Végigcsináltam.
Beletelt egy kis időbe meg időnként várni kellett mire a könyvtár előkeríti, de végigmentem az összesen.
- Casino Royale 1953
- Live and Let Die 1954
- Moonraker 1955
- Diamonds Are Forever 1956
- From Russia, with Love 1957
- Dr. No 1958
- Goldfinger 1959
- For Your Eyes Only 1960
- Thunderball 1961
- The Spy Who Loved Me 1962
- On Her Majesty’s Secret Service 1963
- You Only Live Twice 1964
- The Man With The Golden Gun 1965
- Octopussy and The Living Daylights 1966
- Trigger Mortis 2015
A jó öreg Fleming nem gatyázott, különösen az első pár regény durván nem PC mai szemmel nézve, és az egész szöveg meg a szereplők mindegyeike olyan szexista, mint a hétszentség. Igen tanulságos az ötvenes-hatvanas évek nyelvezetét olvasni, süt az egészből a brit felsőbbrendűség és dölyf, de azért szórakoztatóak a sztorik, még ha nem is nagyon térnek el egymástól. Más világ járta akkoriban.
Nagyjából minden regény a szokásos eljárást követi, Bond parancsnokot vagy küldik, vagy maga belekeveredik valamiféle gonosztevészetbe, amit kisebb-nagyobb áldozatok árán felszámol, majd utána (néha előtte, vagy közben) meghúzza az éppen esedékes mellékszereplőnőt. Macsó, na.
Mindezek mellett természetesen elegáns gentleman is, jól szabott öltönyében, és Sea Island gyapjúingeiben száguldozik a négy és fél literes Bentleyben (később Betley Mark IV-ben, Aston Martin DB5-ben, DBS-ben, Vanquishban) motoron, hajón, levegőben és a sínek között.
A 007-es nem csak nagyvilági közalkalmazott, és playboy, hanem masszívan nikotinista és alkoholista is, egy-egy regényben egész Dallas évfolyamokat megszégyenítő mennyiségű piát szippant fel (és nem kedélyes borozgatásról van szó, vödörszám fogy a bourbon), miközben megállás nélkül füstöl, mint a gyárkémény. Átlag napi hatvanat pattint el a direkt a számára készített Balkáni/Török dohánykeverékkel töltött, három arany karikával díszített cigikből.
Bizony, a 007-es besorolás nem csak játék és mese, néha fel kell kelni az éppen aktuális nőről és dolgozni is kell, ami nem megy kiváló képességek nélkül. Hősünk tehát szuper céllövő, puha szattyánbőr tokjában mindig ott a hóna alatt hűséges Walther PPK-ja, amely a Dr. No című filmadaptációt követően a világ egyik legnépszerűbb kézifegyverévé vált.
Fleming úr elég sokáig megélt a saját haditengerészeti élményeiből, átruházva saját tapasztalatát Bondra, bár egy regénye nagy kivétel – a The Spy Who Loved Me elég felemásra sikerült, legalábbis én nem voltam elragadtatva attól, hogy a Bond által megmentett lány meséli a sztorit, de hát gondolom ezt is ki kellett próbálni.
A lista másik kakukktojása a Trigger Mortis, bár a cél az volt, hogy az összes eredeti, Fleming által írt regényt elolvassam időrendben, kénytelen voltam végigcsinálni az Anthony Horowitz által megírt Trigger Mortist is, tekintve, hogy ebben a regényben Horowitz (aki maga is kiváló szerző) felhasznált korábban ki nem adott részleteket egy Fleming által soha be nem fejezett regényből. Nem okozott csalódást, teljesen passzolt a többi regény közé, közvetlenül a Goldfinger eseményei után játszódik, Horowitz pompásan hozza a nyelvezetet meg a sztorit is. Olvassatok menő kémes-titkosügynökös sztorikat ti is! Meg nézzétek meg az összes Bond filmet, a régieket is, nagyon viccesek.
