A szép napsütéses időjárás és a mértékkel történő locsolás kifejezetten jót tett a kertnek, sőt. Nemhogy répákat szüreteltünk több ízben (alkalommal, na) hanem az uborkafán is eluralkodott a progresszió.
Continue reading ‘Kert – répákról és uborkákról’
Gasztro poszt már régen volt, de így az újévet kezdjük valami kajával is, ha már borral nyitottunk. A paella délszaki étel, ennél délszakibb ország nem sok van, úgyhogy elvégeztem egy paella-kísérletet. Kerestem receptet a neten, de az első klasszikus recept azt írta, hogy öt evőkanál vegeta, na ennél inkább kitalálok én jobbat.
Continue reading ‘Gastro – paella’
A tavalyi töltött káposzta nagy sikert aratott, idén is elkezdtek érkezni puhatolódzó kérdések, hogy tervezek-e ilyesmit? Úgyhogy megtudtam, hogy tervezek. Advanced hagyományteremtés.
Az avokádóról írtam már korábban, de most újra kénytelen vagyok, az ezerarcú gyümölcsöt újabb kiváló oldaláról ismerhetjük meg.
Ez most a más tollával való ékeskedés minősített esete, de megéri beszélni a dologról, mert a zátony nem elsősorban a haute cuisine-ről híres. Még.
Continue reading ‘Gastro – Best New Zealand Restaurants 2009′
Az bor a zátonyon fontos dolog, elképesztő mennyiségűt készítenek, amiből rengeteget exportálnak, szóval a borok megállják a helyüket a világban, sőt, egykét különlegesség is akad. Meglehetősen kiforrott iparág, annak ellenére, hogy az egész ország fiatalabb, mint egyes pincék déleurópában. Egyre többet kóstolok meg és egyre finomabbakkal találkozom, pláne szakértő segítségével vagy javaslatai alapján. Az elmúlt idő során két érdekes dolgot figyeltem meg.
Martinistitől kaptam egy palack Chardonnayt, de sokáig húztam, mire megkóstoltam volna, ám tegnap este átesett a szerkesztőségi elemzésen. Őszintén szólva egyszer már csúnyán belehajoltunk egy bűnrossz Monkey Bay borba, úgyhogy erős, prejudikált averziókkal fordultam a címszereplő irányába.
Tegnap volt a házassági évfordulónk, amit megünnepelni gondoltunk, a számos lehetőség közül mi a Mikano étteremben foglaltunk asztalt. A Mikano egy roppant kellemesen elhelyezett intézmény, a teherkikötő és a helikopterleszálló mellett van, és remek kilátás nyílika vízre, meg a sürgőforgó proletárokra, akik a konténerekkel babrálnak, iparszerűen.
Előre elnézést kérek, mert nem lesznek képek a processzusról, (fényviszonyok, nemzetközi helyzet és földrengés is volt) ráadásul ezt nem is én főztem, hanem. De lássuk, hogyan kell!
Tegnap közegészségügyi okokból otthon maradtam, hogy a gyeremekemre vigyázzak, aki nem mehet a bölcsibe, mert szimptómákat mutatott. Csak kicsit mutatta, de ez elég volt a karakán bölcsinéninek, hogy egy napra hazarendelje a kölköt. Életképek. Meg leves.
Utolsó 10 komment