Fegyvertartás a gyakorlatban

Pár éve már írtam arról, hogy a zátony hogyan viszonyul a fegyvertartáshoz, úgyhogy erre most nem térnek ki részletesebben, azóta sok változás nem történt, a fegyvertartási engedély megszerzése a gyakorlatban nagyjából pont úgy megy, ahogy arról korábban említettem, bár most már nem egy, hanem két igazolványkép kell a folyamathoz. .

A móka azzal kezdődik, hogy az ember kitölti a fegyvertartási engedély igénylő lapot, amit letölt az internetről, ezzel elballag a postára és megmondja a postáslénynek, hogy ő bizony ilyesmi engedélyért akar folyamodni és ki óhajtja fizetni ennek díját, majd megvillant 126 dollárzt és ötven centet, és kap egy slejfnit igazolásképpen, hogy a díj be van fizetve. Ezzel az igazolással, a kitöltött formmal és kettő darab igazolványképpel beballag a legközelebbi rendőrségre, és az ott tevékenykedőknek szépen elmeséli, hogy miért is jött. Ők a papírt és a fotókat elveszik és megígérik, hogy a területileg ránk vonatkozó firearms officer majd megkeres bennünket.

Az igénylőlapon meg kell adnunk két referenciaszemélyt, egyet akivel élünk és egyet aki ismer minket de nem lakik velünk. Őket a hatóság alaposan kifaggatja, hogy véleményük szerint elég megfontolt alakok vagyunk-e ahhoz, hogy lőfegyvert tartsunk otthonunkban és azt felelősségteljesen használjuk (lehetőleg nem az otthonunkban). Maga a folyamat nem kapkodós, referenciabarátomat két hét után keresték fel otthonában, egy gyors interjú erejéig, amely során ravasz kérdések sorát tették fel velem kapcsolatban, úgyismint erőszakos vagyok-e, ráz-e az ideg és verem-e a családtagjaimat, vagy bárki mást. Mivel áldott jó lélek vagyok, természetesen barátom nem kockáztatta a verést, vagy azt, hogy elrabolom ártatlan gyermekeit, így mindenféle pozitív válaszokat adott.

Újabb két hét elteltével felhívott officer úr, hogy eljönne hozzánk, részben megtekinteni, hogy milyen biztonsági intézkedéseket foganatosítottam (a lőfegyverek tárolásának szabályait előírja az Arms Code), részben pedig azért, hogy elbeszélgessen a feleségemmel és velem a tárgykörben. Mondtam jöjjön és ő jött is.

Az elmúlt évtizedekben a fegyvertartás szabályozása sokat szigorodott, bár így is meglehetősen liberálisan áll az állam a dologhoz, ám azoknak az időknek vége, amikor az ember puskával a vállán felszállhatott a kompra vagy a buszra és ezen senki sem csodálkozott. Március óta megduplázódott a kérdőív oldalainak száma, úgy tűnik, hogy valahol egy sötét zugban maradt pár teljesen fogalmatlan irodista, akik fegyvert még képen sem láttak, de ez nem gátolja meg őket abban, hogy feleslegesen ismétlődő kérdések sorát nem álmodják rá a papirosra.

Szépen végigmentünk az egészen, bár a legtöbb választ officer úr lendületből beírta, mielőtt válaszolhattam volna, közben pedig duzzogott az űrlapok felesleges értelmetlenségein, pl. azon, hogy meg kell adnunk a munkahelyünket és elérhetőségét is, amit sosem keres meg a rendőrség, miért is tenné, ráadásul az sem biztos, hogy van munkahelyünk egyáltalán. Kb. egy órát töltött nálunk, megszemlélte elsőszülöttünk lego-rendőrautóját (a gyeremek ragaszkodott ehhez, nem immanens része a folyamatnak) kitöltötte a rubrikákat, beszélgetett a nejemmel, remek vicceket mondott, jókat nevetgéltünk, adott pár okos tanácsot, megnézte a tárolás helyét, majd hazament.

A következő lépésről a hatóság írásban értesít, miszerint kötelesek vagyunk részt venni egy kurzuson, amely a lőfegyverek biztonságos kezeléséről, a kezelés szabályairól és a lehetséges büntetési tételekről szól, már, ha valamit szabálytalanul csinálunk. Ugyanitt teszt. Engem is értesítettek, hogy leszek kedves hétfő este hétkor megjelenni a North Shore Policing Centre összes termeiben és végighallgatni amit a New Zealand Mountain Safety Council önkéntesei elmagyaráznak nekem, majd utána levizsgázni abból amit megtanultam. Az NZMSC egyébként teljesen jópofa bagázs, mindenféle outdoor dologgal foglalkoznak, adnak tanácsot, hogy hogy ne halj éhen a hegyekben meg mindenféle ilyesmi, bushcrafttól a vadászatig, van millió kiadványuk, és nem mellesleg a rendőrségnek segítenek a fegyvertartási engedélyek kiadásában, gyakorlatilag ők vizsgáztatnak.

El is battyogtam szépen a rendőrség viszonylag kietlen épületébe, ahol kb. húsz társammal együtt végighallgattuk, amit a hegyi tanácsosok elmeséltek. Volt ami tanulságos volt, de javarészt azt boncolgatták, amit a fegyvertartásról rendelkező törvény mond, látványos példákkal illusztrálva a dolgokat, erősen vadász-szemszögből. (majdnem mindenkit a csoportból a vadászat érdekelt amúgy is) A lőfegyverek kezelését is demonstrálták mindenféle szedettvedett, hatástalanított fegyverekkel. Miután végigvettük a fegyvertartás hét szent szabályát, meg mindenféle extrém baleseteket, elénk tettek egy 30 kérdésből álló tesztet, és nekiláttunk. Kettőt lehet hibázni összesen, de a hibánk nem érintheti a hét szentséggel kapcsolatos kérdések egyikét sem. Ha ügyesen válaszoltunk (nem túl nagy kihívás, ha van némi józan eszünk és olvastuk az Arms Code-ot) akkor ott helyben megmondják, hogy átmentünk, kapunk egy zöld kartonlapot, ami igazolja, hogy sikerrel abszolváltuk a tesztet. Ha nem vagyunk ügyesek, akkor újra kell menni legközelebb, ennek nincs külön díja amúgy.

Ha kaptunk zöld izét, akkor onnantól 3-4 hét és postán kiküldik a fegyvertartási engedélyünket, ami ugyanolyan arcképes igazolvány, mint a jogsi és tíz évig érvényes, ha csak be nem vonják valami rosszalkodás miatt előbb. Eme engedély birtokában vásárolhatunk mindenféle A-ketegóriás puskákat tulajdonképpen számolatlanul, (egy határ után megkérdezheti a rendőrség, hogy tudjuk-e őket biztonságosan tárolni) meg hozzájuk való lőszert.

A fegyvertartási engedély megszerzése sem nem nehéz, sem nem bonyolult, sem nem rövid folyamat, én augusztus közepén folyamodtam és hétfőhöz 3-4 hétre fogom kézbekapni a kész engedélyt. Annak ellenére, hogy manapság nagy divatja van a hoplofóbiának, Új-Zélandon továbbra sem túl bonyolult a legális fegyvertartás. A széleskörú társadalmi beágyazottság következménye,hogy meglepően kevés visszaélés és baleset történik legálisan tartott fegyverekkel, évente kb. tíz fegyverbaleset történik, ezekből egy-két végződik halálesettel és gyakorlatilag 100%-ban emberi mulasztás okozza őket. Akit mélyebben érdekel, annak itt egy egész tanulmány a tárgykörben, érdekes.

Rengetegen vadásznak, célbalőnek, koronglőnek,feketelőporos régifegyver-replikákkal játszanak hagyományőrzőst, nem meglepő, hogy száz lakosra kb. 23 legálisan tartott lőfegyver jut. Az európai szabályozáshoz képest itt szinte mindent lehet, a lézeres irányzék, hangtompító*, szabad újratölteni a hüvelyeket, szabadon tartható félautomata puska (ha a tárba nem fér több, mint 15/7 lőszer kalibertől függően) a fegyvereket szabadon lehet adni-venni akár az interneten is. A Department of Conservation területein szabadon vadászhatunk (vannak szabályok azért) és magánterületen is, ha a tulajtól szerzünk előtte engedélyt.

Az országban nagyjából 223000 ember rendelkezik fegyvertartási engedéllyel, a legálisan tartott fegyverek száma körülbelül 1.2 millió db (cca.23db/100fő), ezeknek majdnem 100%-a A-ketegóriás fegyver (golyós v. sörétes puska ill. légfegyver). Regisztrált fegyverből (maroklőfegyver v. MSSA**) 43800 van, ebből 7800 MSSA. A vadászathoz általában nem szükséges vadászengedély (kivétel vizimadarak) de területhasználati engedély ill. bejelentés igen. Bizonyos feltételek esetén akár saját ingatlanunk területén is kialakíthatunk lőteret, de ezt ellenőriztetnünk kell a hatósággal, mielőtt nekiállunk durrogtatni.

Vonatkozó linkek:

 

*= How else can you shoot the rabbits without scaring the sheep?

**= MSSA – Military Style Semi Automatic

“Fegyvertartás a gyakorlatban” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Huszonöt éve lesz lassan, hogy először kértem fegyverviselési és tartási engedélyt, két rendőr eljött a munkahelyre, de nem is velem beszéltek, hanem a személyzetissel, másik kettő jött a lakásomra, befőttek mögött volt a páncélkazetta, tetszett nekik, hogy három fakkra volt osztva, és mindegyik más kulccsal volt zárva, aztán elém tették a sorkatonai szolgálati lapomat, meg egy nyilatkozatot, hogy mire kell nekem pisztoly, aztán bő egy hónapra jött a fegyvervásárlási engedély, azzal lehetett menni Szolnokra pisztolyt választani, túl nagy bőség nem volt, használt szolgálati PA63, pár FÉG parabellum, végül egy 7.65 Zbrojovkát vettem valahány ezer forintért, hónaljtokot bőrből, két doboz lőszert, egyedül a lőszer volt új, az egész pakkot be kelletett mutatni a rendőrségen, ahol lepecsételték a szállítási-viselési naplót, egyet se lőttem a géppel sose

  2. hát viselésiről itt szó sincs és önvédelmi célokra sem kérhető fegyver (legalábbis az indok nem lehet önvédelem)
    maroklőfegyver az külön macera, de az se túl bonya

    de itt nem fél az állam a saját polgáraitól

  3. Mázli, hogy nálunk nincs ennyi bonyodalom itt az USÁban. Kiválasztom hogy mi kell, kitöltöm a papírt, ha mázlim van rögtön rábólintanak és vihetem haza ami kell, ha nincs mázlim, vissza kell menni érte 1-2 nappal később.
    Pisztolynál csak egy hajszálnyival bonyolultabb, ahhoz engedély kell, de az csak 10 dollár és 15 kérdésre is válaszolni kell. De mind könnyű kérdés, fegyverekkel kapcsolatos.
    Az Internetes rendelés is egyszerű, én mind a 3 fegyverem Neten vettem.

    Viselésit nem kértem, mert az, hogy egy csomó pénzbe kerül, az ellent mond az elveimnek. Talán egyszer mégis rászánom magam. De nagyon nem szívesen fizetnék olyasvalamiért, ami egy alapjog. Már 5 államban nem kell engedély rejtett viseléshez. Nyíltan lehet viselni itt is, csak az kemény ügy, ha a rendőrök megállítanak és rossz napjuk van.

    http://tuleloblog.blogspot.com/

  4. Hi Pappito,
    nagyon erdekes az iras.
    Ha olvasod ezt, megkeresnel az emilcimemen? Elvileg te latod, de nem publikus.

    koszi
    gvass

  5. Bonyolult? Sokáig tart? Idehazához képest nem annyira. Eddig nem is néztem utána, hogy van e ilyen lehetőség, de most ezzel eltöltök vagy 2 napot a neten az biztos. 😀

    Gondolom akkor van nálatok fejlett airsoft élet is?

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.