Újzélandi almákról – II

Az élet túl rövid ahhoz, hogy vacak almákat együnk, ám túl hosszú ahhoz, hogy alma nélkül vészeljük át. Nézzük, hát miféle almákkal örvendezteti meg Új-Zéland a zátonylakókat.

apple-varieties

Braeburn

Második legnagyobb tételben termelt fajta, helyi fejlesztés, az Aurora, Eve és a Mahana Red keresztezésével előállított változat. Kissé fanyar ízű, lédús alma, húsa fehér, héja vékony, narancsos-pirosas színű. Későn, március végén, áprilisban szüretelik, kiválóan eláll házi körülmények között is.

apple-braeburn

Cox’s Orange Pippin

Ez sem túl édes, kora szüretelésű  (Február) fajta, régi változat egyike az első exportáltaknak, ma már kevésbé népszerű (UK-ben továbbra is nagyon szeretik) de nagyon szép alma, húsa világos, héja sárga, narancsvörös cirmossággal. Termete kicsi-közepes.

apple-orangepippin

Envy

Nagy testű, sötétpiros, mármár bordós színű alma, húsa szinte fehér, lédús és édes. Helyi fejlesztés, a Royal Gala és a Braeburn hibridje, húsa levegőn alig barnul. Március végén, április elején szedik.

apple-envy

Fuji

A Fuji egy japán almafajta, termete köpcös, színe halványpiros, néha rózsaszínes cirmossággal. Kifejezetten édes változat, a szezon vége felé érik, húsa világos, sokáig eláll.

apple-fuji

Granny Smith

Világoszöld gyümölcs, húsa kemény, fehér és fanyar, inkább savanyú, mint édes. Vilgászerte ismerik, általában főznek-sütnek vele, ekkor adja magából a legjobbat. Szezonzáráskor, néha egészen májusban szedik.

apple-grannysmith

Jazz™

A Jazz a nyolcvanas években készül, a Gala és a Braeburn keresztezéséből. Húsa kemény, fehéres, édes, aromagazdag egy kis fanyarsággal, héja a sárga-piros átmenettől egészen a mélypirosig színes, termete nagy, hosszúkás. Védett fajtaváltozat, NZ, USA, Fr-ben vannak a fajtatulajdonos által ellenőrzött ültetvények.

apple-jazz

Pacific Beauty™ (Sciearly)

Szintén helyi fejlesztés, a Gala és a Splendour keresztezésével állították elő. Közepes méretű, sápadt-piros, sárgás színű, lédús, gazdag, édes ízű verzió.

apple-pacificbeauty

Pacific Queen™ (Sciearly)
A Royal Gala és a Splendour változatok hibridje, termete nagy, színe mélypiros, bordóba hajló, alakja gömbölyű. Nagyon édes (zöldséges-szlengben: mézédes), későn érő változat.

apple-pacificqueen

Pacific Rose™

A Pacific Beauty-hoz hasonlóan a Gala és a Splendour fajták keresztezésével előállított hibrid, színe egyedi, rózsaszínes árnyalatú, közepes-nagy termetű gyümölcs amely mézédes és fantasztikusan lédús. A tárolást remekül bírja, húsa nem puhul az állás során.

apple-pacificrose

Pink Lady™ (Cripps Pink)

Ausztrál fejlesztés, a Golden Delicious és a Lady Wiliams hibridje. Szine halványrózsaszíntől a pirosasig változik. Termete közepes, húsa világos-sárgás, íze fanyar, inkább frissítő savanyú mint édes.

apple-pinklady

Red Delicious

Hosszúkás, sötétpiros változat, gyakran mélyvörös cirmokkal, alakja hosszúkás, termete közepes, íze édes. Délkelet Ázsiában és a Pacific régióban nagyon kedvelt.

apple-reddelicious

Royal Gala

A legnagyobb tételben termesztett és exportált változat. Helyi fejlesztés, színe sárgás háttéren piros cirmosság, közepes termetű, édes, keményhúsú, lédús fajta.

apple-royalgala

Sonya

A Gala és a Red Delicious újzélandi keresztezése, mérete nagy, alakja általában nem szabályos, héja világos, sárgás-pirosas, nagyon édes.

apple-sonya

Tentation

A Golden Delicous és a Grifer fajták házasításából született, erős sárga színe van, néha rózsaszín foltokkal, savanykás ízű, keményhúsú fajta, kiváló kompót és sütemény-alapanyag.

apple-tentation

Ambrosia

Mézédes, alacsony savasságú, lédús változat, aromákban gazdag. Termete közepes-nagy, színe pirostól a mélyvörösig változik, néhol sárgás-rózsaszínes cirmossággal.

apple-ambrosia

Divine

Ropogós, keményhúsú fajta, úgy néz ki, ahogy az ‘alma’ című stockfotón kell kinéznie a gyümölcsnek. Erős, édes íze van, még a Fujinál is finomabb. Színe sárgás alapon piros-narancs cirmosság.

apple-divine

Lemonade

Egy viszonylag új változat, alakja hosszúkás, színe élénksárga, néha rózsaszínes foltokkal, húsa kemény, íze édeskés-fanyar, mérete közepes-nagy.

apple-lemonade

Mahana Red

Közepes-nagy termetű alma, élénk, bordóba hajló mélypiros, színnel. Édes, némi fanyar mellkéízzel, húsa világos, kemény.

apple-mahanared

Kiku

Viszonylag új változat, a Fuji egy rokona, Olaszországban fejlesztették ki. Héja sötétvörös-sárgás cirmos, termete kicsi-közepes, a húsa világos, lédús, enyhén kásás, extra-szuperédes. Csak pár éve kezdték széles körben árulni főleg az USA-ban.

apple-kiku

Fentieken kívül még kb. húsz másik változatot is termesztenek, de a fentiek a legjelentősebbek és a felsoroltakból több elérhető a zátonyon kívül is.  A zöldségeseknél, élelmiszerboltokban általában 4-6 féle alma folyamatosan kapható, úgyhogy ki lehet kísérletezni mit mikor érdemes vásárolni. Az elmúlt években a szerkesztőség kifejezetten erős almafüggésbe került, köszönhetően az állandóan elérhető, kiváló gyümölcsöknek és azok változatosságának. Az almák mindennaposak az uzsidobozainkban, és rendszeresen esszük őket a szerkesztőségben is.

Az almával folytatott intim viszonyunk a Pacific Rose-al kezdődött évekkel ezelőtt, levett a lábunkról az édességével és lédússágával, amikor elfogyott a zöldségesnél, akkor álltunk neki végigpróbálni az összes elérhető variációt. Manapság leginkább a Jazz, Ambrosia és a Lemonade változatokat vásároljuk, meg ami éppen megtetszik, vagy jó az illata. Az Ambrosia, a szerkesztőség egyöntetű véleménye szerint a világ három legjobb almája között van.

“Újzélandi almákról – II” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Szia! Az előző almás posztban említetted, hogy a termőterület egy részén igyekeznek organikus módon termeszteni az almát. Ezt hogyan oldják meg, ha a talaj sovány, folyamatos tápanyag-utánpótlásra van szükség? Elég szerves trágyát adó állatot tartanak ott, vagy más módon csinálják? Esetleg a helyi öko-szabályozás megengedőbb az európainál?

    A Braeburn-hoz: azt találtam róla, hogy véletlen magonc, feltehetően a Ladi Hamilton és a Cox narancs renet szerelemgyereke és 1952-óta termesztik Új-Zélandon. Egyébként Európában, Tirolban is nagyon sokat termesztenek belőle, gondolom a hasonlóan hűvös éghajlatot szereti.

    1. az organikusságot nem zárja ki, hogy a talajba belejuttatják azt amire a növénynek szüksége van ahhoz, hogy egészséges legyen és egészséges gyümölcsöt teremjen. Szerencsésebb talajú országokban ez magától adott, és ott is pont úgy szipákolja fel a növény az ásványi anyagokat, mint itt. Az organikusság a vegyszermenteségről szól, nem permetezik agyba-főbe a motyót. Mondjuk szerves trágya is van annyi, mint a rohadás, és igazság szerint nem ismerem az öko-szabályozást. A temrelők biztos, mert különben nem csak az export 10%-a kapna organic matricát.

      Braeburnt nem csak itt termesztenek, hanem sok országban Európában, az, hogy “véletlen” az simán lehet, rengeteg mindent kipróbálnak a nemesítők és gondolom csak a töredékből lehet kereskedelmi minőségű, nagy tételben telepíthető változatot csinálni.

      1. Az szerencsés, hogy van elég szerves trágya, itthon pont ennek a hiánya teszi az ökológiai növénytermesztést nehézkessé. A vegyszermentességet ugyanis a teljes termesztési folyamatra kell érteni, tehát a tápanyag-utánpótlásra is. Itthon olyan gyönyörűen leépítették az állattartást, hogy külön gond trágyához jutni. Szerencsére lehet komposztálni is. A véletlen magonc alatt semmi negatívat nem értettem, a legismertebb hazai (bár amcsi származású) almafajta a Jonathan is véletlen magonc, de ilyen a Granny Smith és a Red Delicious is, amit a figyelmes termesztő, nemesítő észrevett, leszaporított és sok éves kemény munka után elfogadtatott mint új fajtát.

        Egyébként szerintem a Braeburn szuper fajta és külön tetszik, hogy nem az a félkilós típus, amit két ember is nehezen eszik meg.

        1. Nem rossz a braeburn, de nem az a kedvencünk, hanem a Jazz és az Ambrosia. Utóbbi eszméletlen jó.

          Trágyaügyben gondolom nincs sok gond, tekintve a virágzó tejipar szükséges kellékét a tehénkéket 🙂

  2. nem vagyok szakértője a témának (hiába van nekem is két valamilyen almafám:-D),de ha csak a képekre fókuszálok, akkor több típus is erősen ismerősnek tűnik.
    az előző bejegyzés képeit nézegetve szvsz feltétlen érdemes megnézni majd helyben egy-két gazdaságot (gondolom beengednek érdeklődőket), nagyon kíváncsi vagyok.

    1. biztos beengednek, pláne, ha dolgozol is kicsit 🙂 egyébként az egyetlen ismerős a golden (delicious) a többi, gyerekkoromból ismert almához hasonlók nem nagyon vannak. Jonatán meg Starking meg Jonagored, Jonagold nyomokban sem fellelhető.

      1. hááát, ez a rész (gyümölcstermesztés) kicsit kimaradt az életemből. apám hiába magyarázta lelkesen még a fajták nevét sem jegyeztem meg. a jelenlegi két alma és egy sárgabarack fám is csak úgy van, ráadásul metszeni is csak ‘design’ metszést alkalmazok rajtuk, bár így is teremnek szépen 😀

  3. Onnan tőletek Jazz a kedvenc, de ritkán kapni. Cox – azt bárhol, bármikor megveszem, de ez még ritkább, s ugye, inkább a szomszédból jön. Braeburn – szeretjük. Granny Smith-ből egy életre kiszerettem, amikor megismertem a Bramley cooking apple-t. Savanyú, mint a nyavalya, de igen finom. Az írek nem értik, hogyan vagyok képes megenni magában… Pedig…!

    Az ausztrál Sundowner is remek, de gondolom, nem visznek hozzátok, mer’ minek.

    A legjobban akkor szórakoztam, amikor olvastam egy Angliában, Kent-ben lévő csemetekertről, ahol a világ ritka, vagy eltűnőben lévő almafajtáit próbálják megmenteni. A legérdekesebb almák között ott volt a “savanyu tanyeralma” (sic). Örültem 🙂

    Remek cikk, köszi!

  4. Most jelent meg itt a boltokban az Envy,ami tőletek jön. Hanni véleménye: “Ez jó.”
    Azt az Ambrosiát megkóstolnám…

    1. vanni van, kapsz a boltban, de azt hiszem kereskedelmi léptékben nem termesztik, a tél túl hideg neki az év többi része meg túl párás 🙁
      most körbegugliztam a kertbarátok között és csomóan játszanak vele otthon a kertben, szóval meg-megterem, de nem az igazi.

      1. same here.. van, csak túl drága, 5-800HUF/db ami itt soknak számít. termeszteni pedig nem nagyon lehet, max hobbi, mint a zátonyon.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.