Māori Language Week / Te Wiki o te Reo Māori 2012

Haere mai! Ko pappito toku ingoa.

Az ország három hivatalos nyelve közül (az angol és a jelnyelv mellett) a māori nyelv hete zajlik, egészen vasárnapig, a rendezvények egyetlen célja, hogy fenntartsa ill. felkeltse az érdeklődést a maori nyelv iránt. A miértek és a hogyanok a hajtás után.

A XIX. század közepéig a maori nyelv volt az ország legtöbbek által beszélt nyelve, eleinte a telepesek kénytelenek voltak megtanulni a maorit, ha kereskedni akartak az őslakókkal, kereskedni pedig muszáj volt. A maori nyelvnek nem volt írott változata, de ahogy a kommunikációs igények nőttek, a nyelv írott formába öntése elkerülhetlenné vált. 1820-ra misszionáriusok áldozatos munkájával sikerült az első írott változatát megteremteni a nyelvnek, amit aztán maguk a maorik is lelkesen tanultak és tanítottak egymásnak.

1860-ra az angolajkú lakosság lett a domináns, a maori nyelv pedig megkezdte visszaszorulását pici, zárt közösségekbe. Ez persze nem ment egyik napról a másikra, a telepesek közül sokan használták a maorit, a gyerekeik a maori gyerekekkel nőttek fel, így sok ragadt rájuk, de maga a nyelv kiszorult a mindennapokból. Persze ez nem csak magától történt, a zátony iskoláiban nemhogy nem tanították a maorit, de sok helyen tiltották is, a maori diákok akkor is számíthattak egy kis verésre, ha egymás között maoriul beszéltek. Sok maori szülő nem is erőltette az anyanyelv megtartását, az angol minden szempontból hasznosabbnak tűnt, sőt, a jobb beilleszkedés vágyától vezérelve számos maori szokást és hagyományt hagytak feledésbe merülni. A nyelv persze nagyon erős dolog, a maori otthonok elsődleges nyelveként megmaradt egészen a második világháború végéig.

A háború gyökeres változást hozott a maori nyelv használatában, a megüresedő munkahelyekkel egyszer csak megnyílt az út a városokba, a háború előtt a maori populáció 75%-a vidéken, falvakban élt, a hatvanas évek közepére már 60%-uk lett városlakó. A városi élet nyelve az angol volt, a fehér ember előtt a mi fogalmaink szerinti városok nem voltak  errefelé. A városi élet viszont súlyos kompromisszumokat kívánt, alkalmazkodni kellett és az első amiről lemondtak a maorik a saját nyelvük használata volt. A nyelv elhalása felgyorsult, a nyolcvanas években a maorik 20% volt maoriul tudónak nevezhető.

A maori közösségekben az 1970-es években kezdte felütni a fejét az aggodalom, hogy a maori kultúra a nyelvvel együtt fog elveszni, így elkezdtek komolyabban foglalkozni a nyelv megtartásával és a maori nyelvű kommunikáció népszerűsítésével. Egy fiatal maorikból álló csoport a parlamenthez fordult, hogy szervezhessenek egy maori nyelv napját, ebből született az első Maori Language Week 1975-ben, és ezt azóta is minden évben megtartják. 1978-ban megnyílt az első kétnyelvű iskola Urewerában, öt évvel később pedig sugározni kezdett a maori rádió. A nyolcvanas években felfutottak a nyelvmentő programok, és az ovikban elkezdődött a maori nyelv alapjainak oktatása.

Az első botrány 1984-ben tört ki amikor egy telefonos ügyfélszolgálati dolgozó, Naida Glavish elkezdte Kia Orával köszönteni a hívókat, amit a főnöke nem nézett jó szemmel, és mivel a hölgy a határozott tilalom ellenére is maoriul köszönt, kirúgták. Az esetet széles társadalmi vita követte, viszont egy csomóan elkezdték hívni az ügyfélszolgálatot és csak a kia ora ladyvel voltak hajlandóak beszélni, a légitársaságok pilótái elkezdték kia orával köszönteni az utasaikat, végül a miniszterelnök személyes közbenjárását követően a hölgyet visszavették az állásába. 1985-ben a Waitangi bíróság előtt a Te Reo Maori című beterjesztést, amely azt szorgalmazta, hogy a maori nyelvet hivatalosan is ismerjék el taonga-nak (kincs), így a nyelvet a mindenkori kormányzat köteles – a Waitangi Szerződés értelmében – megőrizni és óvni. Ennek következtében, ahogyan az 1987-ben frissen megszülető Maori Nyelv Törvény előírja, a maori az ország hivatalos nyelvévé vált.

Ma a modern Új-Zéland rengeteget költ arra, hogy a maori nyelv ne vesszen el, sőt, élő, mindennap használatban levő nyelvként éljen tovább. Az amúgy – szerintem –  nagyon szép nyelv (alapjainak) oktatása már benne van az iskolai programokban, a Maori TV-n rendszeresen van nyelvoktató műsor, a gyerekcsatornák egyes programjai is részben maori nyelvűek és ami a fő, ma már nem ciki maoriul beszélni, van maori rádió is. A maori tévén egyébként tök jó művészfilmek szoktak lenni maori/angol felirattal.

A maori nyelvet szépen terelik vissza a mindennapokba, az elmúlt két évben pl. a Countdown szupermarketek feliratai és mailere is kétnyelvűvé változott, az adóhivatal ösztönzi a dolgozóit, hogy hordjanak külön jelvényt, ha tudnak maoriul és használják a nyelvet a munkahelyükön is és az ügyfelekkel is, ha szükséges, a TVNZ műsoraiban megszokott a maori nyelvű köszönés és üdvözlőszövegek, a maori magyarázatokkal és helységnevekkel illusztrált időjárásjelentés, és a Wellingtoni Városi Tanács tart nyelvórákat a dolgozóinak.

A maori hagyományőrző rendezvények elsődleges nyelve ma már nem az angol, a maori nyelv visszakapta régi szerepének nagyját, most pedig, a héten az iskolákban rengeteget foglalkoznak a nyelvvel, az újságban minden nap van a témához kapcsolódó cikk. A nyelv életbentartásának egyik eszköze ez a nyelvhét, amely során a lehető legtöbb helyen futhatunk bele a maori nyelvet promotáló dolgokba. Természetesen az egész miskulanciának van egy honlapja, ahol van külön kezdőkre, haladókra és külön üzleti alkalmazásokra fókuszáló rész. Itt egy képes szótár az alapokkal (pdf), egy kupac letölthető kifejezésgyűjtemény, tanulási segédlet, kiejtési segédlet. Aki hirtelen maoriul kezdene írni, annak itt egy MS kiosztás.

Akinek a magyar az anyanyelve az őrületes helyzeti előnyben van az angol anyanyelvűekkel szemben, ha maori nyelvtanulásról vagy nyelvhasználatról van szó, a maori nyelvben öt magánhangzó (a, e, i, o, u) és nyolc mássalhangzó (h, k, m n, p, r, t, w) van, valamint két eset amikor két betűvel jelölünk egy hangot (wh, ng), és ha szimplán, fonetikusan felolvassuk a maori szöveget, akkor meglepően közel kerülünk a helyes kiejtéshez, hiszen a mi i, e, hangunk ugyanaz a maoriban is, egyébként ez az ami alaposan megzavarja az angolajkúakat.

Aki kíváncsi egy kicsit, az nézegesse meg a fenti linkeken a nyelvet, szerintem érdekes és mondjuk itt szépen szivárognak át maori szavak a közbeszéd angoljába, (plusz az All Blacks hakájánál jobb PR nem kell egy nyelvnek) meg itt a 100 szó amit illik tudni maoriul, legalábbis itt a zátonyon. Ka kite anō.

“Māori Language Week / Te Wiki o te Reo Māori 2012” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Nagyon érdekes dolog ahogy egy nem túl régen alapított nemzet próbál történelmet, identitás tudatot alakítani magának. Szuper dolognak tartom, hogy így próbálnak a “tömeg angolszász érából” elkülönülni. Nagyon egyedi és egyértelműen látszik, hogy ott a végeken valahogy másképp látják a írányt a nemzetté váláshoz.
    Függetlenűl a bevándorló eredeti nemzetiségétől mindenki egyformán vélekedik a maori kultúráról. ma már nincsenek negatív hangok a közéletben ezzel kapcsolatban?

    1. az identitástudatuk és a nemzetérzésük már rég megvan, köszönik szépen, pont olyan kiválóan tudják magukról, hogy kiwik, mint ahogy a kanadaiak vagy az ausztrálok tudják, hogy kik ők.

      Egyszerűen az a helyzet, hogy túl későn (civilizációs értelemben)ért ide a fehér ember ahhoz, hogy úgy istenigazából kiirthatta volna a helyieket.

      Plusz, legyünk igazságosak, fegyverrel nem is ment a dolog, úgyhogy inkább megoldották a birtokbakerülést adminisztrációval.

      Mire itt kifejlődött valamiféle társadalom, az őslakók már benne voltak (kersztény térítés, munka, nyelv, stb.) és ez tényleg csak nemrég történt.

      Egyformán? Dehogyis, szerencsére nem vélekedik mindenki egyformán 🙂 Egyrészt van csomó maori intézmény, politikai párt, iskola, műzeum, megőrzött törzsi izék (ne felejtsük el, hogy a maorik nem egyféle népség, nem is egy helyről jöttek, szinte kenunként számolhatjuk a törzseket, van millió nyelvjárásuk, stb. A maori törzsek vidáman elháborúzgattak egymással azalatt a párszáz év alatt amíg a fehér emberre vártak) ez mind pénzbe kerül.

      Ez meg nem mindenkinek tetszik, plusz az őslakos kisebbség státuszra építve azért elég nagyokat tudnak mondani a szervezett maorik is, miközben azért általában aluliskolázottak (van kivétel nem egy) sokan küzdenek egészségproblémákkal, jellemzően nagycsaládosok, sokan munkanélküliek. Ezek pedig terheket rónak a közösségre, amelyik – néha indokolatlannak tűnő – kiváltságokat ad nekik és van akinek ez nem tetszik.

      Ahogy van szélsőséges maori mozgalom ami szeretné, ha a fehér ember elhúzna innen az ősi maori földről a francba, úgy van szélsőséges nemmaori mozgalom ami szerint a maorik majmok – hát ilyen minden társadalomban van, egyik nézet sem hangsúlyos.

      A középvonal meg az, hogy megpróbál a két fél civilizáltan együttműködni valahogy, termézsetesen ez vitákkal meg érdekegyeztetéssel meg komromisszumokkal jár.

    2. na a sok lamentálásban elsikkadt a lényeg:)

      szóval az, hogy NZ odafigyel és törődik a maori kultúra és nyelv megóvásával, az leginkább azt jelzi, hogy a maorik érdekérvényesítő képessége jó, meg azt, hogy ez egy jóléti állam és van erre pénz, meg azt, hogy a maori kisebbség nincs hátrányosan megkülönböztetve.

      Ezek mind civilizációs hatások, ha ez az ország nem 160 éve, hanem mondjuk 300 éve jün létre, akkor nincs kétségem, hogy ugyanúgy a magasabb technikai szintű civilizáció tarol, mint észak-amerikában vagy ausztráliában mondjuk.

      Az ipari forradalmon már 200 évvel túljutó banda találkozott a kőkorszakban élő helyiekkel…

      Most meg talán van társadalmi bűntudat, kompenzálás meg ki tudja még mi.

  2. Szia Pappito!

    Már évek óta rendszeres olvasód vagyok (még a Határátkelő indulása előttről), csak eddig nem kommenteltem. A maori kultúra viszont borzasztóan érdekel, úgyhogy köszi ezt az írást! Viszont tudnál segíteni egy dologban? Régóta szeretném megnézni a “Boy” című Uj-Zélandi filmet, viszont a neten csak előzeteseket találtam, DVD-n meg sehol Európában nem találkoztam vele eddig. Van ötleted?

    Előre is köszi,

    Tableno

    1. szia, elvileg amolyan odeon féle művésztékákban meg szoktak lenni az újzélandi filmek, nem tudom mi van a közeledben.

      Itt meg tudom venni neked dvd-n, de az itteni régiókódos lesz, nem fogja szeretni a lejátszód.

      Van más lehetőség is, dobj egy mélt a pappito kukac pappito pont komra

  3. Sziasztok,
    A nyelv egy nagyon erdekes dolog es nehez allast foglalni rola partatlanul. Talan nem is lehetseges.

    Hagy kezdjem a mondanivalomat azzal, hogy mi van itt Singapore-ban.
    A csaladomrol beszelek, ugyhogy nem legbol kapott story.
    Singapore-nak nincsen hivatalos nyelve. Tamil, Angol, Chinese (Mandarin), Malay mind hasznalhato. Az adminisztracio nyelve Angol.Tanulsag? 95%-a a helyieknek Singlish-t beszel ami az Angol nyelv megkorcsosult csontvazara ragadt Chinese (Mandarin, Hokkien,Teochew,etc.), Malay, Tamil keverek.

    En magam nem vagyok az Angol nyelv bajnoka, de amit hallok nap mint nap, meg az uzleti eletben is, az fajdalom a fulnek. Nem ritka, hogy parlamenti kepvisselo olyan hibakkal beszel, hogy majdnem elreped a kepcso a TV-ben. Es nem csak Angolt, de Chinese-t is kizarolag hibassan beszelnek.
    Miert van ez?
    Kislany anyanyelve Hokkien (legalabbis annak kellene lennie), Chinese-t (Mandarin) tanul az iskolaban “anyanyelv” tantargy alatt, a valosagban Angol az anyanyelve (kene lennie), mert azt tanulta az anyjatol.
    Teljesen mindegy hogy ez hivatalosan “politikabol” van igy megkeverve vagy “tortenelmileg igy alakult” de semmikeppen sem jo.
    A Maori nyelv tenyleg majdnem eltunt. Ma, aki Maoriul beszel az ujra tanulta. Egy gyors kereses a neten es latni fogod, hogy rengetegen karognak meg sopankodnak, hogy a sok raforditott eroforras ellenere a Maori nyelv kihaloban van.
    A magyar nyelvnek is volt egy korszaka amit “nyelvujitas kora”-kent tanultunk. Ha jol emlekszem akkor azert, mert a “tudomany” nyelve a Nemet volt es egyszeruen nem volt magyar szo az uj dolgokra. Ez a kuzdelem meg ma is folyik. Szamitogep vagy Kompjuter vagy Computer? Facebookolni egy magyar szo? Gondolom mindenki fel tudna hozni gazillion (ez magyar szo?) mulatsagos vagy szomoru sztorit a magyar nyelvrol.
    A problema a Maori nyelvvel puntosan ugyanez. Szep, hogy azt tudod mondani, hogy “My hoovercraft is full of eels.” De el tudod magyarazni mi is az a “Higgs Boson” Maoriul? Mi a “Magnetic Resonance Imaging” Maoriul? De nem kell ilyen messzire menni.
    A Maorik egyszeru emberek voltak egy egyszeru korban. Azt mondani a kis evezos hajora hogy waka eleg volt. Waka volt a vitorlas hajo is. Kesobb minden kozlekedesi eszkoz a waka szoval lett letakarva. Ezzel nincsen baj addig amig a problema az hogy a rokon nem tudta, hogy a te waka-d egy ketuleses sportkocsi es nem egy “seven seater”. De amikor torvenyt kell alkotni a kozlekedesrol akkor nehezkesse valnak a dolgok. Nem megoldhatatlan, de nehezkes, korulmenyes, zavaros. Zavaros Maori forditassal meg van eleg gond. Gondolj csak a Treaty of Waitangi-ra. A Maori nyelv nem alkalmas arra, hogy a modern eletben hasznaljuk. Persze kar lenne erte ha eltunne, de mit lehet tenni? Rajongtunk a szomszed Volga kocsijaert is de felnott fejjel inkabb Toyota-t vezetunk, vagy valami hasonlot, es nem probalunk a Volga kaszniba Toyota motort hekkelni (meg egy szep magyar szo).
    A Maori nyelv nem fog tulelni ha “Kia Ora”-val koszonunk vagy egyeb Maori szavakat keverunk az angolba. Ez utobbival csak rombolnank mind a Maori-t mind az Angol nyelvet.
    Ezert haldoklik a Maori nyelv szerintem.

    1. sokmindenben igazad van.
      az az onban különbség, hogy a magyar nyelv egy magától is megmaradó, tizenmillió ember által napi szinten beszélt nyelv, ami szépen fejlődik és változik, mint minden más nyelv, a maori viszont egy lélegeztetőgépen életben tartott nyelv.

      lehet, hogy a higgs bozont nem lehet maoriul elmondani, de nem is feltétlenül kell – egy olyan nyelvről van szó, aminek nincs igazi írásbelisége, tehát alapból súlyos korlátokkal indul.

      a treaty meg nem zavaros forítás volt, legalábbis én nehezen hiszem, hogy a fehér ember véletlenül tévedett a saját hasznára… egyébiránt igen, a maori egy olyan nyelv, aminek a fejlődéséből hiányzik egy lépcső és egy része szimpla eszperantó, amit úgy találtak ki direkt. Ettől még nem kell temetni feltétlenül.

      Ott van a Sámik nyelve a lapp vagy mi a frász, százhatvanezren használják, az egy élő nyelv? Beszélik napközben de valószinűleg nem lehet rajta elmagyarázni mi az a higgs bozon. Baj, ha elveszik? Szerintem az, kár lenne érte.

  4. Igazad lehet! A “KIWI” tudatot kihagytam a számításból. 🙁 Ezt tényleg mindig erőteljesen lehet érezni a kommunikációból.
    Azt azért nem gondolnám, hogy ez csak pénz kérdés. Ehez kell valamilyen formában a társadalom nagyobb részének az akarata is.
    Nekem akkor is nagyon tetszik ez a lépten nyomon megjelenő maori jelenlét. Te is nagyon sokat hivatkozol különböző történelmi dolgokra vagy használsz maori szavakat emlitesz a velük kapcsolatos eseményeket. Ezek szerint neked is tetszhet ez a sokszínűség?!

    1. nézd én nem tudok maoriul, csak annyot amennyit a gyerektől felszedek, ő a suliban tanulja. 10 meg 20 évvel ezelőtt is tanították az iskolában, egy átlag kiwi mégse tud maoriul csak nnyit, hogy ka pai meg haere mai.

      nincs ezzel semmi baj.

  5. ha jól értem, a maori nyelvet lényegében a kulturális örökség részének tekintik?
    nekem úgy tűnik, úgy kezelik, mint egy jó veterán autót, használják, üzemben tartják, de tudjuk róla, hogy bizonyos dolgokra már nem használható.

    De ez nem baj, nem a maorik az első nép, amelyik nyelvcsere következtében felejti el az eredeti nyelvét.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.