Na még egy kis útlevelezés

Ott hagytuk abba legutóbb, hogy megérkeztek a magyar útleveleink (már akinek jár ilyen a klánban). Ideje volt a helyi hatóságokat is dolgoztatni.

A régi útleveleinkben találhatóak azok a matricák, amelyek bizonyítják az egyszerű határőripari dolgozónak, hogy mi bizony helyi illetőségűnek számítunk. Mivel a letelepedési engedély első két éve amolyan próbaidő féle, ezalatt elvárja az ország, hogy életvitelszerűen itt tartózkodjon a delikvens, ha nem teszi, a letelepedési engedélyét elvesztheti. Kicsit komplikáltabb ennél, de a lényeg, hogy a letelepedési engedély mellé az ember kap egy beutazásra jogosító engedélyt, amivel bejöhet az országba, ez ha lejár, nem engednek bennünket vissza. Két év után viszont lecserélhetjük ezt egy örökérvényű beutazási engedélyre, amivel jöhetünk-mehetünk, ahogy a szívünk diktálja.

Miután nemsokára szükségünk lesz az útleveleinkre, kénytelenek voltunk mégis átrakatni a vonatkozó matricáinkat a régi okmányokból az újakba. Ehhez ki kellett töltenünk egy szép, hosszú formot, majd ezzel és az összes fellelhető útleveleinkkel megjelenni a bevándorlási hivatal összes termeiben. A hírhedt bevándorlási hivatal, amint arról már több ízben voltam bátor beszámolni, a bevándorlók mumusa, a Hatóság Aki Szivat És Új Orvosi Vizsgálatot Akar. Sokáig úgy tűnt, hogy a zátony a bürokráciát összevonta és kijelölt számára egy intézményt, amely véletlenül pont a bevándorlási hivatal lett, így a többi hivatal mind kellemesen és gyorsan ügyintéz, hát, sajnos a bevándorlóknak kicsit kényelmetlenebb a helyzete.

Számos rémtörténet kering elcserélt nevekről, másokhoz tartozó betegségekről, családokról akiknek papíron elveszett a gyereke valahol a sok formanyomtatvány között, úgyhogy meglehetősen izgatottan készültünk fel a megmérettetésre. Na jó, én nem is, csak a nej ment, meg a legkisebb, hogy cukiságfaktorával támogassa a csapatot. Tulajdonképpen mindenre számítottunk, amivel egy hivatal képes szórakoztatni a neki kiszolgáltatottakat, újabb, véletlenszerű, sosem látott formok kitöltése, valamiféle papír csatolása/bemutatása, ami nekünk nincs, de ami végül történt, azt a legvadabb álmainkban sem láthattuk volna előre: tíz perc alatt, kedvesen mosolyogva elintéztek mindent, a nej kifizette ott helyben, majd felmarkolta az útleveleket, az újakban immár friss matricával, és hazatért.

Ráadásul a néni azt is mondta, hogy ha nem akarunk utazni, akkor nem is kell ezt beragasztani az útlevélbe, elég csak majd az örökérvényű változatot később, ha aktuális lesz. (a matrica nem a letelepedési engedély, csak egy bizonylat róla, és egyébként a matricán külön felhívják a figyelmet, hogy tetesd át az új útleveledbe, ha lejárt a régi) Na ilyet se láttam még (pláne az immigrationtől) hogy egy hivatal ne akarjon lerántani 3×90 dolcsira, ha lehetősége adódik rá. Már a bevándorlási hivatal se a régi! Egyébként a bevándorlási hivatal nagyon aranyos volt, még egy emailt is küldött, hogy valami történt velünk, úgyhogy beléptem lecsekkolni, hogy mi a helyzet és ott volt, hogy mi történt ma. Hol tart a tudomány!

No most már csak az van hátra, hogy a legkisebbnek csináltasunk szép, fekete útlevelet, és akkor ő is utazgathat velünk saját jogán. Nagyon rendesen viselkedett a fényképésznél, úgyhogy egy minden szempontból kielégítő igazolványképet sikerült készíttetni róla, amin nem mosolyog, mert az tilos. Neki könnyű, neki nincsenek vízumproblémái.

“Na még egy kis útlevelezés” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Lelkiekben készülj fel egy másik hatóság esetleges vegzálására: eltérő útlevelű csemetének egy másik országból történő “kicsempészési kisérlete” ürügyén.

  2. Tökmindegy, hogy ugyanaz a neve meg minden,az állampolgársága akkor is más, mint a tiéd. és amúgy ez talán nem érdekelne senkit, de ha a gyerek helyi állampolgár, te meg nem az vagy, akkor megszólal a határőr agyában a vészcsengő. a lényeg, hogy együtt vigyétek ki az országból Katával, mert különben szivathatnak a reptéren. több ismerősnek volt ebből problémája mindenféle országok hatóságával…

    1. hát csak a szomszédba megyünk, itt azért nem olyan ritka, hogy mindenféle állampolgárságok akadnak családon belül. Úgyis együtt megyünk, majd kiderül.

      A mókás, hogy nekünk kell oda vízum, a kicsinek meg nem 🙂

      1. Nu, tik rossz helyre születtetek, a kicsi meg nem. Előreláto gyermek 🙂

  3. Ez az egesz “gyerek szulo utlevele kilonbozo” ugy csak bullshit ugatas. Tolunk soha senki semmit nem kerdezett.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.