Android

 A jég megtört, tekintetes esküdtszék! A jég megtört! – Kiáltotta Osztap Bender, a nagy kombinátor.

Az okostelefonságot én az első iPhone megjelenésétől számítom, tehát mondjuk 2007-től. Azóta nem vásároltunk okostelefont és ezt direkt csináltuk. Korábban használtam egy PDA-t, amelynek voltak bizonyos, az akkori munkámhoz nélkülözhetetlen tulajdonságai, de elég, ha annyit mondok róla, hogy Windows Mobile 5-al érkezett (kódneve: Magneto, nem viccelek).

Később, valamikor 2007-ben sikerült Windows Mobile 6-ra frissíteni (kódneve: Crossbow) de amúgy maradt az a kalap szahar, ami előtte volt. Annyira csak egyvalamire volt jó, hogy amikor a zátonyra költöztünk, magammal hoztam, de inkább gyorsan vásároltam helyette egy sokkal könnyebb és mindennél egyszerűbb jószágot.

Azóta is butatelefonokat használtunk a szerkesztőségben, annyira butákat, hogy a nejem magyar illetőségű nokiájába még egy kis sim-hackot is el kellett követnünk, illetve hát nem nekünk, hanem az ügyeletes Patelnek a telefonboltban, ő tett valami kis fóliát a SIM-kártyára, amitől az hajlandó volt szóba állni a helyi hálózatokkal.

Én később, a Motorola F3 után 2009-ben szintén egy nokia termékre váltottam, amelyet a közértben szereztem be, és ami tökéletesen kiszolgált, ma sincs semmi baja. Köszönhetően a színes kijelző és a szuflaigényes kommunikációs képességek teljes hiányának, a készüléket elég volt hetente feltölteni.

Miután a nej készüléke feladta a küzdelmet és a hordozható telekommunikációs eszközök egyik kulcsfunkcióját veszítette el (nem csörgött már) kénytelenek voltunk továbblépni. Miután közel hat éven keresztül nem vásároltuk meg az éppen aktuális iPhone-t, most se volt komoly kunszt ellenállni a kísértésnek, különösen úgy, hogy a környezetünkben levő iPhonehasználók mindenféle panaszokkal éltek, (nem lesz flamewar!) ellenben volt szerencsénk testközelből megvizsgálni a Googletermékét és meghallgatni a tárgykörben jóval tapasztaltabbak véleményét.

Annak ellenére, hogy némileg kézenfekvő lett volna továbbhaladni az almásra taposott úton, végül mégis a Google saját kiadásában és a Samsung által bérgyártott Galaxy Nexust szólítottuk haza. A senkit sem érdeklő, de legalább tényleg unalmas technikai részleteket megleli a linken, akit érdekel az ilyesmi.

Nem sokkal ezután elirigyeltem a nejét megérkezett az én Nexus 4-em is, ugyanazt az oprendszert futtatja (a novemberi kiadású 4.2.1-es Jelly Bean-t) ami azért jó mert jó. A Nexus 4 már mindenféle csuda dolgokat is tud, többek között vezetéknélküli töltést, (mint az elektromos fogkefék már tíz éve, hehe) meg ilyen fenszi dolgokat. (sőt, még LTE chipet is találtak benne a kis kíváncsiak)

Az almás összenövés helyett így lett guglis összenövés, a mailcímeink úgyis google mail alapokon futnak, naptár, címjegyzék meg mibánat szépen szinkronizálódik, van TBT navigáció (és a térkép is khm, valósághű). Szóval van színes telefonunk amire vigyázni kell, viszont jön a fészbuk meg a madaras játék meg a képregények és még olcsóbb is volt, mintha az almafáról szakajtunk.

Az android boltja pont olyan, mint az almáé, többszázezer tök felesleges applikáció közül választhatunk, sőt, akár a laptop böngészőjéből is installálhatjuk a nekünk tetszőket a mobileszközre, hol tart a tudomány. A google szövegfelismerője még az én akcentusommal is megbírkózik (na jó 90-95%-os találati aránnyal), mind a két készülék simán és gyorsan reagál a tapogatásra, szóval működik. Persze a zöld robot az valami hihetetlenül bárgyú egy embléma, de hát nincs mit tenni.