Motor – fejlemények

Motoroséletem továbbra is töretlenül zajlik, előnyös testtartásban haladok a teljesértékű jogosítvány felé, bár némi ez-az időnként okoz meglepetéseket. A következő lépcsőfokra nem lépek fel készületlenül.

Kis, piros motorom korához képest kiválóan teljesít, ügyesen elcipel mindennap a munkahelyemre és onnan haza, mi többet akarhatna az emer? Mondjuk normális időjárást, mert így tél közepén az erős szél és a sok eső – bár természetes – ritka kellemetlen, a ma reggeli jégeső meg már tényleg túlzás volt. Igazi hidegek eddig nem voltak, hajnali 8-9 foknál még nem volt kellemetlenebb hőmérséklet, állítólag most jönnek majd a 3-6 fokok, hát nem tudom, a téli motoroskesztyűmet már rég megutáltam, szeretném már erősen visszavenni a nyárit.

Szegény motornak egyébként kissé megterhelő ez a mindennapos ingázás, a napi kb. 45-50km erősen igénybeveszi a roppant összetett, bonyolult szerkezetet, és ennek bizony észrevehető jelei is vannak. Egyrészt valahogy eltört és elveszett a jobb oldali yamaha felirat egy része, (ne feledjük, a jármű abból a korszakból van, amikor a matricákat nem a márkanév feltüntetésére használták), összeomlott benne az akku, amely helyett egy újat kellett vásárolnom, múlt héten pedig megadta magát a kuplungbowden az autópálya lehajtón, na ennek nem örültem.

Sejtésem szerint az eredeti bowden még látta Bem apót a harcmezőkön, és huszonév helytállás után végül elszakadt, de ezt csinálhatta volna mondjuk elinduláskor a garázs előtt is. A gépezet fenttartási költségeit jól jellemzi, hogy a gyári bowden a yamaha kereskedésből érkezett és tizennyolc dollárzokba került. Az az érzésem, hogy szegény jószág érzi a végét, másfél hónapra vagyok attól, hogy 250-esnél nagyobb motorra ülhessek legálisan, és akkor a kis pirosnak előreláthatóan mennie kell, pláne, hogy felkészültem a full jogsira és némi dilemmázás után, vásároltam egy másik motorkerékpárt. Jocival megnéztünk párat (én néztem, ő meg nem csak nézett), aztán végül ennél maradtunk.

A szép, kék motort úgy hívják, hogy yamaha XT600Ep, amiből senki nem tudja mit jelent a p, de nem is érdekes. A bácsi, akitől vásároltam, egy középkorú kiwiember, a motor pedig nagyon szép állapotban van, kevesebb, mint 10ezer km-t futott és 2004-ből származik. Sajnos ezt a modellt már nem gyártják, ennek utódja lett az XT660, ami szintén tetszik, de egyrészt komplikáltabb (vízhűtés), drágább sokkal (újabb) és az éves állami lehúzás is több rá (601ccm-től megugrik a rego). A kedves bácsi volt az egyetlen tuladonosa, ő tolta ki a szalonból pár éve, adta az összes sallangot amit ő kapott megvételkor, meg egy Givi doboztartót.

Miután hazahoztuk, lecseréltem benne az olajat meg az olajszűrőt, kipróbáltam, hát egészen más világ, mint a postásmotor, egyrészt mert sokkal energikusabb (tán 45 lóerő) magasabb, meg nagyobb is, meg ezen van rendes fék is. Most már csak az van hátra, hogy a kis piros kibírja a vizsgáig hátralevő időt, a vizsgát és én se bénáskodjak, és akkor jöhet a továbbtanulás meg az erdei túrák.

“Motor – fejlemények” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. nekem is volt 2-3 évig, fasza kis gép, igazán megbízható, de az erdei túrákkal óvatosan, nem igazán terepre való, inkább olyan városi allrounder.

    1. olyan húha terepre nem is akarok menni vele (meg egyáltalán) de föld/gravelroad az szerintem megbírható ezzel is. majd kiderül.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.