Motor – a téli motorozásról

Ez a második tél, hogy motorral járok dolgozni, ráadásul ez a második motor is, felgyűlt némi tapasztalat, köszönhetően a téli csapadékosságnak és hidegnek. Aki télen is kétkeréken akar haladni, annak bizony fel kell készülnie az ellenséges időjárás  minden lehető gonoszságára, és bizony itt az óceán közepén kapjuk a törődést rendesen.

 

Igazság szerint a hóesés kivételével minden kellemességben részünk lehet, a sűrű ködtől a jégverésig. Na jó, esett a hó egyszer mióta itt lakunk, de kb. öt percig csinálta és akkor is elég szánalmas volt. A havazás tehát nem ellenfél, ellenben a többi viszontagságra fel kell készülnünk, ha vigyázni akarunk magunkra. A motor téliesítése után a motoros téliesítésének is eljött az ideje, szerencsére az ehhez szükséges holmik már mind felgyülemlettek tavaly ősz óta.

Haladjunk fentről lefelé, kezdjük a fejnél. A motoros per. def. bukósisakot visel, ami ugyebár béléssel rendelkezik, de ugyanez a motoros kockára fagyott arccal érkezik meg reggel a munkahelyére, ha csak 7 fok van, vagy annyi sincs. Ezért a motoros zoknit húz a fejére, amit egy nagyon édes süteményről neveztek el balaklavának. A balaklavát nyilván bankrabláshoz fejlesztette ki az utazóközönség, ellenben az időjárás ellen is véd. Ha minden jól megy, akkor ez egy viszonylag vékony anyag, befér a sisak alá kényelmesen, de kilencezer százalékkal javítja komfortérzetünket. Amit én hordok az a hangzatos nevű Oxford cég Coolmax megnevezésű terméke. A nyakban viselt kendőt nem is mondom, külön, az alap, nyáron is. (a képen látható hölgyet nem ismerem és ezt papírokkal tudom bizonyítani!)

Aztán jön a bélelt dzseki, én speciel már hónapokkal ezelőtt visszaraktam a bélést bele, a reggeli tizenfokok sokkal kényelmesebben abszolválhatók béléssel. A dzsekivel szemben nincsenek nagy elvárásaink (amúgy is homályos eredetű, strada feliratú izé, nincs márkája), a szelet ne engedje át, a többit majd megoldom, ennek az enyém eleget is tesz, modjuk az esőt az nagyon nem bírja, viszont gyorsan koszolódik. Letagadhatatlan előnye ugyanakkor a hossza, bőven a derék alá ér, így a vesék védettebben utaznak. Aláfér egy polár felső, vékony pulcsi, póló és aláöltöző, ez a rétegrend úgy kb. 5 fokig működik, azalatt már egyéb trükköket kell bevetnünk. Nyáron a bélést és a protektorokat kiszedve, egy alávett protektoringgel kitűnő viselet. Meg szép.

A dzseki alatt ott a nadrág, ami az OZ/NZ viszonylatban világhírű Dririder fantázianevű termékpaletta egyik eleme, a gatyót, ha jól tévedek, akkor Nordic néven szólítják az ismerősei, hát végül is nem rossz, béléssel kifejezetten meleg, és a térdénél a cordura még egy vastag bőrrel is meg van erősítve, ami kiváló szélvédelmet biztosít. Annak ellenére, hogy a dzsekivel ellentétben, erről magabiztosan jelntette ki a gyártó, hogy vízálló, nem az, egy könnyű, pár perces záport kibír ugyan, de tavaly télen számos alkalommal szárítgattam az alsógatyámat a szerverszoba hulladékhőjében és félhomályában. A gatya combján van egy szellőzőzippzár, azt kinyitva szinte semmi különbséget nem észlelünk haladás közben, de azért én nyáron nyitva tartom, ahelyett, hogy vennék egy nyári nadrágot.

 A következő elem a csizma, motorozni csak motoros csizmában szabad, ha óceáni éghajlaton kívánunk éldegélni, akkor vegyünk vízálló csizmát. Az enyém TCX X-FIVE névre hallgat (touring line!) és meglepően kényelmes, sőt, még járkálni is lehet benne, ha nem is kilométereket. Ez valamennyire bélelt is, télen eddig nekem nem fázott benne a lábam egy normál zoknival, és ami a fő, még sosem ázott be, pedig finoman szólva is magas a csapadék-kitettsége. Romániában gyártották szorgos kezek, és ez volt a legolcsóbb felnőtt csizma amikor a boltban jártam, mégis teljesen elégedett vagyok vele, ez tényleg azt tudja amit állított róla a gyár.

A képen furcsa tesstartásban sikerült lekapni a láthatatlan embert, ha esik, akkor én is kb. így nézek ki, csak nekem nem átlátszóak a végtagjaim és a fejem. Ez az esőgúnya a Dririder Hurricane névre hallgat és hát hogyismondjam, eleinte tényleg nem ázott be. A kezeslábas legnagyobb hátránya, hogy a fel- és levétele macerás és olyan, mintha az ember saját maga ellen twisterezne, de szerencsére ezt vagy szerető családja körében, vagy a munkahelyi átöltözőszoba magányában teszi, úgyhogy ezzel együtt lehet élni. A haszna viszont az, hogy nem csak az eső ellen védi meg a proletárt, hanem nagy hidegben is teljesen kizárja a szelet, ami nem tud az apró réseken bejutni, így szignifikánsan emeli a komfortérzetet. Öt fok alatt napsütésben is hordom. Az esőállósága elég jó, bár lámpás vizsgálatnak alávetve azért pici lukak vannak rajta már, de egyelőre nem zavaró.

Jöjjön a kesztyű, a legfontosabb téli holmi, az egyetlen Dririder termékem (úgy hívják Storm) ami nem ázott még be, viszont jó meleg. A szélterelős fűtött markolattal kombinálva kifejezetten kényelmes téli viselet. Nyilván nem olyan kényelmes, mint egy nyári kesztyű, de hát valahol a bélésnek is el kell férnie. 12 foktól felfelé már izzad benne a kezem fűtés nélkül is. A legklasszabb dolog nem látszik a képen, a bal mutatóujjon kívül van egy ablaktörlő, amivel esőben le lehet húzni a vizet a sisak plexijéről.

A hidegben motorozás titkos fegyvere viszont az aláöltöző szett, amit fiatalkoromban pamutból csináltak és jégeralsónak hívtak, abba lehetett pompásan beleizzadni, aztán jól megfázítani az ízületeket. Ma már nem szorulunk rá, hogy vastag izéket hordjunk amelyek sosem száradnak meg, vannak már pompás holmik, amiket a túraboltokban vásárolhatunk meg, itt longjohn és polyprop néven futnak leginkább. Nekem két szett is van, az egyik egy viszonylag alap (ám csíkos!) megoldás, a másik valami technikai izé amit egy szemérmetlen árleszállításon vettem, (a képeket inkább mellőzöm) a Kathmanduban. Utóbbi egészen érdekes viselet, rohadt meleg, remekül együttműködik a bélelt motorosgatyával, az egyetlen hátránya, hogy még egy réteget fel kell venni reggel. Műszálas, tehát pillanatok alatt megszárad, ha vizes lesz, sőt vizesen is meleg.

Igazából a motorosruhából nem érdemes vízállót venni szerintem, az extra réteg úgyis belül van, tehát a cordura már átázott, a hideg bejön, és iszonyat pénzbe kerül az ilyesmi, érdemes be se engedni a vizet a kabátig. Erre egyébként pompásan megfelel a kínai esőruha, ha bebújós, (a gombolós egy kalap szamócát se ér) azon nem megy át semmi és pár hónap alatt talán kimegy belőle a műanyaggyár iszonyatos bűze is, szükségmegoldásnak nem rossz.

És végül elértünk a dolog kellemetlen részéhez, az öltözködés minden indulás előtt macera, nekem szerencsére benn a gyárban van lehetőségem kényelmesen átöltözni, van hol tartani a dresszkódnak megfelelő szettet, sőt, van hol megszárítani a vizes holmit, ha úgy adódik. Az biztos, hogy extra 5-10 percet kell szánni az öltözködésre, de cserébe egész évben élvezhetjük a kétkeréken járás előnyeit.

3 Responses to “Motor – a téli motorozásról”


Leave a Reply




Bad Behavior has blocked 693 access attempts in the last 7 days.

%d bloggers like this: