Szerző: pappito

no, végre lett internetünk, nem volt egyszerű, de legalább gyors. Erre nem számítottunk, úgyhogy örvendeztünk vala.

Mivel a telecom áthozta a vonalunkat az új házba, a szám megtartása mellett, legott írtam az orconnak, aki a net szolgáltatónk, hogy gyühet a soksok data meg a ződfény. Mondták jó, majd nem történt semmi érdekes.

A telefont vasárnap jelentettem be és hétfő estére működött is, ami azért nem egy rossz tempó, viszont a mélboxomban egy levél várt az orcontól, amely így kezdődött: „oh no, something went wrong”.

Legott felhíttam őket, hogy mi megy rosszul és kiderült, hogy a telecomnak nem tudják átadni az adsl kérelmünket, mert a vonalhoz tartozó áthelyezési ügy még nincs lezárva és lezáratlan üggyel bíró telefonszámra nem lehet adsl-t rakni. Azt javasolták, hogy hívjam fel a telecomot és zárassam le az ügyemet, hiszen működik a telefon, minden oké, és akkor ők is meg tudják oldani a dolgokat.

Felhívtam, kis egyeztetés és értetlenkedés után sikerült lezáratni a dolgot, visszahívtam az orcont és elmeséltem nekik, hogy mit végeztem, jöhetnek. Este kilenckor kaptam egy emailt tőlük, hogy minden oké, a bekötés várható ideje huszadika, vagyis másnap. Kicsit szkeptikusan fogadtam a dolgot, de hát tenni úgysem tudok semmit, sebaj.

Ma, huszadikán reggel a kis modemen már pislogott a lámpás és a feleségem azzal keltett, hogy van internet! Juhéj!

Közben megérkezett a srác is aki a fákat vágja le a kertben, hogy több fény érje a kis házikót, nagyon kedves fiú, egyenesen bulgáriából. Vannak kommunikációs nehézségei, de dolgozik, ahogy a főbérlő ígérte.

Nemsokára kész a kaja a sütőben, délután meg kajabevásárlás jön.

A költözés lényege a következő volt: a cirkuszkocsi nem rendelkezett a megfelelő papírokkal, hogy kiadható legyen. Ugyan a landlord állítása szerint a papírokat február közepére ígérte a helyi önkormányzat elintézni, ezután már lakhattunk volna legálisan kis vontatható házikónkban. Ámde a tanácstól kijöttek ellenőrizni és – nem meglepő módon – konstatálták, hogy hát ugye sehol egy fellépés, a cirkuszkocsiban mégis világosság van meg egészen bennelakásszerű tevékenység folyik. Ez pedig következményeket von maga uán, csakúgy, mint az érvényes műszaki vizsga nélküli autókázás.

Legott értesítették a landlordot, hogy mifolyikitt, kérem, aki találékonyan azt mondta a tanácsi embernek, hogy mi ugyebár csak barátok és nem pénzért, hanemsőthogy átmenetileg. Ezt a tanács le is nyelte, ámbár újra jött ellenőrizni, megint csak ott talált bennünket, ismételten nem örült, és megemlítette, hogy ilyesmiért szoktak bíróság elé kerülni az emberek. Ezután jött át hozzánk a főbérlő és közölte, hogy menni kell a lakásból, mert hatósági irgumburgum lóg a levegőben. Mivel már beköltözéskor mondta, hogy ez a helyzet, nagyon nem lepődtünk meg, viszont hirtelen lakást találni, ami jó is, nem könnyű, de erről majd később.

A jóembernek számos háza van még a kies Auckland városában, gondolta remek ötlet lesz bennünket elhelyezni egy három hálószobás (itt hálószobák számával jelölik az ingatlan méretét, hogy a három hálószoba mellé még egy bazi nagy nappalid is van, az nem érdekes) házban az Onewa roadon. Kényszrhelyzetben mit csinál az ember, megy és megnézni, hát megnéztük, az eredmény rettenetes. A ház le van lakva, de irgalmatlanul, emellett rémesen koszos is volt, a „ragad a kosztól” kifejezésnek is tudott új mögöttes tartalmat adni. Természetesen nem vagyunk svájciak, de azért ez nekünk is sok volt, pláne Esztert nem nagyon akartuk ilyen helyre vinni. A háznak számos más hátránya is volt, (hangos környék, forgalmas útra néző ablakokkal, feleslegesen irdatlan méret és heti bérleti díj, állapot) és az az egy előnye, hogy van benne fürdőkád, szóval eléggé elkeseredtünk, hogy szombaton a kis pokol vár ránk, meg egy heti masszív, 8 órás takarítás. A fürdőkádba szerintem be se mertem volna állni még vegyvédelmi ancúgban sem, hagyjuk is.

Az ember elkeseredésében kissé megterheli az újzélandi ingatlanos cégek honlapját kiszolgáló szervereket és enyhébb kompromisszumot keres. Mivel a cirkuszkocsinak nincs engedélye, így letétet sem lehet fizetni, ezt ugyanis az állam egy erre hivatott szerve foglalja le, és csak a tulajdonos és a bérlő jóváhagyásával utalja vissza, ezzel senki sem tud játszani, viszont nekünk azt jelentette, hogy nincs semmi kötöttségünk a cirkuszkocsi ügyében. Viszont találtunk egy házikót a neten, ami jó ötszáz méterre van korábbi lakhelyünktől, legott felhívtam az ügynököt, hogy mi a helyzet, találkoztunk a háznál, amelybe elsőre nem jutottunk be, mert kevés kulcs volt nála, a tulaj nem adott neki a biztonsági ajtóhoz kulcsokat. Kívülről körbenéztük, jópofa volt, bekukucskáltunk az abalakokon és rendezettnek látszott a hely. Megbeszéltünk egy másnapi találkát. Kata beleszeretett a házba.

Másnap, pénteken már volt kulcs, találkoztunk a megtermett kiwiemberrel, és belül is megnéztük a házat, több, mint elfogadható volt, úgyhogy nyaggatni kezdtem, hogy mikor lehetne költözni, mert mi már szombaton jönnénk. Kicsit aggodalmaskodott, meg kíváncsiskodott, hogy kik vagyunk, mit csinálunk itt, mindent megmondtam szépen, őszintén, itt az általában célravezető szokott lenni. Megbeszéltük az anyagi részleteket is, a beköltözés úgy néz ki, hogy 1 hét bérleti díj+3 hét letét a hivatalnak+(1 hét+áfa) az ügynök jutaléka. Itt az ügynök jutalékát a vevő fizeti, ami elég okos dolog, ha kicsit belegondolunk, az ügynökön sok múlik, ha ő azt javasolja a tulajnak, hogy nekünk ne adja ki a házat, akkor mehetünk a sóhivatalba. gyakorlatilag az ügynök értékítélete és a tulaj döntése kell ahhoz, hogy bérelhessen valaki a fentiek megfizetésével, ugyanis amíg ez nincs, addig kulcs sincs.

Nem teljesen szokványos, hogy egy nap alatt lezavarnak mindent, de az ügynökember nagyon rendes kiwi volt, és mókás is, még Eszter is mosolygott rá. (nem hiába tanítgatom, ugyebár) Úgyhogy pénteken kitöltöttem egy „bérelniakarok” nyomtatványt, az ügynök kiszámolta, hogy mennyi pénz kell a kalandhoz és azt mondta, hogy felhívja a tulajt, mit mond. Itt rizikó a bérlő, mert ha nem bérel hosszan, akkor megint új bérlőt kell keresni, az is idő, és 3-4 hétig nincs bérlő, akkor annyi időre a házon levő jelzálogot ugye zsebből kell fizetni a tulajnak, aki ennek nem örül, azért adja ki, hogy fedezve legyen a „morgács”.

Hazamentünk és vártuk, hogy telefonáljon, amit meg is tett és azt mondta, hogy mehet a buli, szombat reggel legyünk az irodájában kilenckor (ember az ilyen?) a pénzzel, meg mindennel, és akkor minden remek lesz. Szombat reggel átmentünk Takapunára, ahol az irodája van, mindent lerendeztünk, kifizettük és idejöttünk a házhoz, ahol itt találtuk a tulajt, szorgos munkában. Kijavította a falat, ahol akiköltözők összekarmolták a bútorokkal, kicserélt ez-azt, ő is nagyon kedves öregúr, viccelődött meg szólt, hogy jönni fog egy ember, aki levágja a ház körüli fák-bokrok egy részét, hogy több napocska jöjjön be, kicseréli a konyha fala melletti pálmafát egy kisebbre, meg majd egy másik, aki meghúzza a mosogató csapjának a mittoménmijét, mert az szerinte nem jól áll, mondtuk rendben. Erősen sajnálkozott, hogy nem tudja lecseréni a postaládát, pedig direkt vett egyet, meg is mutatta, de a régit csak valami villanyos szerszámmal tudja leszedni és a postaláda körüli házikókban senki sincs ébren, úgyhogy ne haragudjunk, de majd máskor kicseréli. Mondtuk jó. A réginek sincs semmi baja, teljesen postaládaszerű, de hát ő a tulaj, cserélgesse, ha akarja.

A ház egy két hálószobás lakás, egy ikerház fele, egy nappalival, aminek akkora ablakai vannak, mint a fene, ráadásul a kifelé néző falak szinte csak ablakok, van mosókonyhája, fürdőszobája káddal (ez itt ritkaság!) meg beépített szekrények a falban meg jó nagy konyha. Körben kert van, a cirkuszkocsi kertjében citromfánk volt, itt úgy látszik koktélozni szerettek, mert lime fa van az ablak előtt, szépen terem. Tartozik hozzá egy garázs is, amiben szépen elfér a zöld autócska. Az egész pofás belülről, nincs lelakva és jó az elosztása is (külön fürdő és wc), és ami a lényeg, tiszta és szép, ápolt kertje van. Tökéletesen értem, hogy Kata beleszeretett, minden szoba jó világos, az ablakok alacsonyan kezdődnek, nagyjából az ágy magasságában, úgyhogy ha reggel kinéz az ember, csupa zöldet meg virágokat lát. Az épület organikus kapcsolatban áll a bolygófelszínnel. Ami nagyon kellemes, hogy egy olyan utcában van, ami zsákutca, tehát nincs átmenő forgalom, és jó mélyen benn van a házikó, még két másik ház is van az utcáig, egy kis utacskán kell bejönni, annak a végében van a garazsunk. Nagyon csendes, kellemes, a fű süppedős és lágy, a madarak a szomszéd kerítésén átnövő szőlőt csipegetik, idilli. A szőlő meg édes. (és a mosókonyhából nyíló hátsókert ajtajából látszik a SkyTower 🙂

Miután a bácsinak megmutattam, hogy kifizettük a mindent, ideadta a kulcsokat, minden jót kívánt és elhúzott, mi pedig visszamentünk a cirkuszkocsihoz, kitettük a lányokat, majd mi fiúk Csanád kocsijával (azon van vonóhorog) elmentünk utánfutót bérelni, amit itt minden benzinkútnál lehet, 25 dollár egy fél napra. 3 fordulóból költöztünk el, kicsit meg is ijedtünk, hogy honnan lett ennyi mindenünk hirtelen, de végül mindent beszuszakoltunk a házikóba és örvendeztünk vala. Persze szét kellett szerelni megint az ágyat, de hát már rutinból ment.

A költözős kaland után Márk garanciális MacBook Proja nem akart elindulni, úgyhogy elmentünk Albanyba a rettenet plázába, ahol van Mac forgalmazó, hogy mi a frász legyen, de sajnos sehol sem volt bele való akku, úgyhogy visszatértünk Takapunára, ahol a masina megához tért, utána hosszas csevely után a telecommal oda jutottunk, hogy kijön hétfőn valami póznamászó csapat és kihesszöli, hogy megtarthatjuk-e régi telefonszámunkat, vagy sem. Majd hívnak. ha ez megvan, már csak az ADSL-t kell a másik céggel áthozatni, meg persze átjelentkezni villany és víz ügyben, hogy minden számla itt mérődjön és ide jöjjön.

Most pedig – ezt szombat este írom – elmegyek a foodtownba és veszek tejet meg sört. Vasárnap reggel Ellersly-be megyünk Márknak kocsit venni, délután pedig Hamiltonba Paliékhoz meg Imivel találkozni, akivel pénzt váltunk (neki forint kell, ami nekünk van otthon, nekünk meg dollár, ami neki van itt)

Igazi házban lakunk.

Mindeközben az autóba belekerült a 226ezredik km is, telik-múlik az idő.