Gastro – ebédek

Persze a legklasszabb az volna, ha az ember folyton főzne magának és másnap elvinné a maradékot ebédre. Vagy főzne a neje. Vagy bárki. Vagy legalább szendvicseket csinálna. De ha nem, valamit akkor is kell enni napközben.

A munkahelyem környékén van sok kajálós hely, egyrészt az összes gyorsétteremnek van kirendeltsége, Meki, BK, Wendy’s, KFC, plusz itt van az ország legnagyobb mallja, a Sylvia Park, aminek egészen combos foodcourtja van (na jó, nem elég nagy, folyton zsúfoltság van), amelyben széles spektrumú takarmányt vásárolhat az ember, a kínai allyoucaneat-től kezdve (allyoucanbalanceonaverysmallplate) van indiai, Oporto (csirkeburger-lánc), sushi, kebab, sőt még valami óriáspalacsintás hely is. Nem elhanyagolható módon van a létesítményben egy Burger Fuel, és számos igazi étterem és leülős kajálda. Azért meg lehet unni a kínálatot gyorsan, különösen úgy, hogy ha az ember eszik egy bárány windaloo-t kedden, akkor, – ha jó a windaloo – pár hétig nem igazán akar semmiféle indiai takarmányt.

A legnagyobb baj, hogy sok az ember, zaj van, sőt időnként berepülnek a madarak is, szóval nyugodtan megebédelni nem nagyon lehet. A Sylvia Parkon kívül van még a környéken szendvicsbár, a Lunn av-en pedig további ezer másik tápolda, sülthúsostól a fisencsipszig (legjobb a városban!), sushitól a noodle canteenig. Ha már autóba vagy motorra ül az ember, végül is mindegy, hogy három vagy öt percet megy, úgyhogy körbe lehet enni a tájat. Aki itt nem talál magának tetsző kaját, az gyakorlatilag életképtelen és amúgy is csövön táplálják. Az elmúlt hetekben két helyet találtunk, ahova érdemes rendszeresebben el-elnézni, ha az ember elmulasztja a lunchbox-készítést, az egyik a Carl’s Jr. nevű, amerikai lánc étterme, a másik egy elképesztően jó hely, vietnami konyhával. Nézzük előbb az egyszerűbbet, a gyorséttermet.

Carl’s Jr.-ból egyelőre ez az egy van Új-Zélandon, az étterem tavaly júliusban nyitott Takaniniben (na jó, GI), viszonylag komoly sajtófigyelem mellett. Az amerikai lánc csak nekünk új, tizenöt országban van ezeregyszáz étterme, a negyedik legnagyobb lánc a világon de 2011-ig senki nem vásárolta meg a franchise-t a zátonyon. A kínálatban a szokásos holmik vannak, főleg burgerek, bár a lánc zászlóshajója a foot-long végül nem került fel a helyi étlapra, a táplálkozástudománnyal foglalkozók hisztériázni kezdtek, hogy itt, ahol járványszerűen terjed a kóros elhízás, minden negyedik felnőtt és minden tizenkettedik gyerek érintett, talán nem kéne egy olyan szendvicset árulni, amely saját jogán 850 kalória és van benne 20 gramm zsír.

Végül a foot-long híján minden megvan, a tesztkirándulás alatt volt szerencsém a hangzatos nevű Western Double Bacon Scheeseburger-t rendelni, bár legközelebb erre megyek majd rá. A burger jó volt, a két hús alatt lapuló hagymakarikák kifejezetten jópofa ötletnek bizonyultak, a bacon pedig még soha nem rontott semmin. A szendvics egy lehellettel szárazabb volt, mint illett volna neki, de így is messze kellemesebb élmény volt, mint a meki burgerei, a BK-t meg amúgy se nagyon szeretem, úgyhogy annál sokkal jobb volt. A hely nagy vetélytársa a Wendy’s, amit én szeretek, ott vannak ízek (meg zsír), annyira van ez is jó, kicsit talán változatosabb a menü.

Amiben a hely verhetetlen, az a krumpli, itt a mekiben a krumpli szívószálvastagságúra van gyártva, a Wendy’s-é már normálisabb, de azt is csak közepesnek mondanám, itt teljesen olyan érzése van az embernek, mintha a zöldségeket nem savfürdő, iontoforézis és nátronlúgos gőzölés után préselnék formára, hanem a pityókát tényleg áttolnák az aprítón és kisütnék, fene tudja, ma már a tudomány mindenre képes, de a krumpli tényleg jó, krumpliíze van és ittott még héjnyomok is fellelhetőek, szóval le a kalappal. Összességében kellemes élmény volt,  a nap is sütött és az intézmény tiszta és pont szemben van a Bruce Lee sushi and rolls c. kifőzdével, szóval itt még majd körülnézünk később is.

A másik hely egy kissé el van dugva, de ezen már nem is csodálkozunk, amúgy is Panmure-ban van, ami azért eléggé Csepel, csak közelebb van. Joci kollégái ajánlották, de gyors körkérdésre itt az irodában is bevallották, hogy be-benéznek a környüllakók, szóval ismerik a népek. A facilitás semmilyen körülmények között nem gyanúsítható semmiféle amerikai befolyással, ha csak azt nem vesszük, hogy a kis családi biznisz már működik Newmarketben is és egy hely Glenfieldben valami franchise alapon. Na mindegy, a lényeg az, hogy az étterembe lépve az első dolog ami feltűnik, hogy rengeteg az ázsiai arc, ami kifejezetten jó jel egy ilyen helyen. Semmi flanc nincs, a berendezés a kellemes, relaxációs-kommuniti-szocreál alaphangra épül, körben természetesen az összes szükséges kellékkell, úgyismint viziállatos- , napernyőslányos- erdeijelentetes reprók, lambéria(!) valamit az elengedhettlen nagy táblák ázs betűkkel, amelyekről meg vagyok győződve, hogy valami olyasmit jelentenek, hogy „mélyvíz, csak úszóknak” vagy „lengő teher alá ne állj”, de jó autentikusnak néznek ki.

A berendezés meglehetősen bézik, semmi flanc, még a bejáratnál álló integetőmacska se integet, csak néz. Eléggé lehasznált szőnyegpadló és bútorkárpit, természetesen nincs abrosz, de az asztalokat mindenki után letakarítja a személyzet, kosz nincs. Belépéskor kapunk egy étlapot, amely a hagyományos, fényképes rendszerben üzemel, viszont tematikusan haladhatunk, előételek, csirke, sertés, marha, egyéb. Az asztalon az ázs étkezések szükséges kellékei találhatóak, műanyag evőpálcika, szalvéta, szójaszósz, halszósz, csiliszósz, plusz a viet erőspista, ami tényleg erős, sőt, saját érdekünkben bánjunk óvatosan vele. A közepes zajjal fogyasztó ázs közösség moraja és a berendezés pompásan hozza a nyolcvanas évek alámondásos kungfufilmjeinek hangulatát, amelyet egészen addig élvezhetünk, amíg meg nem jön a gyezsurnaja és nem kérdi meg, hogy mit óhajtunk fogyasztani. Ezután hoz egy kanna teát és vastagfalú, fületlen csészéket, abból lehet iddogálni az ismeretlen fakéregből párolt holmit amíg odaér a táp, kellemes amúgy.

Szinte bármit eszünk jót kapunk, mi négy kajálásból négyszer jártunk jól, ráadásul 1-3 dollárral a gyorséttermi menüárak alatt, és az adagok teljesen normál méretűek, valószínűleg ők már rájöttek, hogy nem egy marék tésztán vagy egy kübli rizsen kell spórolni. A kaját elég gyorsan kihozzák, szerintem nyolc és tizenkét perc között van valahol az átlag, tehát várakozni se kell sokat. Az nem volna baj, ha elmesélnék, hogy mit mivel, hogyan kell enni, mert folyton hoznak változatos segédtálakat szósszal meg levekkel meg búzacsírával, és az egyszerű dolgozó nem tudja, hogy most akkor mit hova. Második alkalommal már okosabbak voltunk és alaposan elemeztük a környező asztaloknál burkoló népesség mozgását, ki hova önt mit, mikor, mi az amit kieszünk a levesből, mit rakunk evőpálcikával a kanálba, szóval a komplikált dolgokat. A kaja nem csak viet, hanem meglehetősen összázsiai, vagy csak az ázs népek eszik egymás kajáját, nem tudom, de az biztos, hogy a hely népszerű, eddig minden alkalommal gyakorlatilag teltházzal üzemelt ebédidőben. Utóbbi helyre mindenképpen látogassunk el, ha Aucklandban kanyargunk, teljesen egyedi élmény.

5 hozzászólás “Gastro – ebédek” bejegyzéshez

  1. Hm, Panmure-ban egyszer mar jartunk, de mivel leginkabb Rejto konyveinek helyszineit idezi, igy legkozelebb olmos botot is viszek.
    Wendy’s-nek most mar annyian orultek, hogy ideje megnezni, foleg mert az utcank vegeben is terpeszkedik egy.

  2. ne vigyél ólmost, van már ott mindenkinek 🙂

    egyébként inkább lepukkant a hely, mint veszélyes, pláne az a rész még elég közel esik Mt. Wellingtonhoz, az nem olyan meredek.

    Wendy’s meg volt Mo-n is egy ideig, csak aztán kivonultak. Én szeretem, de az se egy norbiápdét 🙂
    én a mushroom melt-et szoktam vagy van valami bacon-avokádós izé, az fincsi

  3. Leesett az állam, azt hittem Carl’s Jr csak Kaliforniában van, az USA keleti partján is csak hírből ismerik. Van néhány itt a közelünkben, be szoktam térni ha másra nem jut idő. Istentelen ostoba reklámjaik voltak régebben a TV-ben, a legbambább embereket célozták meg velük. Van még egy másik lánc aminek a Carl’s Jr-nál is jobb az imidzse, olyan sznobok is bemennek oda, akik semmi más gyorsétterembe be nem tennék a lábukat: In-N-Out. Sima házias hamburgert árulnak, ellenben állandóan sokan állnak sorba.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.