Önkéntes mikrohitelezés – KIVA a gyakorlatban

Nagyjából egy éve írtam a világjobbítás egy lehetséges módjáról, amelybe én magam is helyeztem el egy bizonyos összeget. Nem túl meglepő módon, az akkori visszajelzések között akadtak negatívak is, ez a poszt most leginkább nekik szól. Nem, nem lesz deugyeénmegmondtam.

Már az elején lelövöm a poént, azt az ötven dollárt, amit hitelezésre adtunk, az utolsó centig visszafizették az accountunkra, ha akarnám, akkor most felvehetném és kész. Igazság szerint nem is törődtem az egésszel, mert úgyse tudtam volna mit csinálni, most viszont kaptam egy levelet, amelyben a Kiva értesített, hogy a lóvé a rendelkezésemre áll, ha akarom újra kihelyezem, ha akarom felmarkolom. Nem markolom fel, sőt.

Jól látszik, hogy mind a két hitel, amelybe én is beszálltam pénzzel, szépen fizetgette vissza a tartozását, amelyet folyamatosan irkáltak jóvá a számlámon. Első körben – némi fenttartásokkal bár – aszondanám, hogy ennek akár értelme is lehet, pláne, ha azt nézzük, hogy az egy évvel ezelőtti, már akkor is magas visszafizetési ráta (98,26%) mára 98,75%-ra tornászta fel magát. Fenttartásaim persze vannak, hiszen a fene se tudja mi történik a pénzzel, csak reménykedhetünk abban, hogy tényleg megkapja az, akinek szántuk, de akármi is zajlik, végül visszakaptam.

Begurítottam még egy ötvendolláros érmét, és azt újra kihitelez(tet)tem a világ változatos pontjain, hogy smallbusiness versenyelőnyt okozzak annak, akik mostantól tartoznak nekem (és a többi hitelezőiknek).  Én persze kis pont vagyok egyedül, ám a csapatban már nem is olyan rossza  helyzet, és vannak elég sokan, akik összeállva egészen komoly összegekkel segítették a mikrohitelért sorbaállókat. Egy Ausztrál csapat háromezer tagja, összesen egy és negyed millió dollárt helyezett már ki, ami az 500-1500 dolláros kishitelek világában nem kis teljesítmény, és 500 dollár Maliban vagy Tadzsikisztánban elég komoly lehetőséget jelenthet. Aki úgy gondolja, hogy ez jó ötlet és van kedve kihitelezni pár forintját ami nem hiányzik a kosztpénzből, azt szeretettel várjuk itt.

 

“Önkéntes mikrohitelezés – KIVA a gyakorlatban” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Mennyi hasznot hozott a kihelyezett 50 dollár? És az ausztrálok kihelyezett pénze? Mekkora költséggel működik a pénzkihelyező szervezet és ki fizeti ezt a költséget?

    A jóindulatot, meg az esélyteremtést értem, csak azt nem, vajon nem az történik-e, hogy a mikrohitelekből olyan konkurenciát teremtünk saját magunknak, amivel aztán nem tudunk majd mit kezdeni, ld. textilipar, acélipar és a többiek?

    1. hát én nem sok esélyt látok arra, hogy egy Burkina Faso-i deszkakereskedő hirtelen veszélyeztetni kezdené az acélipart bárhol, mert kapott 500 dollárt kölcsön. A haszon meg az, hogy azok a mukik akik ebből tovább tudnak dolgozni azok nem segélyen meg más falvak lemészárlásán éldegélnek, jó eséllyel mondjuk tudják taníttatni a gyerekeiket vagy akár az is lehet, hogy nem indulnak el más országokba acélipari munkásnak.

      A kiva egyébként lószart se keres ezen, pont ahogy az a többszázezer kis pappito, akik beletoltak 50-100 dolcsit a dologba. Aki keres ezen az a hitelfelvevő, meg a pénzt kihelyező helyi pénzintézet.

      az már csak hab a tortán, hogy ilyen visszafizetési rátát szerintem az európai hitelek nem szoktak mutatni…

  2. Épp egy éve épp itt olvastam először a KIVA-ról, köszönöm, hogy felhítad rá a figyelmemet, nekem is csak jó tapasztalataim voltak vele.

    Pofonegyszerű a használata, amint fisszafizetek egy részletet, azonnal be tudom fektetni másik helyre, néhány katintás az egész.

    Remélem másik is kipróbálják, PayPal-lal három mozijegy árából bele lehet kezdeni.

    1. nekem semmit. de nem is visz. ahhoz túl picik a kihelyezet pénzek, hogy hirtelen bangladeshben épüljön egy Hilti gyár, de a kisbizniszeket életben tartja vagy picit fejleszti. Szerintem messze jobb megoldás, mint a mindenféle kamugyi segélyszervezeteken keresztül ellopott vagy ki nem osztott lóvé, vagy az ellopott segélyadományok. (lásd oxfam, pl.)

      1. Ami nem hoz, az visz, mint tudjuk. 🙂

        De komolyan, ha jól értem, a helyi bank 0,00 forrásköltséggel jut kihelyezhető pénzhez, a kamatot ő szedi, te meg vagy visszakapod a pénzed, vagy nem, és ha nem, akkor sem balhézol, hisz csak 50 dollárz. Egyébként meg, a kihelyzett hitel összege ki van vonva annak az országnak a bankrendszeréből, amelyikben a tőketulaj lakik… Ügyes.

        Amúgy nem rossz az elképzelés, csak akkor a többi segélyprogramot is le kellene állítani, és abból a pénzből mikrohitelezni…

  3. Tetszik az ötlet, regisztráltam is a csoportba és ki is helyeztem egy kis pénzt 2 projectbe. 🙂

  4. én egy 58 éves perui gazdának adtam kölcsönt a KIVA-n keresztül, akivel szóba sem állnak a bankok, mert 58 éves… és fizeti is vissza, szépen… a pénzt permetezőkre kérte és ha jó a termés, akkor az unokái iskoláztatását fedezi belőle. és nem sajnálom tőle. sőt.
    és az SPCA-t is szoktam támogatni, pedig a kutyák és a medvék semmit sem fizetnek vissza. de azért nekik is kell egy kis hely a világban.
    szóval köszi, hogy felhívtad a KIVA-ra a figyelmemet!

  5. Rossz irányból közelíted meg ha tőketulajról, forrásköltségről, összeg kivonásáról beszélsz. Ez nem üzlet, hanem segítség. Sokkal szívesebben adok ide, mint a különböző segélyszolgálatoknak. Te hogyan adnál inkább jótékony célra pénzt?

  6. A másik oldalról megközelítve, melyik országok lakói a kölcsönzöttek, és ők hogy tudnak a pénzhez hozzájutni ?

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.