Mikrókról

A konyhai berendezések lelkivilágával nem szoktam foglalkozni, de most kivételt teszek és mesélek a mikrókról.

Természetesen a mikró felfedezése és elterjedése is hasonló, mint a legtöbb technikai vivmány története, a háborúnak és egy véletlennek köszönhetjük, hogy ma mindenhol van. Persze senki nem akarta megreformálni anno a konyhákat, viszont bizonyos britek szerették volna tudni, hogy mikor és hol jönnek a német repülők. A második világháborúban került a brit radarrendszerekbe egy magnetron nevű kütyü, ami mikrohullámok kibocsájtására volt képes.

 Évekkel később, a Raytheon nevű cégnél, egy bizonyos Dr. Percy Spencer nevű alak éppen egy új fejlesztésű magnetronnal végzett kutatásokat (ez egy amerikai cég volt ami védelmi fejlesztésekkel foglalkozott akkoriban), amikor a zsebében egyszer csak megolvadt a csokiszelet. Nem hiába volt ő kutató, legott nekilátott egyéb kajákat is tesztelni, széleskorű és intenzív popcorn és tojás kísérletei rávilágítottak, hogy a laborok legeldugottabb sarkaiban milyen nehéz kitakarítani a felrobbant tojások maradékát, valamint, hogy az ételeket meg lehet főzni mikrohullámokkal.

 Innen már nem volt megállás, a Raytheon 1945-ben szabadalmaztatta Dr. Spencer mikrohullámú ételprocesszálási eljárását, és egy prototípus gépezetet el is helyezett egy bostoni étteremben. 1947-ben megszületett a Radarange, amelyet bátran tekinthetünk az első kereskedelmi forgalomba hozott mikrónak, annak ellenére, hogy közel két meter magas volt, 350 kiló, 3kW-ot fogyasztott, ötezer dollárba került és vízhűtéses volt.

A háztartásokba szánt modellek az ötvenes évek elején kerültek piacra, amikor a Raytheon eladta a technológia licenszét a Tappan tűzhelygyárnak. Annak ellenére, hogy az ár 1200 dollár körülire csökkent, az eladások nem szárnyaltak. Tíz év küzdelem után a termék még mindig nem volt népszerű, de 1965-ben a Raytheon felvásárolta az Amanát, ami 1967-ben piacra dobta a mai mikrókra már erősen hasonlító készüléket, amelyet szimplán a konyhapultra lehetett tenni, nem kellett hozzá vízhűtés, különleges elektromos csatlakozás és az ára is kiscivel ötszáz dollar alatt volt. Az ár továbbr asem volt alacsony, de a gazdagabbak már kezdték megengedni maguknak a mikrót a háztartásukban.

A mikrohullámok kibocsájtásáért felelős magnetron is fejlődött, a hatvanas években egy Litton nevű cég felvásárolt egy gyártóvállalatot és fejleszteni kezde a saját magnetronját, és a szorgos munka eredményeképpen megszületett a jelenleg is használt fazon, amely széles sávban bocsájt ki mikrohullámokat. Az új megoldás lehetővé tette, hogy a sütő üresen is gond nélkül működjön túlmelegedés vagy kigyulladás nélkül. Az eredetileg lefelé nyíló sütőajtókat ekkor kezdte felváltani az oldalra nyíló megoldás, ami a mai napig a legelterjedtebb.

Az új rendszerű mikrókat a cég bemutatta a chicagói ipari vásáron, ahol hatalmas sikert aratott a háztartásokba szánt modelljeivel. Az eladások megugrottak, az 1970es évi negyvenezres szám 1975-re egymillióra ugrott, és a mikró megjelent a japán piacokon is, ott is nagy sikerrel. A japánok gyorsan rájöttek, hogy hogyan lehet olcsóbban jobbat építeni, és azóta is ezt csinálják.


A mikrókat övező tévhitek közül eddig egy sem bizonyosodott be, úgy tűnik nem okoznak sem vakságot, sem meddőséget, sem szőrös tenyeret, sugárbetegséget, úgyhogy mára a mikrohullámú sütő ugyanolyan kelléke a modern konyháknak, mint más háztartási gép. Az 1970-es évek közepén a japán háztartások 17%-a használt mikrót a mindennapi főzésre, a hetvenes évek végére pedig, ahogy egyre több cég kezdett mikrókat gyártani, az árak leestek. Ma már egy mikró filléres tétel, mindenféle színben és formában kapható, hogy passzoljon a konyhánkhoz, sőt változatos megoldások is napvilágot láttak, mint a mikró és kenyérpirító, mikro és kávéfőző vagy a számomra teljesen érthetetlen, felül rezsó, alul mikró, oldalt grill modell.

Na, mindezt azért mesélem, mert lezárult a kalandunk a mikrónkkal, ami 2008 elején kezdődött, amikor Paliék Hamiltonba költöztek, és nekünk adták a pici mikrójukat, amit nem artak magukkal vinni. Az ominózus darab egy teljesen átlagos, kistermetű mikró volt, becsületes nevén Sanyo EM-S1053, amit gondolom már ők is használtan vettek a trademe-n. A jószág hiba nélkül szolgált náluk is meg egészen két héttel ezelőttig nálunk is.

Melegítésügyben nem érhette szó a ház elejét, ellenben a műanyag gombjai mára már már kezdtek szétmállni és többszörös kendácsolás után végleg feladták a küzdelmet, úgyhogy egy szép, piros nyelű kombinéfogó segítségével kényszerítettük szegényt mikrohullámozásra, egészen addig, amíg nejem kijelentette, hogy ami sok, az sok, itt az ideje vásárolnunk egy másikat. Előnyös testtartásban be is haladtunk könnyelműen a közelünkben levő műszaki boltba, ahol már számos beszerzést eszközöltünk, árulnak ott mindenféle érdekes haszontalanságokat az elektromos orrszőrtrimmelőtől a plazmatévéig.

Gondoltuk, ha már az ember ilyesmit vesz, akkor évekre tervez, hát érdemes megvenni a legfrissebb, leghájtekebb modellt – esetünkben plane, hiszen nem is főzünk a mikróban, leginkább csak babakajamelegítésre használjuk – é ski is választottuk az utolsó generációs  mikrók csúcsát egy un. flatbed modellt, amely nemcsak, hogy nem rendelkezik forgótányérral, de négyszögletes edényeket is képes a bendőjébe fogadni, szóval ha ez nem forradalom a mikrógyártásban, akkor semmi és szebb a cucc, mint egy ájfón.

Viszonylag normális összegért magunkhoz szólítottunk hát egy csinos, Panasonic NN-SF550W modellt, (ki tudott volna ilyen bűbájos névnek ellenállni?) amely, a mellékelt fotókollázsok alapján nem csak többszörös orgazmust képes okozni alacsony testzsírindexű háziasszonyoknak, de fehéríti a fogakat és a konyhai házimunkát boldog hippimulatsággá változtatja. (halkan jegyzem meg, hogy valami fura okból a mikrohullámú sütőknek tilos normális terméknevet adni, kizárólag ilyen megjegyezhetetlen betű-szám kódot kapnak, bezzeg a Mónika porszívót sose felejtjük el, hehe)

Legott hazacipeltük a jószágot, kicsomagoltuk és üzembe helyeztük, ahogy a leírás mondta, vagyis beállítottuk rajta az órát. Ezután random ételneműket keztünk melegíteni benne, hogy kipróbáljuk, micsoda csodálatos holmi is ez. Ekkor szembesültünk az első problémával – az ún. Hűtési ciklussal. A mikrónak van egy sajátos zúgása, (mindnek van) ami rendben is van, de ez egy 15 másdoperces melegítési process után csengetett, mint a villamos, majd tovább zúgott a kijelzőjén nagy, zöld COOL felirattal.(Yes, we are) Még úgy másfél percig.

A leírása szerint ez teljesen normális, mert a tudományos-fantasztikus vezérlést ellátó mikroprocesszorok a sok gondolkodástól felmelegszenek és akkor őket legyezgetni kell. Hát, én együtt tudnék élni azzal, ha a mikrónk nem venne részt a SETI programban vagy nem rendelkezne űrhajók trajektóriaprogramját kidolgozni képes elektronikával, hanem csak megmelegítenié a kaját, de úgy látszik ez a földhözragadt szemlélet már a múlté. Az érdekes az volt, hogy ha órákig nem használtuk, akkor az első melegítés után nem kellett hűtenie magát, függetlenül attól, hogy a melegítés mennyi ideig tartott, ha 10s-ig, ha 5 percig, nem volt hűtési ciklus. De a második melegítéstől mindig jött a random hosszúságú tovább berregés. Ha nyitva hagytuk az ajtaját, akkor nem hűtötte magát, szóval fura volt nekem az egész.

De még ezzel is megbékéltünk volna, ha a nagy, erős, modern mikrónak nem tartott volna háromszor annyi ideig egy bagolyköpetnyi babakaja felmelegítése, mint a szottyos, öreg, megsárgult műanyagú vacak Sanyonak. Kerestem felhasználói véleményeket a neten, az ausztrálázsiai felhasználók többsége nem szerette a jószágot, hasonlókra panaszkodtak, mint mi tettük volna, ha megírjuk bárkinek a panaszainkat a felhasználói élményről. Szegény nej folyton vagy háromszor visszatette a tápot mire meleg lett a rövidlábúnak.

Visszamentem a gyerekkel és a mikróval a vásárlás helyére és mondtam, hogy ezt így mi nem, szeretnénk másikat. Eleinte szabódtak és valamiféle refund policy-ra hivatkoztak, de hát az az övék, nekem nincs hozzá közöm, úgyhogy megállapodtunk egy ésszerű kompromisszumban, ők megartják a holmit (eredeti dobozában meg mindenével vittük vissza) én meg veszek másik mikrót tőlük de nem adják vissza a teljes összeget, hanem valamennyit levonnak. Jó.

Választottunk hát a gyerekkel egy másik mikrót, ami a szakik szerint a régi iskola terméke (Sharp Carousel R-340RW), szerintük valami modernebbet kéne, ellenben a munkahelyemen 5+ éve ketyeg egy ilyen mindenféle probléma nélkül, pedig ebédidőben gyakorlatilag folyamatosan megy, mármár kereskedelmi léptékű terhelést kap, talán nekünk is jó lesz otthonra, és egy százassal olcsóbb is. Hát nem lapos az alja, forgótányérkája is van, ellenben melegít, mint a rosseb, és utána nem hűti magát percekig.

Nincs tanulság, majd öt év múlva visszatérünk a kérdésre, hogy hogy szolgált ez a  darab. Viszont van mégegy érdekesség, nem gyártanak jobbra nyíló ajtajú (vagyis, hogy a zsanér job oldalon van) mikrót. Egyáltalán. Senki, legalábbis én nem találtam ilyet, csak azt, hogy ezt más is kérdezgeti mindenfelé. Lefelé nyíló ajtajú az van, de jobbranyíló nincs. Fura.

25 hozzászólás “Mikrókról” bejegyzéshez

  1. A Siemens-nek tuti van olyan mikrója, aminél választani lehet, hogy merre nyíljon. Az én mikróm HF25G5L2, balos ajtóval és ennek létezik jobbos változata a HF25G5R2. Róza

    1. én arra vezetném egyébként vissza, hogy mivel az emberek többsége jobbkezes, valószínűleg kényelmesebb, ha az ember bal kézzel nyitja az ajtót és jobb kézzel teszi be/veszi ki a tálat. így kisebb az esélye, hogy elejti ha forró, vagy nem lötyögteti ki, ha tele van. szerintem.

    2. és tényleg, legalábbis a leirás szerint van! köszi, nem találtam meg. nyitva meg ezt se láttam, úgyhogy csak fenttartásokkal hiszem el a dolgot 🙂

  2. A mikróm 5 éve megkettyent, nem is vettem újat. Nem szeretem, szerintem igazán semmire nem jó. Fagyott ételt kiolvasztani nem lehet benne, mert a széle megfő, a közepe még fagyos. Melegíteni nem lehet benne, mert fél percenként kevergetni kell, ha nem akarja az ember, hogy a széle tűzforró, a közepe meg jéghideg legyen. Úgyhogy szépen megtanultam mindent tűzhelyen és sütőben melegíteni, a mikrót meghagyom másoknak 😀

  3. A mi mikrónk is beadta a kulcsot egy kerek éve. Pár hónapig nyüszögtem, hogy kell másik, de aztán találtam egy cikket a mikróról. Többet nem kell mikró. Melegítek Én is a gázon mindent, és a sütőben meg simán kiolvad a fagyasztott cucc, vagy kiveszem előző nap este.

  4. „1974-ben megszületett a Radarange” – ez ugye 1947? A szovegkornyezetbe ez utobbi illene bele. Elso olvasatra vakargattam a fejem hogy miert vartak ennyit, illetve ha ez volt az elso, mikepp nepszerusodtek az 50-es evekben 🙂

  5. Van több ehhez hasonló írás is. Engem meggyőzőtt, de persze lehet, hogy nem minden úgy van ahogy írják. Minden esetre Én többet nem veszek mikrót az biztos.

    1. szia, köszi a linkeket, az első az úgy humbug ahogy van, az nem ment át a józanész filteren. a második már jóval érdekesebb volt, de aztán teljesen elfajult, az, hogy valaki a mikrózott ételeket vizsgálja és bizonyos változásokat a mikrózott étel fogyasztásának tudja be az egy dolog, de amikor erre hivatkozva már a távvezetékek veszélyességére támaszkodva jelenti ki, hogy a mikrosütő veszélyes… el kéne dönteni hogy a sugárzás, az ételek vagy mi.

      errefelé nem veszünk komolyan olyan cikkeket amiben ilyen mondatok szerepelnek: „Nyugodtan feltételezhető, hogy az otthoni mikrosütőkkel is jár bizonyos kockázat.”

      „1976-ban a kísérletekben szereplő mikrohullámú készülékeket betiltották, a tilalmat csak a peresztrojka éveiben oldották fel Oroszhonban.” – ez meg szinpla hazugság

      „A működő készüléktől tartsunk legalább egy méteres távolságot. Persze, ha emiatt nem csinálhatunk közben a konyhában semmit, máris nem olyan praktikus és időspóroló technológia a mikrózás.” – 🙂

      „Az elektromágneses sugárzások bemérését néhány ezer forintért természetgyógyászoktól vagy szakszervízektől, független műszerészektől, mikroszerelőktől lehet megrendelni.” – 🙂

      szóval mindenkinek szíve joga a kétkedés, de ezeket a vakításokat inkább ne…

      köszi

  6. „errefelé nem veszünk komolyan olyan cikkeket amiben ilyen mondatok szerepelnek….”
    merre felé? 🙂 itt a blogodon? bocsi, hogy nem tudom tartani a színvonalat :)kitörölheted a hozzászólásaimat is nem csak a linkeket. Már bánom, hogy írtam egyáltalán, mert valahogy a normális kommunikáció nem az erősséged!Na, nem húztam ám fel magam, csak a normális hangnemhez vagyok szokva 🙂

    1. igen, itt a blogon, van amihez nem adom a nevét.
      Nem kell érzékenykedni, senki sem bántott, a cikkeket se te írtad, meg is köszöntem, de az én blogomból nem linkelek ilyesmit. (sok más mellett, ha észrevetted)

  7. Szerintem ez a jobb-bal oldali ajtó nem a kezességen múlik, hanem beépíthető gépeknél fontos. Az én mikróm is beépíthető, a Siemens amiről írtam. Logikus, ha a mikró a konyhabútor jobb szélén van és fal van mellette, akkor könnyebb használni, ha a zsanér jobb oldalon van. Abban viszont igaza van Pappitonak, hogy szabadon álló mikróban még én se láttam olyat, aminél meg lehet választani az ajtónyílás irányát. Na, most már jól kiveséztem ezt a témát. 🙂

  8. Micro forever 🙂 Mondjuk, az is marhaság amit truhali írt: „Melegíteni nem lehet benne, mert fél percenként kevergetni kell, ha nem akarja az ember, hogy a széle tűzforró, a közepe meg jéghideg legyen.”

    Kérdem én! A sütőben nem úgy melegszik, hogy a széléről halad befelé?? 🙂

  9. Nekünk évekig nem volt mikrónk, most van, nagyon hasznos, azon van a kekszes doboz, meg egy hangfal.

    Amúgy Kishont tapsolna örömében, ami a stílust illeti.

  10. Nekünk is pár hónapja, a pici születése előtt ment tönkre a mikró. Gondolkodtunk is egy darabig, hogy kell-e ez nekünk vagy sem, végül nem vettünk újat. Egy ideig hiányzott a kényelem/gyorsaság miatt, de mostanra már megszoktam a mikró nélküli életet. 🙂 A babakajának vettem kicsi melegítőt erre a célra, a miénk pedig megy a sütőbe. 🙂
    Valahogy jobb érzés, hogy nem használok mikrót, bár én úgy tudom, hogy nem „veszélyesebb”, mint más melegítési forma.

  11. Na, én meg alig várom, hogy a mostani albis helytakarékos siemens kombisütő (mikró és sütő egyben) helyett legyen végre egy sütőm és egy mikróm KÜLÖN. Mindkettő hasznos cucc, a mikró is, egy bögre tejért és egy fél bögre szójatejért nem mosogatnék szívesen minden reggel plusz két lábast.
    Amúgy a régi mikrók tényleg erősebbek, mint a mostaniak – munkahelyi tapasztalat. A laborban iaz agarolvasztás mikróban zajlik, és mindegyik mikrót be kell kalibrálni, hogy hányas fokozaton hány perc, mire feloldódik az agarpor a taéban, mikor kell kivenni megkeverni, hogy ki ne fusson, na szóval láttam én már jó sok jószágot, és az ősöregek megbizhatóan hamar olvasztanak, csak sokszor ragadnak a sok zselétől.

  12. Hm, a mikrótlanoktól kérdezem: Vajon belegondoltatok abba, hogy egy sütőben való kiolvasztás mennyivel több energiába fáj, mint mikróban?

    Merthogy többe, az hótzicher.

    1. Én pl. sosem olvasztok semmit a sütőben, csak sütök benne. 🙂 Ha olvasztani kell, akkor az időben kiveszem a mélyhűtőből és beteszem a hűtőbe. Tkp eddig még eszemben se jutott, h a sütőben is lehetne olvasztani. 🙂

      1. pedig arra való a tányérmelegítő rész 🙂

        persze ha neked van annyi eszed, hogy előre kivedd a holmit a fagyasztóból, akkor könnyű, de ha hirtelen kell valami akkor a mikró eléggé verhetetlen a kiolvasztásban.

        egyszer most már főzök benne valamit 🙂

  13. Azt nem tudom, hogy a mikrózott kaja egészséges-e, vagy nem , de mikor a kisebbik lányom kicsi volt és tejet melegítettünk neki, akkor konkrétan azt kérte mindig, hogy én, az apja melegítsem, mert az finomabb.Én gáztűzhelyen melegítek, a nejem mikrózik…Én íz szempontjából finnyás vagyok a tejre, a mikrózott tejnek rosszabb az íze, hasonlóan az ultrapasztőrözött tejéhez, ami számomra az ihatatlan kategória.

    1. ez simán jelentheti azt is, hogy a mikróban a tej könnyebben odakozmál, amire te ügyelsz a gázon, mert a mikróban előfordulhat a pontszerű túlhevülés, ami a tejen meg is érződik. Az utlrapasztőrözésnél is, ha nem teljesen pontos a technológia (túl hossszan marad tőlmelegitve a tej), akkor kozmás mellékíze lesz a cuccnak.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.