Motor – jogosítvány korlátok nélkül

Motoros pályafutásom eddigi szakaszában már túlestem a kezdőknek kötelező tanulójogsi és korlátozott jogsi szakaszokon, de kitelt az idő, elmehettem egy korlátozásoktól mentes, minden motorizált kétkerekűre érvényes jogsiért. Class 6 full. Nagyfiúk ligája.

Miután már korábban beszereztem egy nagyobb motort, alig vártam, hogy ráülhessek végre. A hivatal szerint az első lehetséges időpont október hetedike volt, foglaltam is gyorsan egy vizsgaalkalmat. Gondosan kölcsönkértem egy kollégám kis GN250-jét, ami sokkal vizsgáztatóbarátabb állapotban volt, mint az én kis yamahám. Nagyok kellemes kis motor amúgy, ilyesmi lehetett az SR250 úgy húsz évvel ezelőtt, de sajnos már nem. Elrobogtam a vizsgahelyre, kivártam amíg a vizsgáztatók kisorsolják maguk között a kínai háziasszonyokat és az indiai suhancokat, majd miután ezekkel eltűntek, maradt nekem egy kedves középorú néni, akinél vizsgázhatok.

A néni teljesen aranyos volt, megnézte a motort, amin valamiért a hátsó fék lámpakapcsolója nem szerette a nyomkodást, úgyhogy nem igazán kapcsolta a féklámpást, de amikor ráálltam a pedálra teljes testsúlyommal, akkor világított, a néni vizsgaképesnek nyilvánította a járművet én meg nem vitáztam. Maga a vizsga a szokásos módon zajlott, kellett kanyarodni meg figyelni a táblákat meg tartani a sebességet, nem gyorshajtani, stb, plusz volt megint ez a “mozgó veszélyforrások” őrület, ezeket mind szépen abszolváltam, lassan egész alaposan megsimertem a Browns Bay vidékét, autóval is itt vizsgáztam, meg most már motorozásból is háromszor.

Miután a néni csináltatott velem pár u-turnt, kizavart a nyolcvanas részre, ahol mentünk nyolcvannal, majd visszamentünk a lakott területre, át pár körforgalmon, ahol nézegette, hogy arra indexelek-e amerre kell, majd visszamentünk a vizsgabázishoz, ahol elvette a jogsimat és adott egy sajtcetlit ami az ideiglenes jogsim lesz amíg postán kiküldik a véglegest. A rémisztő időjárási előrejelzések ellenére csudálatos idő volt, sütött a napocska és száraz volt minden, szóval elég könnyű volt az egész, bár volt vagy negyven perc es a végére már eléggé untam, életemben ennyit összesen nem néztem a sebességmérőt, mint a vizsga alatt. Na mindegy, most már megvan, nem kell vizsgáznom többet, túlvagyok rajta.

Persze vannak dolgok amiket nem értek, például az, hogy a korlátlan jogosítvánnyal bármilyen motort vezethetek, ugyanakkor vizsgázni kettőötvenessel kell, ráadásul az autópályára ki se mentünk, ahol esetleg bebizonyíthattam volna, hogy képes vagyok sávot váltani, vagy hasonló bátor műveleteket végrehajtani. Végül is, ha úgy nézem, akkor a százharminc dolláromért motorozhattam egy jót a napsütésben, és közben jogsit szereztem, nem is olyan rossz a képlet.

Azzal együtt, hogy a tanulójogsim megszerzése óta motorral járok, közel 50km-t naponta, azért még nem jelenti azt, hogy tudok is jól motorozni. Viszont most, hogy szereztem full jogsit, látom, hogy ez az egy év amit bizonyos korlátozások mellett kénytelen tölteni a proletár, ez nem hülyeség, legalábbis a 250 köbcentis limit. Összesen 13 hónapot töltöttem el a kettőötvenesen, ami esetemben kicsit több, mint nyolcezer km-t jelent és egyáltalán nem bánom, hogy nem ugorhattam fel egy nagymotorra azonnal.

Természetesen az új jogsimmal a kézben azonnal visszavittem a motort a gazdájának, hazaromboltam és előgurítottam a garázsban lappangó hatszázast. Mentem vele egy kört, aztán szombaton is, aztán vasárnap Attilával toltunk egy picit több, mint száz km-es kört Aucklandtól északra, ami igen jó gyakorlás volt, különös tekintettel arra, hogy szinte üresek voltak az utak, szárazak és még a nap is sütött néha. Helensvilleben megálltunk egy kávéra és egy pie-ra, meg beszélgettünk a többi motorossal, akik mind kirajzottak a szép hétvége örömére. A motor nagyon kellemesen viselkedett, van rajta jó fék meg a kicsinél sokkal erősebb motor, viszont nem hangos és meglepően könnyű irányítani, ha már gurul, sőt döntögetni is lehet a kanyarokban, gondolom ez a túraenduro felépítés következménye. Azért az jó érzés, hogy a kényelmes országúti tempót a motor nem az utolsó erejének összekaparásával éri el, sőt még egy kis dinamizmus is marad tartalékban, ami nekem elég szokatlan még. Amúgy is szokni kell a masinát, teljesen más, mint a kis cruiser volt, meg kerítenem kell rá valami szélvédőt, mert a kis idom a lámpánál pont rossz helyre fújja a szelet.

A kellemes kanyargás közben belekerült a tízezredik km a motorba, bár ebből kilencezer nyolcszázról nem én tehetek, hanem az előző tulaj. Legalább könnyű lesz megjegyezni, hogy mikor kell olajat cserélni.  Reggel felpattantam ismét és bejöttem dolgozni minden különös probléma nélkül, leszámítva, hogy elestem, amolyan igazi béna módjára, sikerült lefullasztanom a motort, majd csodálkozó arccal lágyan elborulni jobbra, álló helyzetből a céges parkolóban.  Hiába, a full jogsival mindent lehet… Szerencsére se én nem sérültem meg, se a motor, sőt kiderült, hogy fel is tudom szedni a földről egyedül, ha úgy adódik, de azért jót röhögtem magamon, hogy egy évig semmiféle ilyen problémán nem volt, ezzel meg az első ingázós napon felborulok, mint a büdösbogár. Jobban kell vigyázni.

16 thoughts on “Motor – jogosítvány korlátok nélkül”

    1. Nekem az első egy 1200-as volt. 🙂 A 17 éves koromban kapott 50 ccm-es Simsont nem számolom ide. 🙂

      1. Az ellenkormányzás azt jelenti, hogy egy bizonyos sebesség felett, ha elfordítod a kormányt (minimális mértékben) a motor nem a fordítás irányába megy, mint ahogy gondolnád, hanem a másik irányba (dőléssel). Tulképpen nem tudatosan ezt csinálod amikor kanyarodsz.

        Próbáld ki egy egyenes szakaszon, amikor senki sem jön, leheletnyi húzást gyakorolva az egyik kormányszarvon. Ha ráérzel, tudatosabbá válik a döntés.

        1. Ezt már shox is rosszul írta le.
          Ellenkormányzással mennek például a salakmotorok, szupermotok, gyakorlatilag a rally autók kormányzási technikájával.
          Ha megnézed, a gépváz nem is nagyon követi az ívet, de a kormányzott kerék íven marad, a hajtott kerék pedig túlpörög.
          Ellenkormányzást leginkább úgy lehet gyakorolni, hogy egyenes úton 30 km/h körül beletaposol a hátsó fékbe, valamelyik oldalra ki akar majd csúszni a gép, és akkor húzod ellenirányba a kormányt.
          Ha van erő a gépben, ilyenkor csavarsz egy nyélgázt, a kerék pörög tovább, de nem esel el.
          Szerencsés esetben.

          1. Nem, nem, nem, Barátom, nem erre gondoltam. Én aktívan használom, most pl. a 200-as Aprilia robogón. Egyetlen motoron nem működött eddig, amin ültem, a Harley V-Rod-on, úgyhogy valszeg a villaszögnek van hozzá köze.

            Mindenesetre, ha tök egyenesen mész, és az egyik irányba húzod a kormányt (nagyon apró mozdulat elég), a motor döntve indul meg a másik irányba. Konkrét haszna akkor van, amikor döntött kanyarban hirtelen még jobban be akarod dönteni, de én sávot is így szoktam váltani. 🙂

  1. Gratulalok a jogsihoz!

    Neha kell amugy egy-egy aprobb eses, csak a miheztartas vegett 🙂 En is beborultam valami pekseg elott a DR-rel (hideg motor lefulladt) meg Nyugat-Ausztraliaban, amugy nem volt semmi gond 20ezer kilometeren at a tura azon reszen, pedig minden esely megvolt ra. Erre Azsiaban az elso motoros nap beleestem egy vizesgodorbe ugy, hogy az egesz berelt motor (a sajat meg akkor nem jott meg) viz ala kerult 😀

      1. Enduros mondas: “If you’re not crashing, you’re not going hard enough!”

        Mondjuk a pekseg elobb elborulas az pont nem ez a kategoria. Nyilvan nem megyek eleget, es a gyakorlatlansagbol adodik.

  2. Gratula a jogsihoz!

    Fel a fejjel, évente egyszer álló motorral elesni kötelező. Így a motor is és a tulaj is egy kicsit kopik. Még a végén azt hiszik garázsban tartott (mindkettő) 🙂

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.