Autós adminisztráció a zátonyon

Új-Zélandon a járműbirtoklás viszonylag általánosnak tekinthető kényszerűség, autó nélkül itt nem sokra megy az ember. Az utóbbi években ugyan fellendült az új autók piaca, de meg sem közelíti azt az össznépi, önfeledt szórakozást, amelyet a használt járművek adásvétele biztosít a szigetlakóknak. Nem véletlen, hogy ez az erős piac kitermelte magának az erre épülő, kiszolgáló bizniszeket is.

A zátonyon a tulajdonviszonyokat meglehetősen érdekes módon lehet megváltoztatni, ami elég sok visszaélésre ad lehetőséget, mondhatjuk azt is, hogy a rendszer gyenge lábakon áll, ha megánszemélyek adják-veszik az autóikat egymásnak. Igazából a rendszer annyira egyszerű, hogy anélkül, hogy egy métert mennénk, meg tudjuk szerezni egy tetszőleges jármű tulajdonjogát (ha az magánszemély nevén van) és csak pár trükkös további lépés szükséges ahhoz, hogy a nevünkre vett járművet legálisan továbbadjuk, majd pincénkben fürödjünk a pénzben, mint Dagobert bácsi. A szabályozás  – kissé leegyszerűsítve – ugyanis nem az eladót üldözi, hanem a vevőre bízza, hogy mennyire alaposan jár utána annak, amit meg akar vásárolni. Keleteurópai szemmel nézve ez elég hülye egy rendszer, bár van benne logika.

Viszont a másik oldala az éremnek, hogy a vevőnek számos lehetősége van megbizonyosodni arról, hogy amit vásárolni kíván, az tényleg azé, aki eladni akarja és az egyéb paraméterek is stimmelnek. Maga az adásvétel nem egy agyonbonyolított procedúra, a vásárló kitölt egy papírt, elsétál vele a postára, fizet kilenc dollárt és húsz centet és meg is vagyunk. Az eladónak ugyanezen form aljáról leválasztható szelvényen kell elismernie, hogy ő eladta a kocsit és kész. Természetesen, az egész procedúra pár kattintással elintézhető a neten is, akkor még posta sem kell, a tranzakciót követő egy-két hétben a vásárló fog kapni egy levelet, amelyben az állami nyilvántartó elismeri a tulajdonjogát. Egyszerű, olcsó és gyors módszer – ha minden rendben van.

Viszont óhatatlanul előfordulnak khm, visszaélések, ahogy az a használtautóbizniszben általánosan elfogadott, így, mielőtt komolyabb összeget adunk ki autóra, amelyet magánszemélytől kívánunk megvásárolni, jobb megbizonyosodnunk arról, hogy tényleg a tulajdonos akarja eladni nekünk a járgányt (és ha nem, akkor miért nem?), nincs-e a járgányon élő követelés, banké vagy finanszírozó cégé, az autót nem körözik, nincs-e rendezetlen biztosítási ügye, legálisan van-e az úton és egyáltalán, minden rendben van-e vele. Egy fennálló útadó tartozás, egy varázsolt km-óra vagy homályos tulajdonviszonyok  komoly költségeket jelenthetnek a későbbiekben.

Ezért, az állam lehetővé teszi, hogy némi térítés ellenében a nép hozzáférjen a járművekről (nem csak járművekről, de az másik mese) tárolt információkhoz, és erre le is csaptak cégek, akik fejlesztettek mindenféle extra szolgáltatásokat is nyújtó rendszereket, amelyek viszonteladják az állami adatbázisokban tárolt adatokat, gyakran látványos, könnyen érthető formában, hogy az egyszeri lekérdező okosan nézhessen. Általában vagy az első 1-3 keresés ingyenes, vagy korlátlan számú rendszám kérdezhető le ingyen, de a részletesebb adatokért már fizetni kell. Az egyik ilyen site a CarJam, ahonnan az illusztrációk is származnak a járműveim lekérdezése után, de szinte ugyanazt adja a Motorweb is, és az autóklubnak is van hasonló szolgáltatása. Aki csak arra kíváncsi, hogy a vásárolni kívánt járművön van-e bármiféle financiális teher, az az egyik minisztárium által üzemeltetett nyilvántartóhoz fordulhat, (Personal Property Securities Register – PPSR) de ez ingatlanra meg mindenfélére vonatkozó terhekkel is foglalkozik.

Igazából ez akkor éri meg, ha a járművünk komolyabb értéket képvisel (meg ingatlannál a PPSR, nyilván), és magánszemélytől akarjuk megvásárolni, ha kereskedésben veszünk autót, akkor semmilyen későbbi problémánk nem lehet, egy érvényes licensszel (MVTR/LMVD) működő autókereskedő viseli is a felelősséget azért, ha nekünk valamit elad, amit nem lenne szabad. A képeken a motorom és az autóm története van, a motort itt helyezték forgalomba először, az autóm pedig japánból érkezett, már használtan. A km óra állást minden műszaki vizsgán regisztrálják és általában adásvételkor is, de ez nem mindig történik meg, látszik is, hogy a motorból hiányzik hatszászegynehány km és rendszer megbízhatatlannak nyilvánította az óráját – csak egy apróság, de érdemes figyelni rá, ha használt járgányt veszünk. (viszont tényleg napi ötven km-t megyek vele egy nap, amit ügyesen megsaccolt a műszakin leírt óraállásból, meg az is kiderült, hogy öt évig nem ment egy tapodtat se).

Hasznos szolgáltatások, ha belegondolunk, hogy mennyiért veszünk mondjuk autót, akkor egy teljeskörű, mindenre kiterjedő lekérdezésért nem sok az a húsz dollár, gyorsan megtérül, ha látjuk, hogy az eladó mondjuk csak két hete birtokolja a járművet, vagy furcsaságok vannak a grafikonokon, sok pénzt és komoly szívást spórolhatunk meg.

“Autós adminisztráció a zátonyon” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Nem tudnak ezek élni. Nekem például van egy szép bömbim eladó, egy nyugdíjas matektanár járt vele vasárnaponként templomba. Minek ide nyilvántartás, _bárki_ megmondja…

    1. a múltkor még svájci, nyugdíjas orvos házaspár második autója volt! 😀

  2. Most is az, uram, hát nézzen rám, nem vagyok én zsivány, a férj volt a matektanár és a festői Uetlibergben laktak és az asszony gyönyörűen kézimunkázott, a műszerfalon még ma is látszik a horgolt csipketerítő nyoma….

  3. Nem matektanár vótam, hanem pszichológiát oktattam (kedvencem a “hogyan adjunk el bármit bárkinek” témaköre), és a festői Neuzala-ban éltünk párommal kettecskén… Meg a gyerekek, de ők nem hajtották a bömbit… asszem, és nem horgolt csipketerítő vót, hanem dekorációs üvegfesték, mer az asszony télleg szereti a kézimunkát… ööö… mármint nem vezetés közben!

    Asszonyom vigyázzon az ilyen csirkefogókkal!

  4. Jajj, ne tegye már itt az agyát, a maga kocsijának mindkét eleje bal! Elmennyen innét míg jógóga van…!

  5. Hehehe… A Nagykőrösi úti piacon _*MINDEN*_ autó nyugdíjas pedagógus házaspár csempézett garázsban tartott, kizárólag vasár- és ünnepnapokon templomba járásra használt autója szalonállapotban… :-))) Szerencsétlen exem is egy ilyet vett magának tavaly ilyenkor, olyan büszkén magyarázta, milyen jó vételt csinált, és ugye látom (én), hogy ő megmondta, hogy igenis lehet… Aztán két hét múlva http://route66.blog.hu/2010/05/22/total :-/

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.