Volvo Ocean Race 2011-2012

Vasárnap elhagyták Aucklandet a Volvo Ocean Race hajói, (bár azóta az Abu-Dhabi hajó vissza is tért javításra) és nekivágtak a verseny legvacakabb szakaszának. A következő kikötő Itajai Brazíliában. Rengetegen voltak kíváncsiak a hajókra, hatalmas tömeg volt a versenyzők körül a marinában, és persze tízezrek nézték meg a kikötői futamot szombaton és az indulást vasárnap, így tett a szerkesztőség is.

A hajók csodálatos jószágok, csomó vitorla meg izék, meg még színesek is, különösen a Puma csapaté, amelyen vidám polipcsápok voltak mindenfelé, kétségtelenül a legjobban kinéző darab az volt. A második legklasszabb persze a Camper Emirates hajó, egyrészt azért mert az a kiwi csapat, másrészt azért mert baziklassz a festése, harmadrészt meg mert a nej kedvenc cipőmárkája, életemben annyit nem unatkoztam cipőboltban, mint a Camper barcelonai boltjában.

Mindazonáltal a verseny nem csak azért érdekes Új-Zéland számára, mert itt az egyik megálló, hanem azért is, mert a hajókon rengeteg kiwi versenyző van, a legénység amúgy is eléggé nemzetközi. Magát a versenyt leánykori nevén Whitbread Round the World Yacht Race-nek hívták 1972-ben, amikor indult, a Volvo csak 2001-ben tette ráa  kezét, jóval azelőtt, hgoy kínai autómárkává vált volna.

Az idei verseny Alicantéból indult, onnan a Cape Town – Abu Dhabi – Sanya – Auckland – Itajaí – Miami – Lisszabon  – Lorient – Galway útvonalon megy, most éppen a Horn-fok irányába tartanak a hajók, elég kellemes körülmények között, 5-6 méteres hullámokon hasítanak.

Akit érdekel, hogy mi is a verseny pontosan, újdonságok, részletes elemzések, fotók és videók elérhetőek a verseny honlapján, ahol van tracker is, pontosan megnézhetjük, hogy hol tartanak a hajók éppen. Minden kikötőben van egy In-Port Race, aminek a pontjai beleszámítanak a versenybe, a jelenlegi állás szerint a Camper  a harmadik helyen áll, de már csak három ponttal van lemaradva a Groupama mögött, miután ügyesen megnyerte az aucklandi kikötői versenyt.

Minden kikötőben alapos karbantartást végeznek, kijavítják az összes sérülést és elszakadt, eltörött holmikat, és felkészülnek a következő szakaszra, ami azt jelenti, hogy a kikötőkben sincs duhajkodás meg mulatozás, rengeteget kell melózni, a kikötői verseny után nem sokkal, mire a marinába értem, már fürtökben lógtak az árbocokon és zsezsegtek a fedélzeten, javítgatva a mindenfélét.

Vasárnap délután kettőkor volt a hivatalos rajt, a Hauraki összes partfelülete rogyásig volt nézőkkel és mivel ez Auckaland, boldog-boldogtalan, akinek van hajója, kiment kísérni a versenyhajókat. Annyi hajó volt, hogy időnként tutulni is kellett, hogy kotródjanak odébb, (a vitorlával közlekedőnek van elsőbbsége). A meteorológiai előrejelzés nem túl kedvező, a Csendes-Óceán déli része nem kifejezetten az örömhajókázásról szól, most 30-60 csomós szeleket mondanak és ha ekkora szél van, akkor a 10+ méteres hullámok is előkerülnek.

A hangulat egyébként kiváló volt, a nézők tapsoltak, hujjogtak, integettek és persze szakértőztek egymásnak, hogy mit hogyan kellene csinálnia a hajóknak, de hát a partvonalról mindíg könnyű. Azért úgy nézett ki, hogy a kapitányoknak is van sejtésük a dologról, a szembeszél ellenére elképesztő tempót diktáltak, több kis motorhajónak erősen kellett kapaszkodni, hogy lépést tartson. Elég gyorsan elhúztak az öbölből, megkerülték a Rangitoto-t, és Coromandel csúcsa (Port Jackson) és a Great Barrier között kisurrantak a nyílt vízre. Lejjebb, még pár fotó amit Devonportból csináltam.

2 hozzászólás “Volvo Ocean Race 2011-2012” bejegyzéshez

  1. Ajjíje…. szép kaland! Én Az Ocean Race-ből az V/XC70-et, meg az XC90-et szeretem, azzal a kék színnel…
    Egyébként ezek a mancsaftok miből engedhetik meg maguknak, hogy hónapokig hajókázzanak a vilgátengereken?

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.