Motor – megint barkács

Megint a műhelybe kényszerültem, most hivatalos okokból, semmi hobbizás. Megbuktunk a vizsgán.

A jóidő beköszöntével eljött a motorral kommutálás ideje is (vettem saját motorosgúnyát a kölcsönbe kapott helyett), ehhez viszont kénytelen a jármű megfelelni a szigorú helyi szabályozásnak. A regisztrációja rendben van, ám a műszakija tizenhetedikén lekopott, kellett új. Egy napos csütörtöki hajnalon fogtam hát magam, motorra pattantam és délcegen megjelentem a VTNZ vizsgaállomásán motorostul, hét óra húszkor. Ekkor még minden rendben volt, egy gyűrött arcú jómunkásember elirányított a motoros részlegbe, majd a gizikének megmondtam, hogy miért jöttem, kifizettem harminchárom dollárt és vártam.

Emberünk mindenfélét nézegetett a motoron, pislogtatta az indexeket, dudált, és egyáltalán úgy csinált, mint a hülyegyerek, aki minden gombot megnyom, amit lát, de hát nyilván ezért fizetik. Amikor nem figyeltem, egy óvatlan pillanatban felpattant a járműre és eltűnt a ködben, hogy megtapasztalja, mit tud nyújtani (hajdanán) húsz lóerő. Még ekkor is nyugodt voltam, nemrég voltunk egy egész napos túrán, ahol a kis jószág becsülettel helytállt, azóta kapott egy karbitisztítást is, meg pihent sokat, faja állapotban volt. Gondoltam én.

A szaki visszajött, majd közölte, hogy megbuktunk, mint Rottenbiller (nem pont ezekkel a szavakkal) mert a fékkart túlságosan be kell húzni, hogy fékezzek, valamint a jobb oldali lábtartóból hiányzik egy csavar, így csak egy fogja és ez skandallum. Felmarkoltam a papírt és hazamentem, letettem a vasat és bánatosan elmentem dolgozni, autóval. A hétvégén nekiálltam rendbehozni a dolgot, kaptam 30 napot, hogy újra megjelenjek a vizsgahelyen a kijavított holmival és akkor nem kerül plusz vizsgapénzbe a mutatvány.

A féket beállítottam, bár nem tudom, hogy nem az volt-e a baj, hogy ez még a jó öreg dobfék, sose fog úgy fogni, mint egy turbólézerdigitális modern tárcsafék, de hát mindegy, a rendszerbe bekerült a dolog, valamit kezdeni kellett vele. A nagyobb falat a hiányzó csavar pótlása volt, mert ugye a bemenni a bótba és venni egy M8-as csavart a hülye is tud, de nálam rosszabb volt a helyzet, a csavar ugyanis nem hiányzott, csak a feje. (már megint azok a rohadt csavarok, miért ezen kell spórolni, idióták?) A többi része benn volt a helyén, mozdíthatatlanul. Vásároltam egy tudományos-fantasztikus, beszakadtcsavarkiszedő szettet és bizakodva tekintettem a jövőbe.

A csavar kiszedése nem egy kunszt (ehm) csak meg kell fúrni a régi csavart, belehajtani a balmenetes kiszedőt, ami szépen megkapaszkodik a régi csavar szárában és kitekeri azt a helyéről. Ahogy azt bizonyos kiskórú Móric elképzeli. A valóságban odáig simán eljutottunk, hogy megfúrtam a régi csavart, majd belehajtottam a kiszedőt és elkezdtem tekerni, hogy a csavar kijöjjön szépen, ahogy a dobozon levő ábrákon is történik, alaposan megtámogatva csavarlazítóval a processzust. Nyilván a názánál a titkos laborokban, szobahőmérsékleten ez ilyen pofonegyszerű a fehérköpenyeseknek, a garázsban viszont, harctéri viszonyok közepette simán beletörtem a kihajtót a csavarba fúrt furatba egy pillanat alatt. Azt ne feszegessük, hogy hogy tudtam eltörni, én se tudtam, hogy volt Hulk a családban. Kissé elszontyolodtam, mert a csavarban maradt darab ugye a legkeményebbre edzett szerszámacélból van, esélyem se volt ezt a háromdolláros, kínai fúrószárammal kiszedni onnan.

Ugorjunk a történet három órával későbbi pontjára, úriember módra nem részletezve azt az anyázást és küzdelmet amit a beszottyadt vacakkal folytattam, végül kijött a beletört darab, viszont a csavar már nem volt olyan elegánsra fúrva, mint a képen, alaposan elláttam a baját. Úgyabb egy óra és két eltört fúrószár után a csavar nagyrésze már fémforgácsként hevert a garázspadlón, a benn maradt kisebbik részről viszont lemondtam, ehelyett egy új, ördögi tervet dolgoztam ki, rendbehozom a menetet, az M8x20-as csavarból viszont csonkolásos módszerrel M8x12-es csinálok és mindenki boldog. A konzol menetét egy menetfúróval reinstalláltam, majd legnagyobb meglepetésemre simán belement a csavar és tartott is, úgyhogy eljött a csonkolás ideje. Egy csavarból levágni 8 mm-t nem igényel agysebészi képességeket, de hamar kiderült a terv gyenge pontja, miszerint nem rendelkezem vasfűrésszel. Van nekem egy csinos dekopírfűrészem, viszont csak fához való pengék vannak hozzá. Ekkor derült ki, hogy a barkácsbolt egy órája bezárt.

Nyuszi barátait és üzletfeleit végigtelefonálva kiderült, hogy a North Shore-on az egy négyzetkilométerre eső fajlagos vasfűrészeloszlás messze elmarad a fejlett társadalmak átlagától, én mindezért a jólétet és az cukros üdítőket hibáztatom. Végső elkeseredésemben, szó szerint nyolc milliméterrel a cél előtt, majdnem feladtam, de eszembe jutott, hogy a szomszédom, még ideköltözésünkkor könnyelműen felajánlotta, hogy ha kell bármi, akkor csak szóljak. Átcsattogtam – pszichológia hadviselési taktikaként, gyerekkel – és a szaki, rövid beszélgetés után a kezembe nyomott egy vasfűrész betétet a dekopírhoz, két viseltes kézi vasfűrészt és egy flexet, hogy ha ezekkel nem boldogulnék, akkor vessek magamra. A vasfűrészeket félretettem vésztervnek (aminek nyele van, az már az álmoskönyvek szerint is aggasztó, fizikai munkát jegyez) és adtam egy esélyt a dekopírnak, de a csavar rendes megfogásához kellett volna egy satu és satum sincs. Úgyhogy végül a legférfiasabb megoldás, a flex mellett döntöttem, ennél macsóbb dolog tán nincs is, hangos, veszélyes és repkednek a szikrák – csodálatos találmány, én mondom, minden háztartás elengedhetetlen kelléke, nekem is kell saját. A masina üzembehelyezése után negyven másodperccel a kezemben volt egy roppant forró, de kiváló méretű csavar. Mindent szépen visszavittem a bácsinak, köszöntem alássan, majd összeszereltem a lábtartót, ami szebb, mint újkorában, illetve hát két csavar tartja, ahogy azt a versenyszabályzat előírja.

A jármű csodálatos gyógyulása után nem volt más hátra, mint kipróbálni, aztán újra menni felülvizsgálatra a vizsgabácsihoz. Hétfő este elugrottam egy tesztkörre, csavarogtam egy fél órát a környéken, és úgy ítéltem meg, hogy most már minden baba, menni fog. Kedd hajnalban, széles mosollyal az orcámon megjelentem a képen látható VTNZ vizsgaállomáson, és kedélyes beszélgetésbe merültem a többi korán érkezővel, amíg a facilitás ki nem nyitott. A sertepertélő menyus a kezemben tartott papírról azonnal levette, hogy felülvizsgálatra jöttem, intett, odamentünk a motorhoz, ahol igen alapos vizsgálatba kezdett. Az alapos vizsgálat kilenc másodpercig tartott, ebbe belefért, hogy elolvasta a papíron, hogy későn fog a fék (behúzta a fékkart, bólintott) meg, hogy hiányzik a csavar (lenézett a lábtartóra, belerúgott egyet, hogy tart-e, bólintott) és ezzel meg is voltunk. A szaki köddé vált, majd egy perc múlva hozta a wof cetlimet, szóval szabaddá vált az út a motorozás előtt, a járgány is meg én is road legalok vagyunk. Amíg a sisakot meg a kesztyűt húztam, gyorsan el is eredt az eső.

“Motor – megint barkács” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Látom Csikós babérjai törsz a Belsőségnél :)))

    Érdekes poszt, eszembe is juttatta, vajon Thaiföldön motorokra van-e műszaki vizsga. Erősen töprengek. Még sose mondtak itt nekem ilyet (új motorom van amúgy, lehet ezért).

      1. Kismotor, fele a tiédnek: Yamaha Nouvo, 125 ccm. Városi motor, remek a dugóban a kocsik között való előre furakodáshoz.

        Vezettem korábban 250 ccm-es Choppert (Honda Phantom), remek, imádtam, ám pont a városi dugókban nem előnyös. Viszont hegyekbe meg már kevés volt a 250 ccm.

  2. dehogy török, nincs nekem annyi pénzem 🙂

    meg motorozni jobb, mint szerelgetni (bár…:) de azért lélekben fel voltam készülve a barkácsolásra, sokadik tulaj, öreg járgány.

  3. Hát, mire rendes motoros leszel, az alábbiak állanak majd garázsodban:
    két flex (NA 110 és 230 mm), satupad 150 mm-es satuval, csőfogó kétféle 10-150 mm között, stekkulcskészlet, csillagvillás készlet, motoremelő, digitális voltmérő, akkutöltő, egy kisebb esztergapad, kompresszor, rengeteg menetjavító készlet, pár marmonkanna, mindenféle olajak, zsírok, kerékvasak, hatféle kalapács.
    Isten hozott a klubban.

    (Lefőztem a páleszt, harminc liter 52 fokosra hígított barackom, öt liter 48 fokos eprem, negyven liter 52 fokos szilvám, húsz liter 54 fokos birsalmám, harmincöt liter 50 fokos almám lett. Maradt egy kisebb hordó vegyes alszesz, olyan húsz fok körül, jó lesz jövőre cefrézni. Csütörtökön kezdtem, most pakoltam el.)

  4. gratulálok! Birs, szilva, barack jöhet kannaszám! 🙂

    (a szerszámokkal szépen haladok, de még csak egy motorom van 🙂

  5. “Hétfő este elugrottam egy tesztkörre, csavarogtam egy fél órát a környéken,”

    Éééééértem. CSAVARogtam.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.