kész. Pofonegyszerű.

Ezért vasárnap felsorakoztunk Immáék garazsában, mert Joci ott szeret szerelni és megkerestük, hogy hol beteg a szalonállapotú luxusautójának az ablakmosószisztémája, ami után Joci gyorsan el is húzott, mert dolga volt. Közben nekiálltam kihajtani a deknit tartó 11 csavart, amelyből kettő már nem is volt csavar, hét minősíthetetlenül szétgányolt, kettő pedig közepesen szétgányolt állapotban volt. Valami – mára balladai homályba vesző – okból (lásd: fogtechnika szócikk) valamelyik, az engem megelőző tizenkettő tulaj egyike, a gyári csavarokat elkummantotta valahova és teljesen elmebeteg módon, az otthon talált csavarokat szabta méretre a fedél rögzítéséhez. A hossz szabályozását fűrésszel oldotta meg, bár volt egy csavar amit valószínűleg méretre harapott, majd betekerte őket, mint az atom és kész is, hiszen ez az a fedél amit soha nem kell leszedni, hiszen van alatta tömítés meg meleg olaj.

Két csavar kijött gond nélkül, hetet némi vajákolással (CRC) kiszedtem, kettőt viszont csak úgy tudtam eltávolítani, hogy kalapáccsal beléjük vertem egy csavarhúzót és kiropogtattam őket a helyükről. Számomra tökéletesen érthetetlen, hogy teljesen egyszerű, metrikus imbuszcsavarokban hogyan lehet ennyire elpusztítani a kulcsnyílást, látszik, hogy új-zélandon nincs IKEA. Arra már sosem derül fény, hogy miért kellett széjjeltépni a csavarokat, majd úgyhagyni, de az legott látszott, hogy ezek a csavarok már soha, sehova nem lesznek behajthatóak. A csavarprobléma egyébként annyira volt megoldhatatlan, hogy elcsattogtam a barkácsboltba, ahol nem egészen nyolc (8) dollár ellenében szert tettem egy tucat M6x25 fedőnevű , nikkelezett imbuszcsavarra. Ezekkel felszerelkezve nekifogtam a régi tömítés levakarásának a felületekről, ami eltartott egy ideig, mert valami beteg pasztával volt kikenve a régi tömítés mindkét fele, ami belógott az olajtérbe centikre, és tömíteni ugyan nem tömített,, viszont rágyógyult mindenre. Kiganéztam alaposan, hogy az új tömítés szépen felfeküdjön és ne csámborogjon az olajban semmi. Eztán körberajzoltam a régi tömítést egy művészi kivitelezésű Actros falinaptár karton hátlapjára, amit aztán nejem őnagysága ügyesen kivágott, ollóval.

Az új tömítést óvatosan felraktam a blokkra, eligazgattam, hogy szép legyen (nohiszen), felraktam a fedelet és önfeledt mosollyal markoltam bele a friss, meleg csavarok fényes halmába. A japán mérnökök elméjét úgysem érthetjük meg, úgyhogy szemrebbenés nélkül vettem tudomásul, hogy a tizenegy csavarból kettő miért M6x35, arról nem is beszélve, hogy ezt a méretet miért nem tartják a boltban? Viszont a vonatkozó kultúrtörténeti munka (Robert M. Pirsig: Zen and the Art of Motorcycle Maintenance) ismeretében nyugodt lélekkel vettem tudomásul, hogy a kettő darab hosszabb csavar volt a legjobb állapotban, úgyhogy ezeket szépen visszatekertem eredeti helyeikre, majd veszek ide is újakat. Visszaöntöttem a leeresztett olajat, visszatettem az olajszűrőt és már kész is voltam. Az erőmű röff-pöcc beindult, úgyhogy üstöllést hazavágtattam vele, most majd kierül, hogy működik-e a tömítés, de ha nem, akkor se esünk kétségbe, mert újra oldható kötőelemekkel van rögzítve az alkatrész, amelyet a kicsiny japán mérnökök álmodtak fémbe.

Miután még sosem csináltam ilyesmit, elment a babrálással az egész nap, viszont mialatt én a távolságleküzdő géppel babráltam, megjelent a családom, majd Imma főzött egy kilencfogásos ebédet, szóval nélkülözni azért nem kényszerültem, volt szórakoztató társaságom is, így nem volt kunszt a motorszerelés. A művelet roppant tanulságos volt, és a felfedezett rendellenességekre is számítottam, minden itteni motorosnak van a sötét múltjában egy ilyesmi kettőötvenes, úgyhogy továbbra is azt érzem, hogy az árának megfelelő állapotú járgányt vásároltam, ami kiválóan közlekedik, csak fel kell számolni rajta a korábbi kanyhalást és jobb lesz, mint új korában.

“Motor – barkács” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Prespán papír mindig legyen otthon, babonából is. Vagy olajálló szilikon papír, esetleg vékony parafalemez.
    Legtöbb statikus helyre elég a prespán papír.
    Érdemes felkutatni neten márkafórumokat, mert páran felraknak gyári tömítés rajzokat, amit ki lehet nyomtatni, és arról készítni szinte eredeti tömítést.
    Ahol nyomás alatt van a tömítés, pl. hengerfej, oda sajnos gyárit kell venni.
    Szemre elég jó állapotban van a gép, nem volt barmolva, a pár elgyötört csavar miatt nohardfíling. Viszont a kis lánckerék mintha kopott volna, meg a lánc is laza, 4-5000 km múlva cserélni kék.

    1. Namostan, pappito NZ-ben, a blig szervere usákiában, Józsi tán Magyariországon, és ezért elmondhatjuk, hogy kb. 40 ezer kilométer távolságl látja, hogy kopott a lánckerék, meg, hogy 4 000 km múlva cserélni kell.

      Csókoltatlak Józsikám, lepipőáltad az ungvági csodarabbit! 🙂

      1. zé, tudod, hogy nagy tisztelője vagyok az ungvári csodarabbinak, de azért a csodarabbi tanulhat ekkertől motorozásügyben ezt-azt 🙂

  2. “árának megfelelő állapotú járgányt vásároltam, ami kiválóan közlekedik, csak fel kell számolni rajta a korábbi kanyhalást és jobb lesz, mint új korában.”

    Ühümm és akkor már nyugodt lélekkel el lehet adni, hogy íme itt, a koránál jobb állapotú 250-es, ezzel tanul minden kezdő…. 🙂

  3. Tényleg laza az a lánc, de érdekes, hogy a lánckeréken nem lóg (megnéztem). Mondjuk ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy még mennyit bír ki… Nem nagyon van terhelve; csak a generátort hajtja.

  4. hát igen, a láncon látszik, hogy nem friss és a kis lánkerék is kopott, sajna, kicsit csalódott vagyok a japánokban, alig múlt húsz éves a gép és már lóg a lánc 🙂

    Egyelőre úgy vagyok vele, hogy bírja ki azt a még hátralevő 11 hónapot a full jogsiig, aztán majd meglátjuk mi lesz vele, lehet, hogy megmarad kommutálósnak, fene tudja.

    1. Igazából az a gondom a lánccal, hogy nem indokolt neki nyúlnia, sem a lánckeréknek kopni.
      Szinte teljesen olajban futnak, elvileg nem is kophatnak.
      Hacsak nem ment a gép pár kört kevés, vagy durván elhasznált olajjal.
      Ilyen gépeknél ez a gyenge pont, rendszeres szűrőcsere, sűrű olajcsere, minél öregebb a gép, annál gyakrabban.
      Nem rajongok a harley-davidsonért, de a gyári olajuk nagyon korrekt öregecskedő motorokba, nekem minden veteránban hd olaj van.
      Korábban ásványi dízelojat használtam, amiket a traktorokban is, de legjobb a részben szintetikus hd, ez van.
      A tdm-ben is hd olaj van, minden tavasszal cserélem.

  5. Jó kis szerelés volt, a használt motoroknál mindíg lehet számítani hasonlókra. Nekem egy 1984-es Yamahám van, szintén hasonló problémával küzdöttem meg (csavarral, tömítéssel együtt értve). Én általában a gyári tömítést preferálom (mai napig lehet kapni az enyémhez). Azt nem lehet beszerezni NZ-n, vagy nem is gondoltál erre?

  6. gondoltam, de aztán elvetettem, olyan szép volt a naptár 🙂

    majd utánajárok, csak nem volt idő, folyton motorozni kell 🙂

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.