Ha már tél van, itt az idő, kicsit a téli sportokkal is foglalkozni. A téli sportokhoz leginkább hideg kell, hogy a víz a megfelelő halmazállapotba kerüljön a sporozáshoz. Mivel itt a tél nem igazán hideg, utazni kell a megfelelő állagú víz eléréséhez. Vagy jönnek a mesterséges megoldások.
Kedves velünk az időjárás, szépek a hétvégék, most vasárnap is ragyogott a nap, el is mentünk kirándulni. Waitakere amúgy is a szívünk kicsi csücske, mert szép, van Tasmán tenger meg jó sok erdő. Meg vízesés.
Rotormannal már két éve megismerkedtünk, ő az aki Rotor nevű hajójával jött ide zátonylakónak. Most meghívott egy vitorláskirándulásra, amilyenen még sosem vettünk részt, úgyhogy lelkesen.
A turizmus az ország egyik húzóágazata, olyannyira, hogy még külön minisztere is van, pillanatnyilag a kormányfő, John Key. Amióta a kiwik rájöttek, hogy rengetegen csak azért is hajlandóak idejönni, mert szép a táj, hatalmas energiát fektetnek abba, hogy a legvonzóbb célpontok között tartsák az országot.
Ahogy ígértem, most mesélek a Coromandel hétvége második feléről, amit jobbára tengerparti mulatkázással töltöttünk.
További kirándulós mesélést követek el sérelmetekre, mert azt is elmondom, hogy voltunk a Coromandel félszigeten, ami roppant szép hely, és nincs is messze.
Canterburyben 1100km-t tettünk meg és remekül éreztük magunkat, csodaszép tájakat láttunk. Legtöbbet Christchurchben voltunk, úgyhogy érintőlegesen megtapasztaltam a várost, a maga furaságában.
Reggel már lógott az eső lába, úgyhogy a borongós időben hagytuk ott Hanmer Springset, hogy Kaikoura felé induljunk. Kis dilemmázás után a macerásabb, de szebb utat választottuk.
A chch-i szállásunkról kicuccolva, az autóba mindent becuccolva, rövid élelemszerzés után, elindultunk északnak, hogy az intézményesített hedonizmusnak hódoljunk.
Canterbury kirándulásunk hallatán, mindenki előzetesen a lelkünkre kötötte, hogy Akaroát fel kell keresnünk, ha törik, ha szakad. Inkább nem vitatkoztunk senkivel, mentünk és néztük.
Utolsó 10 komment