Autókról

 

Az egész hét az autóinkról szólt, legalábbis így péntekre minden tagja a flottának sorrakerült valamiért. Elsősorban a ződautó az izgalmas, mert egy óra múlva lejár az aukció ami teljesen érthetetlenül zajlik, a licitálók közül egy sem nézte meg az autót, sőt nem is érdeklődött se telefonon se emailban. Csak licitez. Odáig fajultak, hogy 455 dollárra rugdosták fel az árat és nincs kizárva egy kis aukcióvégi bátorságpróba sem, gyakran az utolsó 1-2 percben történik egyáltalán valami.

A nagyautó kapott egy alapos törődést, olaj és szűrőcseréket, új szíjakat és meghosszabbítottam a regisztrációját is, szóval most minden klafa, legalábbis útontartózkodási szempontból, meg van adva a császárnak ami jár neki. Jövő héten még kap egy kis finomhangolást, mert sokat fogyaszt és van egy kis hangja, de majd Dízel Lali beállítja, elvittem megmutatni, hogy mivan. Szerinte jó állapotban van és jó áron vettem, úgyhogy most emiatt nem aggasztom magam. Majd a budget aktuális állásától függően kap egy váltóolaj cserét is, mert aszonta a szaki, hogy az koszos és az nem jó az automatáknak.

Időközben lejárt a műszakija a mazdának is, úgyhogy ma elvittem az emberevőhöz, aki nagyon kedves alak és otthagytam neki. Az élet igazságtalansága, hogy egyesek autószerelők és egész nap ilyen zörömbölő masinákkal játszhatnak, sőt, pénzt is kapnak érte és az anyukájuk nem szidja le őket, hogy megint összekenték magukat valami ragaccsal. Ami igazán meglepő volt, hogy a 17 éves 626-os mazda simán vette az akadályt, a 30 dolláros műszaki vizsgát csak egy 20 dolláros munkadíj növelte, mert valamit kellett varázsolni a gumikkal (a pótkerék került fel), az egyik a kresz limitje alá kopott, de egyébként nem kellett hozzányúlni. Amúgy is nagyon pipec kis járgány, nem csörög, nem zörög, megyeget szépen és jó nagy is, úgyhogy szeretjük.

Azért is volt fontos, hogy minden rendben legyen vele, mert a mazdával akarok kedden vizsgázni menni, lévén az manuális váltóval szerelt gépezet, így majd a jogsimba – ha átmegyek – nem fog belekerülni, hogy csak automatát vezethetek. 

UPDATE: 

Elkelt a ződautó, valaki nem átallott érte 496 dollárokat licitálni. Remélem mihamarébb elviszi és fizet. A kocsit ezeré’ vettem januhárban a pinacon és hat hónapot járkáltunk vele. Szerettük.

 

.

.

petrolheads

 

A kifejezés gondolom nem ismeretlen, itt azokat hívják így, akik mindenféle ültetett, neonozott-kékledezett vasakkal dúlják fel a nyugalmat, nem is igazi petrolhead, akinek nincs hajókémény méretű kipufogója. Igazság szerint én szoktam mosolyogni rajtuk, pont itt Aucklandban az aszfalton kell ilyen verdákat építeni és aztán ötvennel brummogni körbekörbe. 

Petrolhedékkel úgy kerültem kapcsolatba, hogy a nissan kinn van a trademe-n, kaptam is oda egy kérdést, hogyaszondja: “hae mate wuld b able 2 cum hv a look at it 2dae heres mi numba 021135**** fanx” ami nagyjából a “havercsávó ráfigyelhetek a vasra mámma? csörögjé’ kösz”-nek fordítható. Ezt még megfejtettem, de a válszomat követő sms-t már nem értettem, úgyhogy kimentem és életet leheltem a masinába. Sosem fogom megérteni, hogy ha valaki mindent rövidít sms-ben, akkor a “hi”-t miért írja hosszabban “hae”-nek. Biztos öreg vagyok, azt se állhatom, ha valaki azt írja, hogy “ittvok”.

Kiszedtem belőle minden szemetet meg a berohadt szőnyegeket, és vártam a legényeket, hogy gyöjjenek. Történetünk ezen a pontján az aukció 115 dolláron állt, úgyhogy nem is nagyon izgattam magam, jót dumáltam az átellenben lakó jómunkásemberrel, aki eredetileg brit, de sok év thaiföld után jött ide a thai nejével. Meg a kínai szembeszomszéddal, aki mongolnak néz ki, viszont kiwi. Bonyolult az élet.

Egyszer csak megjelent egy ültetett subaru, hatalmas felniken, férfias metállila színben, és kedves böhmöhböhmömh-ohéz közben odagurult. Ekkor derült ki, hogy a suhancok tényleg a 99 dolláros autót jöttek megnézni, és ami még rosszabb, hogy úgy beszélnek, ahogy írnak. 

Három maori huszonéves állta körbe a sokat látott nissant és hozzáértően hümmögtek meg nyimmogtak és borzasztó ravaszul maoriul beszéltek egymás között, hogy én ne értsem. Nagyon nem is akartam érteni, mégis mire számít az aki egy tízezer forintos autót megy el megnézni? Van kereke meg zöld, mit akarnak még? Aztán lefutottuk a kötelező köröket, nyitogatták a csomagtartót meg a motorháztetőt, és szakértelmesen hümmögtek én meg jól úgy csináltam, mint aki még sose nyitott ki ilyet és remekül szórakoztam.

El is vittem az egyik sms-bajnokot egy körre az utcában, szegény autó meg időnként leállt, meg hát minden baja volt, de ez nem zavarta a kölköket különösebben. Nem tudhatom mire kell nekik az a nagy darab vas, de a nívópálcát nem húzták ki (jobb is) se pedig a hűtővízbe nem néztek bele (jobb is) úgyhogy tovább nem izgatott a dolog, gondoltam majd mondanak valamit, addig meg élveztem ahogy szakértőznek. Nem tudom, hogy hogy hangzik maoriul a “gömcsukló”. Mindegy, úgyis cserélni kell.

Hosszas szinnyegés után (kétszer az isuzuról, egyszer meg az ő subarujukról bikáztuk be) a csodaszép napsütésben tettek egy szinte visszautasíthatatlan ajánlatot, miszerint azonnal adnak érte kettőszáz (200!) dollárokat. Mondtam, hogy az nem járja, kizárnak a trédmíből, ha már van bid és valaki nyer, a kocsi meg nincs meg, mert elvitte három snoop doggy dog wannabe. Erre mondta, hogy tegyek fel villámárat és előtte írjak sms-t és úgy. Mondtam jó, majd gondolkozom, úgyhogy mondtuk egymásnak, hogy csírszbró és elhúztak, sűrű BOV fújtatás mellett. Nagyon menő volt.

Amíg ballagtam be a házba, zizzent a zsebemben egy 300 dolláros ajánlat egy másik feladótól, itt kezdtem sejteni, hogy a vodafone kegyetlenül megbünteti a 3 karakternél hosszabb szavak használóit, sebaj a dollárt értettem. Gondoltam, nidemá, hogy szalad a szekér, mi rohad nekem az utcán, hogy verekszenek érte, össze akartam nézni az sms-t feladók számait, leültem a gép elé és ott már 350 dollárnál tartott a licit. Egyből éreztem, hogy a 2-300 dolláros ajánlatok csak ócska trükkök, letöröltem az sms-eket és nem is kellett sokáig várnom, egy jó üzleti érzékű alak már meg is tolta öt dollárral a tétet. Most itt tartunk, pénteken jár le az aukció. Pörög a biznic.

Flottamenedzsment

 

A járműflottánk az itteni magyar átlaghoz képest meglehetősen szerény, és ha minden jól megy, akkor ez tovább szerényedik egy hét múlva. Azon olvasók, akik már fejjellefele korunkban is követték az eseményeket, azok tudják, hogy megérkezésünk után nem sokkal szert tettünk egy csudálatos nissan bluebirdre, szóra sem érdemes összegért.

Aztán ez szuperül működött vagy fél évig, amikor is az elbetegülés jeleit kezdte mutatni. Konkrétan megállt szegény, mint a szívverés, és hát, hálátlan kutyák vagyunk, tudom, c-vágányra is került. Csak álldogált az utcában, eső verte, nap szítta, mi pedig muslincagyűjtő vigyorral száguldoztunk a mazdával és már egy ideje a birkatipróval is.

Mivel lejárt szegény nissan műszakija, meg lassan a regisztráció is, eljött az ideje egy fontos döntés meghozásának. Gyors fejszámolás után kiderült, hogy egy buznyákot nem érdemes már rákölteni, pedig nem egyet kéne, hanemsőt. Ígyaztán egy napsütéses délután körbefényképeztem és feltettem a trademe-re, hogy vigye aki akarja. 99 dollárért raktam ki és már 115nél jár a licit! Nó rizörv.

Itt kezdődött a mai napi flottamenedzselős börleszkünk, többes számban, mert Csanádot is áthívtam, hogy mentsük meg a nissant, hozzuk elvihetős állapotba, hogy a jövő pénteken lejáró aukció nyertese mielőbb eltakaríthassa szegény autót az utcából. 

A projekt két fő célkitűzést tartalmazott, az egyik, hogy vegyük le a bal első kereket, hogy elvihessük a kútra felfújatni, mert ellapult szegény, a másik pedig, hogy valahogy kényszerítsük rá a motort, hogy a nem is olyan triviális logisztikai kihívással szembenézzen, mégpedig azzal, hogy az üzemanyag, a levegő és a szikra nagyjából egyszerre kerüljön a dugattyúk fölé. Csanád hozott bikakábelt, hogy be tudjuk indítani, de ez nagyon nem akaródzott a jószágnak, a saját akkujában pedig egy pikoerg se maradt. 

A kerék komoly kihívásnak bizonyult, a csavarok meglehetősen berozsdáltak, úgyhogy ugráltam a kerékkulcson, mint egy őzgida az erdőben, végül azért sikerült (sűrű kvanyázások közepette) lerugdosni őket annyira, hogy meglazuljanak. Na ekkor derült ki, hogy nem sok emelő van a nissanban. Legott elszaladtam a mazda emelőjéért, ami komplett és kék (nemhiába került a mazda háromszáz dollárral többe, mint a nissan), ellenben egy rozsdahalom az egész, tán sose volt használva. Gyönyörű, csak éppen tekerni nem tudtuk, ami gyakorlatilag kizárja az emelést. Jíhá. Elugrottunk wd40-ért, hogy majd az segít. Hát izé… (az emelőt amúgy is zsírozni kéne)

Csanád terranójában van emelő, nagyon pipec darab, csak éppen a terrano és a bluebird eltérő testalkatából kifolyólag, a terepjáró emelője nem fért a kocsi alá. Itt jött a képbe Márk pajtásunk, akinek kis piros kocsija van, abban pedig egy színaranyszínű emelőcsoda. Hívtuk, jött, emeltünk, a boldogság eluralkodott az utcán. (kösz Markó!) Ekkor már sűrűn röhögtünk a gyerekkorunkból felderengő lakótelepi életképeken, ahol a gépjárműtulajdonosok a hétvégéjüket a keleti blokk autócsodái alatt/mellett/ban/ben töltötték szorgos babrálással és észosztással. 

Egy szó, mint száz, megemeltük a kocsit, lerugdaltuk róla a kereket, azt bedobtuk az isuzuba, el a kútra, ott felfújtuk a kompreccorral, majd vissza, felszereltük meghúztuk a csavarokat, leeresztettük az emelőt, és már készen is álltunk, hogy életet leheljünk a járgányba.

Először is rákötöztük a bikakábellel az isuzut sorosan, de jó negyed óra villanyevészet után se volt képes átforgatni a motort, csak nyögött. Hagytuk még, és egy kis idő után be is indult, a kipufogóból távozó hogyismondjamról szó se essen. Amíg rá volt kötve az isuzu akkujára, addig nagyon szépen ketyegett, de ahogy levettük a bikakábelt, megállt a motor, mint a szög. Egy jó fél órát kellett nyegtetni, mire összeszedte magát annyira, hogy saját erejéből is képes volt annyi villanyt csinálni szegénke, hogy jusson a gyertyákhoz belőle.

Na itt kezdődött a móka, hiszen micsinál az egyszeri dolgozó, akinek van benzingje, ketyegő motorja és lejárt műszakija? Nekivág a nagyvilágnak, hiszen egyrészt le kell robbasztani a féktárcsákról a rágyógyult vastag rozsdát, másrészt, ha megyen az autó, akkor tőtti is az áramdobozt, csak kerülünk egyet és lesz csomó villany és már mehet is az újt tulajhoz, peckesen.

Átugrottunk takapunára, ahol az autó csendeskén berregett, majd anélkül, hogy bárki megérintette volna, leállt. Ufók, poltergeist, érzékelésen túli érzékelés, szellem a gépben, izé. Alapos oknyomozásunk és kérlelhetetlen erejű vaslogikánk eltéphetetlen lánca segítségével kieszeltük, hogy az volt a baj, hogy járni ugyan járt a motor, csak az akku nem vesz fel töltést és amikor a víz elérte azt a hőfokot, ahol bekapcsol a hűtőventillátor, akkor a járgány elektromos rendszere összeomlott. Igen, a két db hűtőventi villanyos motorral megyen, brávó. (persze múlt nyáron az volt a baj, hogy nem mentek a ventik, akkor vettem is bele biztosítékot, hogy menjenek, höhh)

Ekkor újabb autó került a képbe, Csanád bighornja, arról megint bebikáztuk a kocsit, ami meleg motorral sem indult újra magától sohatöbbé, úgyhogy más megoldást kerestünk. Egy öreg, de mégis jobban működő akkut tettünk bele a kis nissanba, ami már vett is fel töltést, szóval saját lábán hazajött a kocsi, és most arra vár, hogy a lusta gazdája kitakarítsa kicsit, hogy mégis egy tisztát bontson el majd az új tulaj. 

szereplők (feltűnésük sorrendjében)

 

  • szürke felhők
  • én
  • Csanád
  • nissan bluebird
  • a mazda emelője
  • terrano emelője
  • Márk
  • honda civic
  • honda emelője
  • isuzu wizard
  • isuzu bighorn
  • terrano régi akksija
Ahhoz képest, hogy az egészet összefoglalhatnám annyiban is, hogy “felfújtuk a kereket és bebikáztuk”… A sok rohangálásnak végül mégiscsak lett eredménye, ha más nem, hát ez a poszt. Meg persze a sok birka aki kérdés nélkül licitál egy százdolláros autóra. Kicsit sajnálom a járgányt, mert egyrészt a legjobb lámpája van az összes eddigi autóm közül, másrészt meg nagyon klassz motorja van és nagyon jó vezetni, a nissan bazi jó kocsikat csinált a kis japán embereknek már ’91-ben is. Törődés nélkül kibírt 230ezer km-t… Na meglátjuk mennyiért viszik el.
Ha már autók minden mennyiségben, akkor iderakom a szomszéd kocsiját. Imádja. Tiptop állapotban van és jó is a hangja. Tiszta nosztalgia:
.

Kiwi ikonok – NZAA (autóklub)

Kicsit zavaró, hogy az NZAA betűszót ki mindenki használja, ideértve az újzélandi amerikai társaság-ot, az anonim alkoholistákaterdészeket, könyvelőket, sőt az újzélandi régészeti társaság-ot is. Ez persze nem jelent semmit, ha itt az ember aszondja AA, akkor mindenki tudja, hogy az autóklubra gondol.

1903-ban, egy szépnevű aucklandi sebész (Dr George Thomas Humpfrey de Clive-Lowe) 20 másik autómániással megalakította az Auckland Automobil Szövetség nevű klubot, létehozva a zátony első autós társaságát. Az ország többi részén is gombamód szaporodtak a hasonló szövetségek, az ezt követő években számuk 14-re nőtt. A kor álmodozói voltak, a kutya se vette őket komolyan amikor azt mondták, hogy az autó le fogja cserélni a lovakat és hétköznapi szállítóeszközzé válik majd.

Az első autóstérképet 1924-ben adták kis és a klubtagoknak ingyenes volt. Az ezt követő évtizedekben a friss térképeket rendszeresen postázták a tagoknak, ez a szokás máig megmaradt, csak kibővült az évente frissített országos Bed&Breakfast, szálláshelykatalógus és tematikus térkép kiadványokkal.

1964-ben létrehoztak egy irodát Wellingtonban, amelynek az a feladata, hogy az autós érdekvédelmet a politika közelében végezze. Mára az AA tevékenyen részt vesz az autósok érdekeinek képviseletében, hatással van a közelekedést érintő törvények kialakítására, komoly lobbierő. A nyolcvanas években a 17 regionális AA szervezet összeolvadt és létrejött az NZAA. Ennek központja 1991 óta Aucklandban van, innen irányítják a leányvállalatokat, franchise partnereket, az egész vállalatóriást, ami igen szerteágazó tevékenységet folytat a hatalmas, Albert street-i irodaházból.

2003-ban, amikor a szervezet éppen centenáriumát ünnepelte, a tagok száma elérte az egymillió főt, 2007-ben pedig az egymillió kettőszázezer tagot is meghaladták. Ez elég szép teljesítmény egy 4.2 milliós országban, azt hiszem.

Az AA tagja a  Fédération Internationale de l’Automobile (FIA)-nak és a Alliance Internationale de Tourisme szervezetnek, így tagjainak sok külföldi országban képes útmenti segítséget, szolgáltatásokat és kedvezményeket biztosítani. Mára az autóklub nem csak autóklub, hanem egy roppant sokrétűen és szerteágazóan működő vállalatbirodalom, az egyszerű sárgaangyal szolgáltatáson kívül ma már általános biztosító, utazási iroda, és pénzintézeti részleg is van.

A szolgáltatások között a sárgaangyal a legnépszerűbb, de felsorolni is nehéz mi mindent nyújt a tagoknak a szervezet. Mivel a hosszú évek során iromba nagy adatbázisokba szedték össze a járművek adatait, most tudnak használtautó előéletet vizsgálni, és értéket/állapotot felbecsülni vásárlás előtt. Emellett nyújtanak aktuális forgalom információt, percenként frissülő webkamera képeket, működik egy – egyelőre –  bétaverziós térképszolgáltatás, de házhoz is jönnek km-órát hitelesíteni, van országos szervízhálózatuk, ahol wof-tól a motorcseréig bármit elvégeznek, és a portáljukon a tagoknak mindenféle információkkal kedveskednek, az autótesztektől a fenttartási költségek számításán át, a hasznos vezetési és autótartási tippekig. Az AA-nál lehet jogosítványt is szerezni és az ehhez szükséges tanfolyamokat elvégezni. Klubtagoknak okos lehetőség, hogy emailban figyelmeztettessék magukat ha lejár a kocsijuk regisztrációja vagy műszaki engedélye, hogy időben elmenjenek megújítani ezeket. Az igénybevett szolgáltatásokat amolyan smartkártya módjára pontokkal jutalmazzák.

Hatalmas cégmammut lett az AA, viszont működik, ráadásul én 69 dollárzokért lettem egy évig tag, (ha még rádobok 45-öt, akkor lehetek AA+ ami mégsokkaltöbb szolgáltatást nyújt) ami nem egy egetverő összeg és kapok is érte valamit. Nem beszélve az online részről, ami egy ekkora cég esetében általában katyvasz szokott lenni, de az autóklubé nem az, jól működik, a tagságomat is interneten intéztem öt perc alatt.

.

Birkák abuzálására alkalmatos készség

Na nem személyesen, kérem, hiszen gumicsizmám sincs, ami nélkül úgysem abuzálható szabályosan a birkanépség, vásároltunk egy adekvát eszközt a célra. Vasárnapon erős izgalmi állapotban behatoltunk az autópiacra, hogy körülnézzünk, és leltünk is soksok népeket, akik mind eladni vagy venni akartak, annak ellenére, hogy ömlött az eső.

Az alapvető igény az lett volna, hogy vásároljunk egy működőképes második kocsit, amibe mind beférünk és kirándulni is lehet vele, az se baj, ha nem benzinges. Gyors körbenézés után egy volt ami érdekesnek tűnt, azt el is vittük megnézni egy körre, a tulaj egy barátságos kiwiember volt, aki egészen addig volt jókedélyű, amíg meg nem hallotta az ajánlatomat.

Hosszas alkudozás után (kért telefonos segítséget is) még jó 15%-ot leharcoltam az árból, majd elcsattogtunk a postára átiratni, aztán meg haza. Nagyon jópofa jármű, elég nagy is, jó magasan ül az ember benne és mindenféle kütyü van benne amelyet az ördögi delejesség késztet működésre. Úgy híjják, hogy Isuzu Wizard és egy három literes TD motor van benne. Kapcsolható összkerékhajtás meg felező vagy mi, hogy szántani is lehessen vele. Van neki nagy csomagtartója meg nagy kereke meg bigyók. ’96ban gyártották és 168ezer km van benne.

Még ezzel sem tudunk nevezni az átlagos itteni magyarok járműgyűjtő versenyére, annyira alacsony a költsége a járműtartásnak, hogy hajlamos az ember egész flottákat legeltetni a lakóhelye közelében. Mi ennél sokkal szelídebben csináljuk, mindösszesen három járművünk van és a legelső szerzeményünk nemsokára búcsúzik tőlünk, sajnos annak komoly gondjai vannak, végül is csak hat hónapra vettük és annyit becsülettel ki is szolgált. Na, ha elment, akkor marad két járgány, felnőttenként egy, ahogy a gyerek mondja, a “szürkeató” meg a “nagyató”.

Morris Minor oldtimer

 

Elmentünk a játszótérre, mert sütött a napocska. Természetesen már odafelé hatalmas, lila viharfelhők jöttek mögöttünk, de ha már elindultunk, akkor megpróbáltunk hintázni egyet. Milford Beachbe mentünk, mert az ottani játszótér szinte a tengerparton van, jó levegő, meg minden.

Ahogy kiszáltunk a kocsiból, szemerkélni kezdett, a lányok elmentek hintázni, én meg kifigyeltem egy öreg autócskát a parton a parkolóban. Odasettenkedtem és ott állt előttem egy szalonállapotú Morris Minor, csodás bordó színben. 

Nemsokára megjelent a gazdája (a szemből fotózott képen balra látszik is a kép szélén) és a feleség, nagyon kedvesek voltak. Sajnos elfelejtettem, hogy mikori gyártmány, az internet szerint ’48-tól ’53-ig gyártották ezt a verziót, tehát valahol ekkor született ez a darab is.

Teljes generált kapott, az eredeti motor van benne, amit felújítottak, fémig letakarították a kasztnit, kijavítgatták a hibákat, újrafényezték, kapott új kárpitokat meg ponyvatetőt. Hétvégén megjáratják, nagyon büszkék rá, nem véletlenül, kiváló állapotban van, még a motorhangja is teljesen normális.

Magától értetődő módon eláztunk, mire a kocsiig visszafutottunk, de megérte. A gyerek hintázott 4 percet, apa meg csorgatta a nyálát 4 percet.

 

[vimeo]1542586[/vimeo]

 

.

Autótartás Új Zélandon

Az autó fontos dolog, nem csak azért, mert nélküle itt mondjuk nagyon nehéz az élet, Magyarországon pedig azért, mert – leszámítva, hogy közlekedési eszköz – még mindig státuszkérdés. Ráadásul ott az autótulajdonos egy igen jól lehúzható, elbújni nem, vagy nehezen képes alak, a rá kirótt díjakat könnyű beszedni tőle, arról nem is beszélve, hogy az autó függőséget okoz, tehát az ember költ soksok pénzt, ami szuper mértékű adóbevételeket jelent.

Az otthoni helyzet mindenki számára világos, köbcenti alapú átírási illetékekkel, KGFB-vel, “szaladjonkiapostárafizessebeacsekketjöjjönvisszaaztánkiálítomaforgalmit”-al. Itt a zátonyon kicsit másképp megy a dolog, a cegesauto.hu felkérésére összefoglalom nagy vonalakban, hogy mi a helyzet.

 

Újzéland gyakorlatilag élhetetlen autó nélkül, így a személygépjárművek birtoklása annyira egyszerű, amennyire csak lehet. Mivel a kiwinépség meglehetősen kényelmes, a dolgok nincsenek agyon bonyolítva, nagyon röviden, ha az embernek van egy autója, befizeti az úthasználati licencet és érvényes műszaki vizsgája van, akkor semmi további teendője nincs, élheti világát. Az autótartás adminisztratív költségei alcsonyak, az elintézési mód egyszerű és gyors. A műszaki vizsga nem, de a licencdíj megfizetése elintézhető az inteneten három kattintással. Még ügyfélkapu sincs. 

Lássuk mik a kötelező körök:

Műszaki vizsga – warrant of fitness

Ha nincs érvényes műszaki vizsgánk, nem vehetünk részt a közlekedésben járművünkkel. Műszaki vizsgát az arra alkalmatos, regisztrált műhelyekben lehet végeztetni, ide tartoznak a direkt erre létrehozott wof stationok, az autóklub (AA, ami azért messze több, mint az autóklub) logója alatt és számos magánszerelőnél, aki minősítette magát wof vizsgáztatónak. Az ország 3500 pontján találhatóak ilyen állomások.

6 évesnél fiatalabb jármű esetén a vizsga 12 havonta kötelező, az ennél idősebb gépek hathavonta kénytelenek menni. A vizsga maga 25-45 dollár, (30 dollár egy kiló jó halfilé!) amennyiben nincs semmi gond, ezzel le is tudtuk a költségeinket. Ha az autónk megbukna a vizsgán, akkor két megoldás van, vagy ott helyben a vizsgáztató műhelyben orvosoltatjuk a gondokat, vagy elvisszük az autónkat kedvenc szerelőnkhöz (vagy megoldjuk magunk). 

Ha a kocsi megbukik a vizsgán, akkor is ki kell fizetni a díjat, de ha megcsináltatjuk az autón a feltárt hibákat, és 28 napon belül visszamegyünk oda, ahol eredetileg vizsgáltattuk, akkor ez a vizsgálat ingyenes.

Maga a vizsga egy általános biztosági felmérés ami az alábbiakra terjed ki:

  • gumik állapota (profilmélység is)
  • fékrendszer
  • szerkezeti állapt. (nem lehet rozsda a teherviselő elemeken)
  • világítóberendezések 
  • szélvédők (repedés, kavicsfelverődés)
  • ablakmosó és ablaktörlők
  • ajtók (biztonságosan nyílnak és záródnak?)
  • biztonsági övek (nem lehet kopott, vagy sérült, a csatoknak működniük kell
  • légzsákok (ha van)
  • sebességmérő
  • kormánymű és lengéscsillapítók. 
  • kipufogórendszer (Nem lehet szivárgás, a füst nem lehet fekete vagy a cső hangosabb,m int a gyári)
  • üzemanyagrendszer (nem lehet szivárgás).

Amire nem terjed ki a vizsgálat :

motor, kuplung, váltó és differenciálmű

kenőanyagok megléte és állapota

fékbetétek állapota (valójában megnézik és nem engedik át, ha cserére szorulnak)

fényezés és rozsda ott ahol nincs jelentősége (nem teherviselő szerkezeti elemek)

A sikeres vizsgát és a következő hat hónap lejártát egy matrica igazolja amit felragasztanak a szélvédő belsejére, tehát egy pillantással csekkolható, hogy érvényes-e a wof. Ha nincs matrica vagy lejárt, akkor megbüntet bennünket a rendőr, sőt, ha a parkolóőr észreveszi, hogy lejárt woffal parkolunk, akkor elszállíttathatja a járművet.

A vizsga nem pofára megy, a wof jogosultságú műhelyeknek komoly kézikönyv alapján kell dolgozniuk és a munkájukat dokumentálni papíron ÉS számítógépes rendszerben is. Tehát nem tudjuk megcsinálni, hogy itt nem ment át a kocsi és átmegyünk egy másik vizsgahelyre, mert a rendszám alapján egyből kiderül mit mért fel az előző szaki.

“Regisztráció” – úthasználati licenc

Valójában ez egy köznyelvi eltévelyedés, a processzust igazából licencing-nek hívják, a regisztráció az amikor egy autó belekerül a nyilvántartásba, rendszámot kap és forgalomba helyezik újzélandon. Ezt az esetet most nem tárgyaljuk. A forgalomban való részvétel mésik feltétele a licencdíj, ebből építik az utakat meg festik a zebrát meg veszik a narancssárga mellényt a közlekedésilámpa szerelőknek. Gyakorlatilag úthasználati díj. 3, 6, 12 hónapra váltható meg előre.

2-4 héttel az új díj befizetése/régi lejárta előtt levélben értesít a Land Transport, hogy le fog járni a licenced. (én is kaptam) A licenc megfizetését egy cédula igazolja, amit szintén a szélvédőre kell helyezni belülről, hogy bárki elolvashassa, tartalmazza a járgány típusát, korát, motorméretét és a rendszámot. Ha interneten intézzük, akkor postán kiküldik az új kártyát, ha hivatalban, akkor ott helyben kézbeadják. Én az AA (autóklub) irodájában voltam, 3 perc alatt a Land Transport levelét bemutatva fizettem és adták az újat. 

Ha nem fizetjük meg ezt a díjat, nem használhatjuk az utakat. 6 héttel a lejárat után kapunk egy késedelmi értesítőt. Ha erre sem fizetünk, akkor 6 hónap után kapunk egy figyelmeztetést, hogy fizessünk, de üstöllést. Ha ezután se, mert megátalkodottak vagyunk, és 12 hónapig nem fizetjük ki a díjat, akkor kapunk egy 2-4 hetes legislegutolsó lehetősget, hogy fizessünk, különben az autót kivonják a forgalomból. (megszűnik a regisztrációja) Ha erre se reagálunk, akkor fogják magukat és behajtják a díjat és minden költségüket.

Ha ezután hirtelen észbekapunk és még nem került elég pénzbe a mulatság, akkor újra forgalomba helyezhetjük a járművet, de most már mindent prompt fizetni kell, regisztrációt, rendszámot, első vizsgát, wof-ot, osztályba sorolást és persze licencdíjat.

Minden közúti járműnek licencdíjat kell fizetni, kivéve

– amit a törvény felment (tűzoltóautó)

– 40 évesnél öregebb járművek

– traktor, önjáró vagy vontatott mezőgazdasági gép

– utánfutó vagy utánfutóra épített lakókocsi ami kisebb, mint 3500kg tömegű

– mindenjárógépek (All terrain vehicles, ATV, például a légpárnás hajó)

A díjak az alábbiak:

 

járműfajta                       3hónap   ra    6hónapra     12hónapra
benzines – magán 51.50     95.39    183.22
benzines – Taxi 65.61    123.65    239.72
benzines – kölcsönzői 65.61    123.65    239.72
Nem-benzines – magán 76.07    144.52    281.46
nem-benzines – Taxi 90.18    172.78    337.96
nem-benzines – kölcsönzői 90.18    172.78    337.96
Utánfutó
kisebb,mint  3500 kg 14.45    21.34   35.12
Motorkerékpár
benzines – kisebb mint 61 cc 58.96   110.30 213.03
benzines – nagyobb, mint 61 cc 61.76    115.92 224.28      

 

Az autó tulajdoni átruházása is egyszerű kaland, mivel nincs forgalmi engedély meg törzskönyv, gyakorlatilag csak pénz kell hozzá, no meg egy jogsi. Ha én kimegyek Ellersliebe az autópiacra, megteszik valami és meg akarom vásárolni, akkor semmi mást nem kell tennem, mint kifizetni a kocsit, beballagni a postára vagy AA-hoz vagy bármilyen Land Transport logóval ellátott intézménybe és 9,20NZD ellenében az autó a nevemre kerül. Ugyanekkor az eladó is kitölt egy nyomtatványt (név cím, jogsi száma, rendszám) amely neki ingyenes és ezzel a dolog letudva, a kocsi az enyém. Ezután körülbelül 5-7 munkanappal, kapok én egy levelet a Land Transporttól, hogy megvettem az autót. A levél tartalmazza az összes előző újzélandi tulaj nevét, az adásvételek időpontját és az adásvételkor rögzített km-óra állást, amit a wof vizsgák alkalmával beleírnak a rendszerbe, úgyhogy az órák visszatekergetése értelmetlen cselekedet, hiszen ez az adat vásárlás előtt is lekérdezhető. Annak a levélnek az alja, amit a Land Transport küld, egy átírási papír. Ingyenesen postázható, az átírás ezen is intézhető.  

Biztosítás

Kötelező felelősségbiztosítás nincs, ha valakinek nem elég bolond a játék, akkor járkálhat biztosítás nélkül is, bár ez ellenjavallt, nagyon költséges lehet. Köthetünk felelősségbiztosítást (ezt itt 3rd partynak hívják) amely az ellenfélnek fizet, ha mi kárt okoztunk neki és persze mindenféle kaszkóféléket is, az egyszerű töréskártól a műszaki mentéssel kombinált lopásig. Arra ügyeljünk, hogy ha nincs újzélandi jogosítványunk, akkor ezen biztosítások díjai jóval magasabbak, mint a helyi jogsival rendelkezőknek.

Jogosítvány

Magyar B kategóriás jogosítványunkat használhatjuk itt az országba lépéstől számított egy évig, Ha olyan országból jövünk, amely már észrevette, hogy van egy újzéland nevű sziget a tengerben a térkép szélén, (mondjuk ilyen Olaszország és Németország például) akkor a kártya formájú EU-s nemzeti vezetői engedélyünket honosíthatjuk simán. Ha olyan országból jövünk, amely nincs rajta a honosítás listán (pl. Magyarország), akkor elméleti és gyakorlati vizsgát is kell tennünk, ezután kaphatunk helyi vezetői engedélyt. Amennyiben a sajátunk régebbi mint két év, akkor egyből teljeskörű helyi jogsit kapunk a vizsgák sikeres abszolválása után. Arra ügyeljünk, hogy ha az elméleti vizsgát letettük, akkor már nem vezethetünk a magyar jogsival, meg kell csinálni a gyakorlatit és megvárni amíg kipostázzák a helyi jogsit.

A helyiek dolga kicsit macerásabb,  3 lépcsőben szerezhető meg  amelyből az első kettő sikeres letétele után sem vezethetünk sötétben egyedül! Ha egészségügyi szempontból alkalmasnak találtattunk, az elméleti és az első gyakorlati vizsga után (learner-tanuló) nem vezethetünk egyedül, csak supervisorral, akinek full jogsija van (és elöl kell ülnie!) a második gyakorlati után (restricted-korlátozott) már mehetünk egyedül, napvilágnál és a harmadik vizsga után kaphatunk fullt. 

Learner jogsival, ha mopedre kívánjuk megszerezni, nem vezethetünk délelőtt 10 és délután 5 között. Ha gépkocsival közlekedünk learner jogsival, utasokat csak akkor szállíthatunk, ha a supervisor (akinek full van) beleegyezik, ugyanis, ha bármi van, akkor az az ő felelőssége. Supervisor lehet akár a szülő vagy barát is. Minimum 6 hónapnak el kell telnie, hogy a következő lépcsőre vizsgázhassunk.

Korlátozott engedéllyel vezethetünk egyedül, de este 10 és reggel 5 között csak supervisorral. Ha automatán vizsgáztunk, akkor csak azt vezethetünk, kivéve, ha van velünk supervisor. Utast csak akkor szállíthatunk, ha az családtag.

Fullra akkor vizsgázhatunk, ha 

25 éves kor alatt minimum 18 hónapig vezettünk korlátozottat

vagy 25 éves kor alatt vagyunk de 6 hónapja van korlátozottunk és elvégzünk gy külön tanfolyást sikeres vizsgával

25 fölött minimum 6 hónap restricteden vagy három hónap és tanfolyam sikeres vizsgával

Rendszámok

Érdekes módon itt sokféle rendszám található, mind érvényes, ugyanis az új rendszer bevezetésekor a régi rendszámokat nem cseréltetik le a tulajjal, az új szisztéma bevezetésétől már nem adnak ki régit, csak újat. Ha megint lesz új, akkor ismét. Akit megmagyarázhatatalan okból érdekel a zátony rendszámainak históriája annak ideteszek 1908-tól egy összefoglalót:

 

Ezekből az utolsó három mindennapos, bár fekete alpúból egyre kevesebb van. Akinek annyi pénze van, hogy nem tud vele mit kezdeni, vagy attól érzi jól magát, hogy a rendszáma CARPEDM vagy DTN8TR az kb. 700 dollár ellenében megvásárolhatja magának a perszonalizált táblákat. Én a PAPP1TO-t venném meg, de minek? Egy kivitelezőnek akár érthető lehet a BUILDR vagy a SRV1CE, használják is reklámcélokra meg menőzni. (ha valakinek múlhatatlan szüksége van arra a fontkészletre amivel a rendszámok készülnek, letöltheti innen)

Összefoglalva, az autótartás olcsó és egyszerű dolog, semmiféle problémát nem okoz az ügyintézés, stresszmentes és gördülékeny. Egy benzines (dízelautó esetén egy úgynevezett road charge-ot kell fizetni, km alapon) személyautó birtoklása évi  183.22 dollár plusz kb 80 dollár vizsgákra, ha nincs semmi baj. (műszakilag nem biztonságos autóval ugyebár nem jár senki) Ez bagó, kábé két nagybevásárlásnyi pénz. A rendszeres műszaki vizsga miatt még a magas átlagéletkorú autóparknak is messze jobb a műszaki állapota, mint Magyaroroszágon, az autóvásárlás nem olyan rizikó, ráadásul a használt kocsit nagyon olcsóak. Az óratekergetés szinte nem is létezik, ami már olyan sokat szaladt, hogy érdemes lenne tekergetni, annak már nincs ára. Épp a minap tettünk szert egy ’91-es 626-os mazdára, amiben van 206ezer km és semmi baja sincs. 1300 dollárba került. (az megközelítőleg 150ezer forint) 4000ezer dollárokért csuda dolgokat lehet kapni. 

 

A végére hasznos linkek:

helyi kresz: Road Code 

Autóklub: Automobile Association

Land Transport

 

 

a sors egy Nissan-Mazda konverter

Tegnap este át kellett ugranunk Csanádékhoz, és onnan hazafelé megállt a kocsi. Nej vezetett, és már rángatott kicsit (nem a nej!), mintha akadozna a gyújtás, és mire leértünk a lejtőn, szegény autó elcsendesedett. Még begurultunk a fordulósávba, de ott volt a vége. Indításra csak röcögött, pedig villany volt benne.

Irdatlan mákunk, hogy Csanádék pont ide jöttek volna tankolni a hozzánk közel levő kútra, így egy sávval odébb álltak, megkértük őket, hogy ugyan húzzanak már haza. Mármint minket. Nyilván a piacos nissanban sok vontatókötél volt, és Csanád sem egy sárgaangyal, de hát sebaj, gondoltam magamban, beszaladok a kútra és veszek hirtelen. Végül is ez fogyasztói társadalom, mindent lehet kapni, sőt, nem lehet gond, ugyebár. Valami sárga hevedert simán eltéptünk, muszáj volt kötelet szerezni

A kúton egy kedves pundzsáb egyén mosolyogva közölte, hogy semmiféle kötelük sincs, ami persze szemenszedett hazugság volt, mert a tampon és a mosópor között volt 8méteres rolniban ruhaszárító kötél, de vontatós az nem. A benzinkút az autósokon kívül szinte mindnkire fel van készülve, de hát nem is igazi kiwi akinél nincs saját madzag meg bikakábel meg frnactudjami.

A másik kúton volt erősebb madzag, bár ez sem vontatókötél volt, de megvettem, vidám sárga színű, szinte biztos, hogy valamire még jó lesz, mert a papírjára rá van írva, hogy hajón is használható, UV álló kivitel. Ennek nagyon megörültem, mert éjszaka volt és zuhogott az eső, de mégis más, ha az embernek UV-biztos a madzagja. Na ez a zsineget 4be hajtva rákötöttük a két kocsira és így megtettük a 80 métert hazáig. Az autó meg se nyikkant. 

Mivel amúgy is tervben volt, hogy veszünk másikat, Lajoséknál pihent egy kiváló darab, hát rábólintottunk legott, hogy holnap délelőtt elszaladunk érte. Vagyis ma. Autó nélkül persze nem könnyű, úgyhogy elkértük Csanád birkabaszó bighornját és kiszaladtunk Glen Edenbe a mazdáért. Aminek, mint ott kiderült, a kulcsa a munkahelyén dolgozó Lajosnál van, ne kérdjük miért, így alakult.

Na én el Greenlane-be a kulcsért, lányokat ott hagytam Lajoséknál egy óra alatt meg is jártam, alig volt forgalom, ott nej+gyerek+babaülés be a mazdába, én a bighornba és hazacsattogtunk. Az egész kaland, jó ha volt 130 km, szóval sebaj 🙂 Viszont ennek eredényeképpen van egy működő autónk és egy nem működő amit majd megegzaminálok, ha már beadtuk a papírokat az immigrésünbe és csak várni kell. A működővel meg megyünk a dokihoz holnap reggel.

Van neki szép vidám szürke színe, van neki kéziváltója és mindene működni látszik, ami a nissanról már egy évtizede nem mondható el. Sőt, az is lehet, hogy egyszer még kifizetjük! A balkézzel váltás nagyon vicces, meg a kuplung. Hogy az minek?