A turizmus az ország egyik húzóágazata, olyannyira, hogy még külön minisztere is van, pillanatnyilag a kormányfő, John Key. Amióta a kiwik rájöttek, hogy rengetegen csak azért is hajlandóak idejönni, mert szép a táj, hatalmas energiát fektetnek abba, hogy a legvonzóbb célpontok között tartsák az országot.
Continue reading ‘Kiwi ikonok – Qualmark’
Ahogy ígértem, most mesélek a Coromandel hétvége második feléről, amit jobbára tengerparti mulatkázással töltöttünk.
Continue reading ‘Coromandel, második rész’
További kirándulós mesélést követek el sérelmetekre, mert azt is elmondom, hogy voltunk a Coromandel félszigeten, ami roppant szép hely, és nincs is messze.
Canterburyben 1100km-t tettünk meg és remekül éreztük magunkat, csodaszép tájakat láttunk. Legtöbbet Christchurchben voltunk, úgyhogy érintőlegesen megtapasztaltam a várost, a maga furaságában.
Reggel már lógott az eső lába, úgyhogy a borongós időben hagytuk ott Hanmer Springset, hogy Kaikoura felé induljunk. Kis dilemmázás után a macerásabb, de szebb utat választottuk.
A chch-i szállásunkról kicuccolva, az autóba mindent becuccolva, rövid élelemszerzés után, elindultunk északnak, hogy az intézményesített hedonizmusnak hódoljunk.
Canterbury kirándulásunk hallatán, mindenki előzetesen a lelkünkre kötötte, hogy Akaroát fel kell keresnünk, ha törik, ha szakad. Inkább nem vitatkoztunk senkivel, mentünk és néztük.
Ebben a posztunkban a Tasmán tenger irányába indulunk. Elérjük-e vajon? Láttunk-e nagy hegyeket meg fura állatokat meg érdekes dolgokat? Kiderül a “Continue reading” után.
A déli sziget számunkra eleddig Terra Incognita volt, egy nagy fehér folt a térképen, amelyről csak kétes egzisztenciák beszéltek, ráadásul úgy, mintha tényleg létezne. Eljött az idő, hogy legalább részlegesen meggyőződjünk a legendák valóságtartalmáról.
Kedves olvasgatók! A héten vidéki kiszálláson voltunk, ezért akadozott a posztellátás. A beszámolókkal később jelentkezik a szerkesztőség, addig mindenki viselkedjen jól. Lesznek képek meg izék, megígérem.
Utolsó 10 komment