Te Araroa – a hosszú ösvény

Az új-zélandi turizmus egy régi álma vált valóra tavaly decemberben, amikor megnyílt a zátony, soksok éve készülő nagy túraútvonala a Te Araroa, amely 3000km hosszan, északtól délig végigér az egész országon, sőt.

A sztori 1975-ben kezdődött, amikor megalakult az Új-Zéland Túraútvonal Bizottság, amelynek sok egyéb mellett célja volt egy egész országon átívelő túraútvonal kidolgozása. Tizenévvel később nem sokkal jutottak előrébb (a bizottságok már csak ilyenek) viszont az egész bejzli beleolvadt a Department of Conservation-ba, amely sok más tevékenység mellett kezeli az ország (nem magántulajdonban álló) természeti erőforrásait, nemzeti parkokat, stb. A beolvadás nem jelentett komolyabb előrelépést az ügyben, egészen addig, amíg egy Geoff Chapple nevű íróember nem írt egy cikket a nagy túraösvény ötletét propagálva.

A cikkben azt fejtegette, hogy az országnak szüksége van egy hosszú túraútvonalra, ami praktikusan Cape Reingától Bluffig tart. (mint a Kék-Túra kb.) Az ötlet hirtelen igen népszerű lett és meg is kezdődött az útvonal kijelölése, 1995-ben a Kerikeri-Waitangi szakaszt az akkori miniszterelnök, Jim Bolger adta át. Megszületett a Te Araroa Tröszt, amely összefogta és bonyolította a munkálatokat, dolgoztatta az önkénteseket és intézett mindent a túraútvonallal kapcsolatban. Geoff, akinek ekkorra már teljesen kitöltötte a fejét a Te Araroa, 1998-ban fogta magát és megcsinálta az Északi Sziget útvonalát, részben, hogy kiderüljön, hogy tényleg meg lehet-e csinálni, részben adománygyűjtési céllal, részben pedig azért, hogy kiderüljön mit szólnak az útvonal mentén élő farmerek, akiknek a földjén átmegy az ösvény. Ebből a kalandból született is egy könyv.

Ezt követően felpörögtek az események, a kivitelezés egészen szépen haladt, és mivel a magánadományok mellett a DoC-al is sikerült komolyabbra szervezni az együttműködést, kicsit kisimult az építkezés, nekifoghattak a már meglevő csapások összefűzéséhez. 2002-ben elkészült a Déli Sziget túratérképe és Geoff ezt is lejárta, biztos, ami biztos.  Ekkorra már a polgármesterek együttműködése, rengeteg helyi segítség támogatta a munkát, a lelkes túrázók pedig – fittyet hányva arra, hogy az útvonal nem nyílt meg – elkezdtek kirándulni rajta, az össze nem érő szakaszokat egyszerűen a közúton sétálással hidalták át. 2006-ra a track hossza már 400km,  a helyi és regionális önkormányzatok elkezdik a területükre eső útvonalakat belefoglani a fejlesztési terveikbe és sport/szabadidő stratégiájukba. Egy évvel később a DoC közel négymillió dollárt tol a projectbe, amelyeket a kezelésében álló területeken áthaladó ösvényre költenek, ezeket eddig a Te Araroa Trust finanszírozta.

Az útvonal két részre van osztva és a két rész (North és  South) további régiókra, a teljes hossza közel háromezer km, végig járható, bár egyes szakaszok nehézsége változó, igazodva a terepviszonyokhoz. Az útvonalon végig irányító és jelölőtáblák vannak, hogy tudjuk merre kell csámborogni, csak itt nem festenek a fákra, hanem levernek cölöpöket amire felszögelik az útvonalat és az irányt jelzőtáblácskákat.

2011 decemberében az útvonal hivatalosan is elkészült és megnyílt a nagyközönségnek. A Te Araroa Trust, a DoC, a Land Information NZ, és rengeteg névtelen, de annál szorgosabb önkéntes munkája nyomán, egy civil álomból nemzeti turisztikai kincs lett, ami sokat elárul arról, hogy hogyan működik az ország. Ma már kapható egy újabb könyv, részletes térképekkel, de köny nélkül is számos segítséget kaphatunk az útvonallal kapcsolatban: nyomtatható térképkészletet, Google Earth KMZ-t, és valami interaktív izét. Másik térképek (pdf). Az országról egyébként a LINZ-nek köszönhetően van részletes (Topo50 és TOPO250) térkép, (TIFF, GeoTIFF, Shape és LSIFF)amely ingyenesen letölthető és szabadon felhasználható, ha nem akarunk papírtérképet venni a boltban. (ezeket amúgy is érdemes böngészni)A Te Araroa-val kapcsolatos friss eseményekről tájékozódhatunk a hírlevélből (ha feliratkozunk), a vonatkozó Google vagy Facebook csoportból. Ha kíváncsiak vagyunk milyen lehet megcsinálni az útvonalat, illetve egy-egy szakaszát, itt van Geoff első túranaplója, vagy mások beszámolói.