Kiwi ikonok – Trolibuszok Új-Zélandon

Sajnos mára Aucklandból kipusztult az elektromos járműpark (se villamos se troli), azért a remény még él, hogy egyszer megint láthatunk ilyesmit menetrendszerinti forgalomban, mert volt ez régen másképpen is.

A főváros kicsit szerencsésebb helyzetben van, ott működik ugyanis egész Óceánia egyetelen jelenleg is üzemben levő trolibusz-hálózata, persze ma már modern járművekkel operál Go Wellington név alatt.

Wellington amúgy is úttörő a trolizmus tekintetében, az ország első villamos busza itt állt forgalomba 1924-ben és egészen 1932-ig közlekedett az egy szem AEC607-es kocsi Thorndon és Kaiwharawhara között. Igazából a kényszer szülte a trolibuszt a városba, a villamospálya bővítésekor nem várt akadályok merültek fel, úgyhogy a már meglevő elektromos vezetékre akasztották a síneket nem igénylő buszt.

’32-ben a kissé megroggyant járgányt egy dízelüzemű busz váltotta fel és Wellingtonnak egészen 1949-ig kellett várnia a következő trolira. Az örök kérdést, hogy troli legyen-e vagy villamos, állandó viták kísérték, de végül a trolik mellett szólt a jobb manőverezhetőség, a jobb kapaszkodóképesség (amire Wellingtonban bizony szükség is van), a csendesebb üzem és az, hogy a trolibusz valami modernségnek számított a jó öreg villingerrel szemben.

Az 1945-ben elfogadott és 1949-ben működésbe lépő vonalhálózat hossza elérte az ötven km-t és fénykorában 119 jármű közlekedett rajta, eleinte RETB1-ek mindenféle felszereltséggel és változatban, aztán jöttek a Volvo B58-ak, később a Volvo B10M elektromos változata. A helyi és brit buszépítő cégek igyekeztek a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó felépítményeket készíteni, mint a Scammell Lorries vagy a New Zealand Motorbodies.

Az évek során sokszor küzdött a trolihálózat anyagi gondokkal és nem egyszer a bezárás határára sodródott, de a környezettudatosság térnyerésével a tiszta közlekedési formák melletti kampányok csak életben tartották a rendszert. A kétezres évek elejére a járműpark  állapota meglehetősen leromlott, ideje volt új kocsikat beszerezni. 1999-ben, a troliüzem ötvenedik születésnapján négy napos trolifesztivált rendeztek. (képek)

2003-ban indult el az alacsonypadlós DesignLine prototípus tesztelése a forgalomban, és a kiforrott példányok 2007-ben kezdtek forgalomba állni. A hatvan új busz utolsó darabja 2009-ben csatlakozott a flottához, így most ezek összesen 9 vonalon üzemelnek. A hatvan elektromos jármű azért nem eleg az egész napos üzemre, kiegészítésül dízel buszok is járnak mellettük.

A fővároson kívül több helyen is használtak trolibuszokat, Christchurchben 1931-től 1956-ig, New Plymouthban 1950-től 1967-ig, Dunedinben pedig 1950-től egészen 1982-ig utazhattak az emberek a szorgos kis elektronok által lökdösött járművekkel.

Auckland kicsit kilóg a sorból, mert az első trolijáratot nem tömegközlekedési céllal helyezték üzembe. Az 1909-ben alapított Farmers Trading Company, amely pályafutását mezőgazdasági munkákhoz szükséges termékek kereskedelmével kezdte (az akkor itt még ismeretlen amerikai módit, a katalógusból rendelést és postai kiszállítást vezette be, sikerrel) hatalmas, nagyvilági üzletházat épített a Hobson streeten. A cég 1938-ban indította meg ingyenes trolijáratát, amely egy kb. egy kilométeres hurkor jelentett, az üzletház-Victoria street-Queen street-Wyndham street-üzletház útvonalon. A zseniális ötlet tehát a legbelebb belvárosban szedte össze a népet és hordta viteldíj nélkül az áruházba. (29 yrs in service, not a single fare collected – pdf)

A járgányok egyébként importált Leyland alvázra helyben épített, harminchét személyes  fa karosszériával készültek. Az ingyenes fuvar nagyon népszerű lett (különös tekintettel, hogy meg lehetett úszni a meredek Queen streeten gyalog felkaptatást), négy jármű járt folyamatosan, ezgészen 1967-ig, amikor az egyik kocsin kísérletképpen elvégzett nagygenerál költségei egyértelművé tették, hogy a többi jármű gazdaságosan nem újítható fel és a flotta tovább nem tartható fenn.

Az Auckland Transport Board 1949-ben kezdett trolijáratokat üzembe állítani, a villamosleváltási program keretében, amelynek következtében 1956 decemberében az utolsó villamost is kivonták a forgalomból. A trolihálózat még egészen 1960-ig terjeszkedett, végül már 86 kilométernyi vonalon 133 troli közlekedett.

A Farmers járatot (Queen street shuttle) átvette az Auckland Transport Board, a belvárosi vonalak megnövelt állóhelyszámmal jártak, szép piros csíkot hordtak az oldalukon, ami megkülönböztette őket a többi viszonylattól. A korábban ingyenes járat eleinte kalauzzal üzemelt, aztán átálltak a becsületkasszás díjfizetésre, a felszállók szépen bedobálták a viteldíjat egy kapaszkodóra szerelt dobozba, ezt a rendszert egészen 1972-ig megtartották.

Miután a belvárosi járatok célja a gyors utaspörgetés, hogy lecsökkentsék a megállóban töltött időt, engedélyezték az első és hátsó ajtón is a felszállást, így elég gyorsan letudták a megállókat. A shuttle a Beach Road-i vasútállomástól a Karagahape Road-i boltokig és vissza hordta az utasokat.

Sajnos a trolibuszjáratok jobbára a korábbi villamoshálózat meglevő elektromos- és felsővezeték rendszerét használták (így volt olcsó az átállás) amely nyolcvan éves kor körül járt, egyre súlyosabb műszaki problémák merültek fel, rendszeresek lettek a járatkimaradások, plusz a felsővezeték javítása miatti dugók, így a trolivonalakon megjelentek az első dízel járművek és 1977-ben megkezdődött a trolivonalak lekapcsolása.

Az utolsó menetrendszerinti trolibuszjárat 1980 szeptember 28-án gördült végig ünnepélyesen az útvonalán, amikor visszatért a remízbe, Aucklandban megszűnt a villamos buszközlekedés. Pár évre rá a város bejelentette egy új, modernizált trolihálózat beindítását, sőt, már az első húsz (Volvo-Ansaldo) járművet is megrendelték és némi felsővezetékeket is kiépítettek, amikor az Auckland Regionális  Hatóság leállította és törölte az egész projektet. A már leszállított buszokat megvette Wellington, ahol a korábban említett modernizálásig üzemben voltak. (ez a húsz jármű ma már új gazdánál, dízelüzeművé alakítva dolgozik)

Időről időre felmerül az elektromos tömegközlekedés feltámasztása, jelenleg éppen folyik az aucklandi vasút villamosítása, de egyelőre csak a MOTATban találkozhatunk az elektromos közlekedés történetének tárgyi emlékeivel, (villamosozhatunk is!) és bár gyér érdeklődés mellett, azért még járogat a Wynyard Quarter villamosa is.

képjegyzék:

1. jelenleg is futó Designline kocsi, Go Wellington festésben, (Bus NZ brand), Wellington
2. Az első troli Új-Zélandon, Associated Equipment Company AEC 602, Wellington, 1924
3.  Balról jobbra, BUT 22,  Scammell Lorries 57 és Scammell Lorries 113. Utóbbi SL alvázra épül, English Electric elektromos berendezésekkel és  New Zealand Motorbodies karosszériával. Wellington, 1978
4. A Wellington 23 trolibusz, 1954-ben állt forgalomba és 1983-ig dolgozott. British United Traction (BUT) alvázon Commonwealth Engineering (Australia) kocsiszekrény, Metropolitan Vickers elektromos berendezésekkel. Wellington,1978
5. A Wellington 88 a régi, Courtenay Place-i depónál. Mellette a Volvo 255.
6. Az alacsonypadlós DesignLine prototípus forgalmi teszten,  301-es járműszámmal, Wellington, 2003
7. A Christchurch 210, 1930-ben épült 38 személyes busz, English Electric gyártmány Boon and Company kocsiszekrénnyel, a forgalomból 1956-ban vonták ki, 1970-ben restaurálta a Tramway Historical Society,
8. Dunedin 43 BUT gyártmány, forgalomban 1954-1982-ig. Csakúgy, mint a Chch210-nek, ennek is van babakocsiszállító kampója.
9. Auckland Shuttle 107 a Queen streeten 1978-ban. A busz 1958ban épült, a forglomból 1980-ban vonták ki. BUT alvázon Park Royal szekrény, British Thomson-Houston elektromos szerelvények. Jól látszik az egyedi shuttle festés, a kocsi teljes hosszában körbefutó,széles piros szalag. A fotó készültekor már az Auckland Regional Authority üzemeltette. Miután állandó retúr-útvonalon járt a végállomásokat egyszerűen felfestették az elejére és csak az irányt jelző táblát kellett cserélni a homlokán, attól függően, hogy a vasútállomás vagy a K-road felé közlekedett éppen.
10. Auckland Shuttle 107
11. Auckland Shuttle 101
12. Auckland Shuttle 108
13. Farmers nagyáruház hirdetése, trolival
14. Farmers nagyáruház karácsonyi dekorációval, valamikor a nyolcvanas évek elején, már nincsenek ott a felsővezetékek az utca felett
15. New Plymouth 3, Crossley Empire alváz, New Plymouth City Council saját gyártású kocsiszekrénnyel és Metropolitan Vickers elektromos szerelvényekkel. 1950-1976-ig állt forgalomban, New Plymouthban. Az utolsó Crossley, restaurálásra vár.