NZ Aviation Week – MOTAT, új hangár

A szerkesztőség már régóta töri a fejét valami hasonlón, de a végső lökést a hétvége hozta meg, amikor ellátogattunk a MOTAT-ba ismét és megtekintettük a repellőket az új lakásukban. Kezdődjön hát ezzel az NZ Aviation Week a pappito.com-on, jön mindenféle: Új-Zélandi repüléstörténeti érdekességek, ritkaságok, hősök egy hétig.

 A MOTATban már sokszor voltunk, megyünk is még, van ott sok érdekes dolog, kettő pedig verhetetlen a városban, az egyik a villamos, a másik a repülős kiállítás. Ráadásul a motat villamosa viszi el az embert a repülőkig, ennél többet nem is kívánhat a proletár. A légijármű-gyűjtemény elég mostoha körülmények között senyvedett, sajnálatos módon a fedett raktározás igen költséges mutatvány, pláne ha hangárokról van szó, a hangár ugyanis nagy, mert nagy ami benne lakik.

Az eredeti kiállítóterem rettentesen zsúfolt volt, ami nem is csoda, szinte minden épület hirtelen zsúfoltnak kezd tűnni, ha beleraksz egy Arvo Lancaster bombázót, pláne, ha mellúzsúfolsz még vagy 50 másik járművet is. A korábbi kiállítás nem is igazán kiállítás volt, hanem publikus raktározás, ennek vetett véget az intézmény az új kiállítótér megépítésével. Az új épület egy légtért képez a régivel, mintegy kiterjesztése annak, ám a kivitelezése egészen más, ez már valódi kiállítótérnek épült, nem csak egy raktárnak, aminek időnként nyitva hagyták az ajtaját. Most a Sir Keith Park Aviation Memorial Collection méltóbb helyre került, csinos faborítás, fényes padló, profi fények.

A kiállított darabok nagyjából ugyanazok, mint korábban, csak sokkal szellősebben vannak elhelyezve, plusz a legtöbbje több szögből is megnézegethető. A világítás is teljesen új koncepció mentén működik, a teremben inkább sötét van, mint világos, ugyanakkor, valami firnyákos módon mégis jól látni mindent. (a fényképezés picit nehezebb azért) Sokmindent felújítottak, és van új szerzemény is, az egyik leszerelt példány Douglas A-4K Skyhawk is idekerült (RNZAF NZ6206), jelenleg is dolgoznak rajta, de már meg lehet nézegetni. Az ideszállítása és összerakása a helyi repülőmániákusok között hosszan taglalt téma volt, az erre fogékony szubkultúra folyton ott sertepertélt az összerakásnál, amelyet egyébként a múzeum publikussá tett, be lehetett sétálni és nézni, ahogy a légierő szakemberei összelegózzák a repülőt. Erről számos fotó készült, érdemes megnézegetni őket: flickr photoset.

Csak érdekességképpen, a leszerelt Skyhawkok közül ez a leghíresebb példány, 1976-ban az NZ6206 tözet nyitott egy tajvani illetőségű halászhajóra, aki az ország nyugati partjainál fosztogatta a fiatal tintahalkészleteket és nem volt hajlandó elhúzni a francba, amikor rászóltak. Pár sorozat figyelmeztetés a húszmilliméteresből azért meggyőzte az illegális halászokat, hogy amit művelnek, az nem kifizetődő. Ez az ország harci repeseményei között előkelő helyen szerepel, mert másik (kis túlzással) nem nagyon van, a 2001-ben leszerelt Skyhawk flotta egyetlen másik tagja sem lőtt éles fegyverrel gyakorlaton kívül.

Az új csarnok egyik oldalán van egy galéria, szintén ravasz hangulatvilágítással, ahol időszaki kiállítások kapnak helyet, plusz további relikviák és infók a zátony repüléstörténetéből. Most éppen Jean Batten emlékkiállítás volt, róla külön poszt lesz, nagyon érdekes nőszemély volt, hihetetlen hatással a társadalomra.

Az egész hangár tele van olyan masinákkal, amelyekről simán látszik, hogy soha repülni képesek nem lehettek, ugyanakkor ez nem szegte kedvét a helyieknek és boldogan repkedtek velük fel és alá a zátony felett. Nyilván sok esetben a légijárművek alkalmazása sokkal egyszerűbbnek tűnhetett, mint utakat építeni az ország nehezen megközelíthető helyeire, de akkor is, némelyik jószág már ott álltában is elég instabil lélekvesztőnek látszik, rossz belegondolni, hogy ezekben belsőégésű motorok küszködtek anno.

Még a hatalmas új csarnokba sem férhet be minden, van két csodálatos járgány, amelyeknek egyelőre továbbra is az udvaron kell vesztegelniük, pedig a sorsuk szorosan kapcsolódik az országhoz és a régióhoz.  Megérdemlik, hogy ne menjenek feledésbe, az ő meséjük is jön a héten. Az udvaron parkoló jószágok utolsó relikviák egy olyan korból, amikor a repülőn utazgatás a gazdagok kiváltsága amikor a relpülők fedélzetén friss tojást sütöttek az utasoknak a stewardok, majd porcelántányérokon, ezüst eszcájggal szervírozták. A múzeum a régi Teal-osokkal együtt dolgozik rajtuk komótosan, ha minden jól megy új festést kapnak és rekonstruált, látogatható belteret.

A keringenek pletykák, hogy a Skyhawk mellett kerül a múzeumba legalább egy Aermacchi MB-339CB (2002-ben vonta ki őket az RNZAF, 17 lezsírozva várja a sorsát), ugyanonnan egy BAC Strikemaster Mk88 (RNZAF szolgálatban 1993-ig), és ha végleg kiöregszenek, akkor jöhetnek a Bell UH-1d Iroquois és az Augusta-Bell 47G helikoterek is, amelyek még mindig szolgálatban vannak a légierőnél. Aki teheti, látogasson el a MOTAT repülős részlegébe, mindenhez közel lehet menni, (amúgy is kiváló esőprogram) és csodákkal talákozhat aki veszi a fáradtságot. A Sir Keith Park gyűjtemény látogatása benne van a MOTAT belépőp árában, ahogy az odavezető villamosút is. Az utolsó szeerlvény délután 3/4 5-kor indul vissza. Köszönet Sebinek a képekért, amelyeket készített és kölcsönadott a blognak.

A képeken látható repülők sorrendben (teljes gyújteménylista):

  • Avro Lancaster Mk VII.
  • Douglas A-4K Skyhawk
  • Transavia PLI 2 Airtruk
  • North American AT6 Harvard
  • Short Sunderland Mk V (NZ4115) és Short S45 Solent Mk IV. Flying Boat (ZK-AMO Aranui)

5 hozzászólás “NZ Aviation Week – MOTAT, új hangár” bejegyzéshez

  1. Ez izgalmas, főleg, hogy milyen „bevetésekre” használták őket.
    Mi csak Sindsheimban jártunk, itt vannak autók meg motoros bringák meg egy rakás repcsi, és az egyikből le is lehet csúszdázni!
    http://sinsheim.technik-museum.de/en

  2. Jó a poszt, gratulálok!

    Egy kicsit tudok szolgálni benfentes információkkal, mert a repülős részen vállaltam önkéntes munkát. Ha minden jól megy a kint látható gépek nem fognak sokáig ázni az esőben. Mindkét masni az észak-ír Short terméket. A jobb oldali a fiatalabb Solent névre hallgat, biztosan bekerül a tervek szerint Áprilisban és a fel lesz függesztve a tetőről. Régen be is lehetet menni, de a sajnálatos módon egyre szaporodó rongálások miatt, inkább a tetőről lelógatás mellett döntött a vezetés. A mellette lévő Sunderland nem kisebb kuriózum, a német U-bootok réméből, csak Új-Zélandon maradt fenn példány, lehet, hogy ez is fel lesz függesztve a tetőszerkezetről.

    A Skyhawkkal kapcsolatban érdekesség, hogy a Skyhawk flotta néhány darabjának korentsem volt ilyen békés a pályafutása. RNZAF 8 darabot vásárolt a hetvenes években az amerikai flotta gépeiből. Mind egy üléses, az „A-4F” verzióhoz tartoztak és komoly háborús karriert futottak be a Vietnámi háborúban. Az egyik még komolyabb sérüléseket is szenvedett a vietnámi légvédelem jóvoltából, de Új-Zélandra már természetesen kijavítva kerültek. Ezek a gépek kívülről is könnyen felismerhetőek a gerincen, a pilóta fülke mögött végig futó kiemelkedésről.

    Ha minden jól megy februártól havonta kétszer fönt leszek, ha valaki szeretne magyar nyelvű idegenvezetést, szívesen állok rendelkezésre.

    üdv
    Balázs

    1. köszi, a bennfentes infók jól jönnek, de flying boat ügyben egyelőre néma csend, készül belőlük a poszt, az NZ Aviation Week keretében kimegy még péntek előtt, ha minden jól megy

  3. Szemem-szám elállt…. fantasztikus ez a múzejum, csak meg kéne látogatni…

  4. Köszönjük a postot, ma elmentünk és megnéztük saját szemmel. Ámultunk, bámultunk 🙂 Tényleg remek esőprogram.

    Üdv,
    Gergő

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.