Kert – új barázda

Mint azt már korábban említettem, a terműterületet megújítottuk, a vetés előtti talajmunkákat gondosan elvégeztük, és eljött az ideje a korábban fedettpályán megindított kis palánták vadregénybe helyezésének is.

Az egyik legfontosabb jószág a paradicsom, meglehetősen csenevész állapotban kerültek ki a palánták a vadonba, lappangott is bennem némi kétely, hogy képesek lesznek-e alkalmazkodni a palántapróbáló körülményekhez (vagyis a rendszeres locsolás és a 20 fokos levegő, sűrű napsütéssel). Úgy tűnik, hogy a talajjavítás használt, a kicsinyek megkapaszkodtak és másfél hét bénázás után, végre növekedésnek indultak, úgy produkálják a leveleket, mint egy ügyintéző, remélhetőleg nem lesz velük később sem baj. Cél a negyed kilós, lédús, piros gömbök százai, amelyektől Bálint gazda belepisál a gumicsizmájába az irigységtől.

A fajok közti, Darwini küzdelemben alulmaradt a zöldborsó, ami nagy fájdalmam, mert a gyerek szerette nagyon lopkodni az érett hüvelyeket, és tényleg finom is volt a termés, de a hozam nem érte el a művelési mennyiséget, szóval lemondtam róla, különös tekintette arra, hogy valahogy kiszáradt meg megromlott az egész növény a szezon végére. Nincs helye érzelgősségnek, cévágányra került. Helyette területi követelést nyújtott be egy marék céklamag, amire rábólintottam, meglátjuk. A cékla, egészséges és teli van vitaminnal meg lila is, kapott hát egy esélyt, meglátjuk hogyan állja meg a helyét a kíméletlen, túlélésért folytatott harcban. Egyelőre piciny leveleket ereget a talaj fölé, de az elején egyedül kell bizonyítania, kemény világ ez kezicsókolom, ha majd letett valamit az asztalra, tárgyalhatunk.

Nem a cékla az egyetlen új versenyző, ott van a pakcsoj is, amely viszont a retket megszégyenítő módon kezdett növekedésbe, napok alatt belakva a neki szánt sorokat. Egyelőre őt se piszkálom, kivárjuk hogyan viselkedik, először van, mégiscsak. Amíg lesz belőle valami, addig is van időm a feldolgozási lehetőségei után kutatni.

A retek a szokásos helyére került, ennyi helyzeti előnyt kap a lojalitása és a töretlen pirosgömbgyártása miatt, az első saját retkeket már fel is zabáltuk, de hát a retekben nem nagyon lehet csalódni, mind előjön, mind terem, idén figyelek, hogy kevesebb vizet kapjon, mint a többiek, mert könnyen elszalad vele a ló és kireped, mint a kisgömböc. Finom.

A területfoglalós harc mindent elsöprő szereplője, a kovászos uborka is beindult, a négy tőből egy kicsit bicegős, egy közepes, de kettő kifejezetten erős képet mutat, már most tíz centis levelei vannak, nekik lassan el kell kezdenem eszkábálni a kilövőállomást, amire felkúszhatnak, mert ha nem figyel oda az ember, akkor négyzetméterszámra terítik be a környéket, ami nem célunk, pláne az erőseknek nem adunk ekkora előnyt. Ha az időjárás ilyen marad, akkor szép jövőt jósolok a kertnek, bár a pakcsojnál rezeg a léc, ha nem bizonyul olyan jónak, mint gondoltam, akkor kiesik a játékból, a helyére pedig valami más kerül, ez egyelőre függő kérdés, a teszteredményekig nem tudunk lépni. A cékla is bizonytalan, mert igen előnyös lokációt kapott, de fogalmam sincs, mikor lesz jó, vagy érett vagy ilyenek, de hát a kihívás a szép az egészben, ugyebár. Az erő- és demarkációs vonalak még nem alakultak ki, de bármi lehet, egyelőre mindenki beásta magát a mezőn és igyekszik felkészülni a komolyabb helyezkedésre.

Stay tuned.