Mini Motocross

A technikai sportokat – mint a hangszeren játszást – nem lehet elég korán kezdeni, ha valaki sikeres krosszmotorista akar lenni, akkor nem árt, ha már kiskorában nekilát, felkészül, gyakorol, és versenyeken méri össze a tudását a többi hasonlóval.

A North Harbour Mini Motocross Club pont erre való, itt több korosztályban versenyezhet az ember, változatos járműkategóriákban. Ezt a versenyklubot is, mint a többit, lelkes szülők gründolták össze, a rendezvényeik is a környékbeli farmokon zajlanak, Waimauku, Kaukapakapa and South Head környékén, így nem csak egyféle talajon és pályavonalon küzdhetnek a lurkók.

Mivel ez egy mini cross-klub, az alsó korhatár 4 év, a felső pedig 12, efölött már a junior kategóriában kell manőverezni. Talán meglepő a négy évesen motorra ülés, de ahogy elnéztem ez elég sokaknak sima ügy, és szerencsére ők nem is skolnyik biciklin kezdik a kétkerekű pályafutásukat, hanem ötven köbcentis krosszmotoron.

A klub követi a Motorcycling New Zealand szövetségi szabályait, van bizinyos életkor-köbcenti-járműfajta limit, ami országos érvényű, de ebbe nem mennék bele mélyebben, a mi szempontunkból nagyjából mindegy, hogy 100ccm-es kiskerekű ATV-vel hány éves kortól indulhatnánk. A lényeg, hogy a klub roppant kötetlen, nem is valami agyonszabályozott valami, az éves tagdíj 45 dollár (családi tagdíj 55) évente, így a tagok maguk végzik az ellenőrzési, bírói, partjelzői meg egyéb pályaszéli feladatokat, a gyerekeik jó eséllyel úgyis a mezőnyben vannak. Ha valaki nem csak itt, klubon belül akar versenyezni, akkor az MNZ-nél kiválthat versenyzői licencet, amivel bárhol máshol is indulhat, majd később ezt a licencet viheti tovább junior és felnőtt korában is.

A legfontosabbak persze a biztonsági szabályok, megfelelő felszerés nélkül senki nem indulhat a versenyeken, mindig van a helyszínen egy mentőautó és mindenki figyel a másikra, hogy minden rendben menjen és minden rendben is ment, a pálya is szépen ki volt jelölve, a parkoló elkerítve, a csapatok sátrai szintén, messziről teljesen felnőtt dolognak nézett ki az egész, csak közel érve volt fura a sok pöttöm alak a nagy bukósisakokban.

Egy barátunk hívott el bennünket megnézni a vasárnapi futamot, ő azok közé a szülők közé tartozik, akiknek gyerekkorukban nem lehetett ilyen klassz játékuk, most viszont a gyerekükön keresztül élik ki magukat – az ő esetükben szerencsés, hogy a gyerek is szívesen motorozik öt évesen.

A motorok állatiak, a legpicibbek persze még CVT-szerű váltóval, de a nagyobbak már 2-3 sebességes, igazi váltóval nyomulnak, és marha jó hangjuk van, annak ellenére, hogy 50-100 köbcentisek csak, a sok kisklambó pedig nagyon vagány a szerkójában. Az egész rendezvényből árad a kúlság, ahogy 5-7 évesek krosszcsizmában rugdossák a tehénszart a mezőn, észbontó az egész. Az apukák sámlin ülve a sátrakban szerelik a versenygépeket, a kölykök meg egymást cukkolják, meg kell őket zabálni.

A pályán hihetetlen, hogy mennek, némelyik öt évesen úgy kanyarodik, ahogy én sosem fogok, csináltam is kis videót, amin remélem átjön az élmény. Az a jó ebben, hogy nem kell hozzá igazán sok pénz,  (azért egy terepjáró nem árt) és mégis remekül szórakoznak a népek, nincs alkohol, csak jó levegő (vagyis benzinfüst). Szuper élmény volt, bár a lányom kijelentette, hogy őt akkor sem érdekli az egész, ha percekig meredten nézett egy übercool, szőke copfos, ötéves kiscsajt a rózsaszín krosszpáncéljában rombolni – neki ez hangos. Hát. Mindegy, ha nem, hát nem, majd apa vesz krosszmotort egyszer.

A klubnak van facebook oldala, weboldala, ha valaki be akarná nevezni a gyerekét, vagy csak el akarna nézni egy futamra, én most voltam életemben először motorversenyen, és akkor is klassz élmény volt, ha a versenyzők, motoron ülve is csak a derekamig értek.