Hol tart a tudomány

 

Várom a tévéembert aki majd beszereli, de persze híre-nyoma nincs, úgyhogy itthon dekkolok a mosnivaló ruhával és a leadnivaló rendszámmal és a beváltandó csekkel, mert ha kilépnék a házból, akkor nyilván azonnal itt teremne és még meg is lenne sértődve.

Miután kiolvastam az egész internetet (egy cédé, pornó nékül) sőt el is mosogattam, kitaláltam, hogy elolvasom a dvd lejátszó kézikönyvét (amit magyarországon még mindig „használati utasításnak” hívnak, utasítás, éééted) és csuda dolgokra bukkantam benne. 

Alapvetően számítottam arra, hogy ez valami tudományos eszköz, mert kis korongokra bírja írni amit a tévében lát, de pont nem ezért vettük, hanem azért, mert fittyet hány a régiókódokra és az Eagle vs. Shark-ot ugyanúgy megmutatja, mint a moképes kockásfülű nyulat. Így a nej laptopja nem vörösizzásig osztja a magyar népmeséket a gyereknek, hanem ha kis nézés van, akkor a tévén megnézi a gyerek, aztán megy aludni, hogy apáék is nézhessenek a tékából. (amúgy is bannolva van a gyerek a laptoptól az ominózus kilengés óta)

Visszatérve a kütyühöz, olyan dolgokat olvastam benne, hogy divx meg tracklista, szóval egyből levettem (műszaki vagyok) hogy ez lejáccó, kezicsókolom, a dolgokat jácca lefele. Miután a mások élete címűt megnéztük divikszben magyar felirattal, azóta szinte semmi sem lehetetlen, tán még az empéhárom se. Olyan korongokat is simer, amilyet én nem is, meg lehet vele vágni amit felvett az ember a tévéből, legalábbis a leírás szerint. Másol vhs-ről szódagépre, mindent tud.

Úgyhogy fogtam a mit sem sejtő iTunesemet és aminek a genre tagjában az volt, hogy „jazz” at behúztam egy playlistbe és megnyomtam a piros gombot. (valójában trehány disznó vagyok, csakúgy, mint az emusic, mert egy jó része swing meg bigband, de hát többezer trackon ezt én végig nem irkálom) Mivel egy dvd-re nem fért rá az összes, ilyen muzsika, kidobáltam ami szerintem nem kell rá és nyomtam egy piros gombot.

Valami megmagyarázhatatlan okból ilyenkor mindig azt mondja, hogy kábé egy óra lesz megírni, de aztán egészen normális idő alatt végzett. A friss, meleg korongot beletoltam a lejátszóba és most énekel a tévé és még rá is van írva a track neve, hossza, album meg mifene. Whoá! Vágre nem a macbook kis csipogójából szól a muzsika. Hát ennyit mára a tudomány és technika világából.

 

.

Gasztro – rizs

 

Mivel itt meglehetősen sok rizst eszünk, ami biztos nagyon egészséges, ha csak ázsia népeit tekintem, a rizs főzése elég sok macerával járt. Főleg azért, mert odaégettem, no meg azért is, mert sose lett ugyanolyan, ami egy idő után zavaró tud lenni.

Ígyhát elhatároztuk, hogy vásárolunk irdatlan befektetéssel egy rizsfőző gépezetet, amit szorgos ázsiaiak sem restellnek használni, úgyhogy minden bizonnyal nekünk sem szégyen, ha üzembe helyezünk egy példányt. 32 dollárt lelkifurdalás nélkül szántunk a dologra és egyelőre helyes döntésnek látszik a beszerzés.

Van a közelünkben egy ócsított bolt, ahol mindenféle új és használt cumó van, csomagolássérült termékek és kishibás fehéráru, jelentős kedvezményezéssel. Mondjuk a készlet 80%-a vadi új cucc, és 20% a sérült vagy esztétikai kihívásokkal küzdő. Na itt sikerült megvásárolnunk a készséget.

A rizsfőző elképesztően praktius vacak, nincs többé (bús hétfő, hehe) szaladgálás, jajjkifutott, jajjleégett, jajjakkor csinálok tésztát, ez egy egygombos megoldás, nincs agyonbonyolítva. Van egy teflon bödön, abba megy a rizs meg a víz (a rizst jól meg kell mosni) a bödön a főzőbe, rá a teteje, gombnyomás és 20 perc múlva kész. Azon kívül, hogy nem szabad a teflont felsérteni, semmiféle törődést nem igényel. Ha ebben valaki elbaltázza a rizst, akkor ott user error van. Főzés közben sem kell kevergetni, nem kell a tetejét levenni és minden klassz lesz.

Ami jópofa – tessék elnézni nekem, zöldfülű vagyok a rizsfőzők világában – hogy miután megfőzte a rizst, átkapcsol melegentartó üzemmódba, és csendeskén kivárja amíg a gazdi szervíroz. Adtak hozzá kis rácsot az aljába, arra lehet pakolni mindenféle zöldséget és amikor nem rizst főz, akkor ződet párol, most éppen 3 répa volt a kísérleti alany és meglepően pont jó lett 20 perc alatt, megfőtt, de nem főtt szét. Izi tu júz, izi tu portébül. Hétvégén újabb sushi-gyártást tervezek, úgyhogy kiderül mit tud a sushirizzsel. 

Peking HD-t ad

 

Nem szarral gurigázik a sok kis kínai idén, az olimpiát komolyan vették. Legalábbis látszólag. Az egy dolog, hogy gyakorlatilag az ipar leállt pekingben, hogy csökkenjen a légszennyezés, meg szorgosan tanulnak a kínaiak sorban állni és nem köpködni, mert az is tilos lesz a játékok ideje alatt. 

 

Csudaszép épületeket lapátoltak össze, tudományos-fantasztikus zöld meg energiahatékony meg sosevoltmégilyenjó. Most meg azon morfondíroznak a nemkínaiak, hogy mihez kezdenek majd az épületekkel, utána. Nem félek, hogy nem oldják meg, az elmúlt 30 évben kína elég rendesen lelépett mindenkit, még ha érzékeny lelkű ejrópéerek fanyalognak is kicsit a módszereken. Sebaj, ez már vagy ötezer éve nem hatja meg kínát, ők generációkban gondolkoznak.

 

Eddig is voltak próbálkozások, hogy ilyen horderejű események egy részét HD-minőségben közvetítség, de most lesz az első eset, hogy az olimpiai játékok minden egyes frame-jét HD-ben fogják szétszórni a világba. Kigondolták, megcsinálták. Nem fanyalognak megtérülésen meg azon, hogy a kb. 4 milliárd nézőnek hány százaléka lesz képes megjeleníteni azt a jelet amit ők kiadnak a kezükből. Olimpia = HD. Viszlát fatengelyes SD, mehetsz a múzeumba.

 

1080p, vagyis a kedves néző, aki megnézi, hogy ki mekkorát ugrott vagy dobott vagy ütött, kap 1920×1080 pixelt és nézi amin akarja. Nem nekiálltak hekkelni meg tűnődni, hogy hogy lehetne szépet csinálni olcsón. Frászt. Bementek a bótba és megvették a frankót. Nem kétséges, hogy a közvetítési jogokkal és a technikai lebonyolítással megbízott cég, amelyet külön erre gründoltak, csak kapott valami kedvezményt, de kit érdekel?

 

 

A lényeg, hogy ott van Peking kellős közepén, abban az országban, ahol a központi bizottság azt nyilatkozta, hogy még 100 évig nem tervezik, hogy a kormányzat a demokrácia kérdéseivel foglalkozzon, a világ legmodernebb televíziós adáslebonyolító rendszere. Tessék megnézni az alábbi képet, eddig a sárga részt néztük. Most a kék jön. 2008 08.08. Peking.

 

 

.

 

MagSafe csatlakozó

 

Nem akarok ódákat zengeni, bár tudnék, a kis macbookom másfél éve könnyíti az életem, ráadásul mindezt okosan teszi. A legkirályabb feature pedig nem is a proci meg a macosix, hanem az egér kitalálása óta a legokosabb és legpraktikusabb ötlet, a magsafe tápcsatlakozás.

Ez annyira pofon egyszerű és kézenfekvő, hogy nem is értem, hogy miért nem alkalmazzák hordozható masináknál évtizedek óta. Ma sokadszor mentette meg a masinámat és a tápot egyszerre, nem is beszélve arról, hogy a gyerek jellemfejlődésében sem következik be az a jogosan megérdemelt törés, amit azzal szerezhetne, hogy lerántja a gépem.

A csatlakozó egy szimpla dugó, amelyet mágnes tart a helyén. Vagyis nem kell a papát bedugni a mamába, amitől aztán a megrántott tápkábel a csatlakozónál letörik, vagy rosszabb esetben a masinán belül keletkezik jóvátehetetlen kár. Kb. annyi erővel, mint amennyi egy hűtőmágnest a helyén tart, fixen rögzül a tápcsatlakozó a géphez. Amikor a kábelt valami terhelés éri – mint most az előbb, amikor a gyerek ráállt a kanócra – semmi nem sérül, csak elenged a mágnes és kész. Zseniális és húszfilléres ötlet. Decvatájkóllinnovésön. 

Sokadszor úszunk meg költséges javítást emiatt, és nem elsősorban a gyerek a veszélyforrás, én is rendszeresen felkelek a babzsákból, kezemben a macbookkal és rántom ki a csatlakozót. Nejem ibookja nem ilyen szerencsés, az ő tápcsatiján már látható némi deformáció, mert az a kis masina is mozgalmas életet él. Az már csak hab a tortán, hogy a csatit bármilyen állásban csatlakoztathatjuk és van rajta visszajelző led, amiről látjuk, hogy töltődik-e még, vagy kész van. Minden hordozható vacakban van vebkamera meg kórkettőduó meg jbl hang meg lézerturbódigitális surround. De csak az apple tud ilyen csatlakozót.

 

.

Sony eBook Reader – frissítés

 

Pukekó pajtás értesített levélben, hogy a sony eme remekéhez mindenféle frissítések érhetőek el, amolyan terméktámogatósan. Mivel már posztoltam erről az ekönyv olvasóról amit azóta is napi rendszerességgel használok, ha esetleg valakinek nem jutna eszébe, hogy frissítéseg is vannak a világon, hát vannak. (mondjuk nekem se tutott eszembe, ha Pukekó nem szól, akkor még mindig az 1.0-ás firmware-t használom és ujjal mutogatnak rám az emberek az utcán)

Az első és legfontosabb a firmware frissítése, a 16 megabájtos .exe kiterjesztésű 1.1.00.18040-ás verziót innen közvetlenül vagy a sony support oldaláról rángathatjuk le. Azért lesz utána jobb nekünk, mert immáron van benne

 

  • EPUB formátum támogatás
  • Adobe Digital Editions 1.5 és Adobe DRM-el ellátott tartalmak támogatása (kell hozzá Adobe ID)
  • PDF-ben szöveg újratördelése a jobb olvashatóság kedvéért 
  • 4GB-nál nagyobb kapacitású SDHC kártyák támogatása
  • törölhetünk könyveket közvetlenül az eszközön (nem kell már gépre kötni ehhez)
  • általános hibajavítások amelyek növelik a rendszer stabilitását és teljesítményét
Természetesen windows kell hozzá, a frissítés gyorsan lefut, a folyamat közben újraindul, ne zavartassuk magunkat, utána viszont a masina nagyon tért magához, vagy 8-10 percig csak homokóra volt, de aztán észhez tért és most biztosan mindenkinek sokkal jobb. Böktem a „continue reading”-re és folytattam a Carpe Jugulum olvasását. A jóisten áldja meg Pratchett bácsit mind a két kezével!
Ha a firmvare verziónk már a fancy 1.1, akkor nekiállhatunk a windowsos kezelőszoftver frissítésének is, ha ezt szükségesnek látjuk. A számmisztika jegyében ebből most a 2.2-es verziót áll hatalmunkban letölteni, a fájl itt van, a sony ebook library support oldala pedig itt. Ha kivártuk a 12 mega letöltődését, akkor bökjünk az exére, nyomkofjuk végig a sok next gombot és hagyjuk a „telepítőpajzs varázsló”-t dolgozni. Ha kész, akkor örvendezzünk, a szoftverünk az alábbi lehetőségekkel okosodott,
  • EPUB formátum támogatása
  • Adobe DRM és Adobe Digital Editions 1.5 támogatás
  • PDF-ben szöveg újratördelése a jobb olvashatóság kedvéért 
  • Okosabb szinkronizálás:
  •  

  • kiválasztható és kedvencnek jelölhető meg egy könyvtár, amiben-ből gyors szinkronizálás végezhető
  • mostantól szinkronizálhatunk a bővítőkártyával is
  • ltalános hibajavítások amelyek növelik a rendszer stabilitását és teljesítményét
  •  

MInden frissítés mindent eredetiben hagy, a masinán is (könyvjelzők, hol hagytad abba, stb.) és a szoftverben is, marad minden könyv és felhasználói beállítás. A frissítésekhez az alábbi operációs rendszerek valamelyike szükséges:

 

  • Microsoft® Windows® XP MCE
  • Microsoft® Windows® XP
  • Microsoft® Windows Vista® Ultimate
  • Microsoft® Windows Vista® Home Premium
  • Microsoft® Windows Vista® Home Basic
  • Microsoft® Windows Vista® Business

 

Ha már a frissítéseknél tartunk akkor ne csak a gyári dolgokról beszéljünk, az általam igen kedvelt, ingyenesen és számtalan platformra letölthető Calibre nevű szoftverből is van újabb verzió. A szerző amúgy nem rest, folyamatosan dolgozik a szoftveren és figyelembe veszi a felhasználói igényeket is. A mostani legutolsó állapot a 0.4.80-as verzió, amelybe belekerült az EPUB formátum támogatása, hibajavítások, ISBN exportálás, meg sok minden más. A változások nyomonkövetéséhez természetesen rendelkezésünkre áll egy látványosan bővülő changelog.

Szerintem a Calibre messze jobb képességű szoftver, mint a Sony sajátja, ráadásul nincsenek DRM problémái, rugalmas, multiplatform és mindenfélét tud mindenfélébe konvertálni, ami a mi ékezeteink esetében nagyon nagy segítség. A webes tartalmak (újságok, potálok) hordozható megjelenítése pedig nagyon okos funkció, nem véletlen, hogy a Kindle, (a PRS-505 konkurenciája) tud ilyet. Viszont a Calibre ingyen tudja. 

Calibre 0.4.80 letöltés OS X-re, Linuxra, Windowsra

 

 

Glorious Japan

Ez most egy közbevetőleges poszt, amolyan szellemi előjáték a következő bejegyzéshez, ami a sushiról fog szólni, ha minden igaz. (mondjuk, ha én nem vagyok biztos benne, akkor ti pláne)

Általában az a legegyszerűbb, ha elmegyünk egy erre hivatott helyre, és vásárolunk magunknak mindenféle sushit, amilyet akarunk, és biztosak lehetünk benne, hogy nem forul elő velünk a népszerű japán étellel kapcsolatban olyasmi, mint otthon a gyros-pizza…

Ámde a lelkes háziasszonyoknak, akik a bambuszpálcás sushitekeréshez nem elég japánok vagy nincs elég kézügyességük, az ipar kieszelt egy műanyag készséget, aminek a nevét nagyjából úgy fordíthatnák a csomagolásról, hogy „sushikészítő doboz”.

 

(az eredeti szöveg: áramütöttszerpentinkutya egyenlőtlenjéghoki bicegőredőny esőcsatornaparkoló)

Nu, maga a cucc egy teljesen egyszerű műanyag doboz, amelyben sushihenger alakú betét van, ebbe kell tenni a rizst, a tölteléket, megint rizst, összenyomni, ettől sushihenger formája lesz, hínárlapra tenni, feltekerni és kész is vagyunk. Pofonegyszerű. 

 

Amiért a poszt született, az maga a doboz, amihez 3,45 dollárokért jutottam, a helyi ázsiai store-ban, többféle is van, de nem ez az érdekes, hanem az, hogy hogyan lehet egy filléres műanyag vacakot is, amiből óránként egy tonnát kifos a gép, annyira igényesre megcsinálni, ahogy csak a japánok képesek. 

 

Először is a csomagolás: nyolcvanhatszín-kolor, semmi raszteresség, semmi elcsúszott színek, minden szín és minden szöveg a helyén van, a műanyagfólia olyan alakú és méretű, hogy a doboz összerakva pont passzol bele, az élek 45 fokban levágva, hogy ne keletkezzenek felesleges gyűrődések. Az már csak hab a tortán, hogy természetesen színes képekkel gazdagon illusztrált használati útmutató is van a hátoldalon.

 


Kibontva a cuccot kezünkbe kapunk egy halálpontos szerszámmal készült, halálpontos műanyag terméket, amelyen nincsenek felületi hibák, dermedési vonalak, magától értetődően nincs sorja, nincs nyoma a formaleválasztásnak. Maga az anyag is egészen selymes, nagyon jó minőségű műanyag, nyilván mosható mosogatógépben, kibírna egy holdraszállást és többszáz évet a tenger alatt. Valamiért nem kellett spórolni a szerszámon, nem kellett spórolni az anyagon és nem kellett spórolni a csomagoláson, pedig akkor is megvettem volna ennyért, ha vág a széle és zsírpapírba vagy pravdába van tekerve. És ez egy vacak, eldobható konyhai bigyó, nem alagút-elektronmikroszkóp meg lézer meg digitál.

 

Amióta felbontottam le vagyok nyűgözve, hogy hogyan lehet valami ennyire igényesen kivitelezve, valahogy kézbekapva a cuccot tisztán kirajzolódik a kép előttem, hogy a gyártósort felügyelő mérnök seppukut követ el abban a pillanatban, hogy az első sorjás doboz kiesik a gépből.

 

Jó lehet japánban élni, ilyen minőségű tárgyak között. Kontrapunktként megjegyzem, hogy vásároltam 40 pár evőpálcikát 90 centért, kínai. Szégyen a nyavajásokat egy posztban említeni a sushidobozzal.

 

 

 

szifon lábnyomok

 

Kellemes meglepetéssel vettem észre, hogy a helyi körülmények lassan alkalmazkodnak a frissen megjelent szifon 3g-hez, itt van például a Herald (The New Zealand Herald) ami amellett, hogy nyereségesen működő napilap, ügyesen követi az idők változásait, és a tartalom is egészen újságszerű, szóval kényelmes és kellemes sajtótermék. 

Szépen beépítették a modern sajtó és web elemi jellegzetességeit, kommentelni lehet a cikkeket, van rendes tematikus RSS, kereshető tag-ek, van letölthető „papírverzió”, myspace és facebook hivatkozások és változatos cikk-küldési lehetőségek, szóval nem mondhatni, hogy nem követik a trendet. 

Az az éca, hogy külön a szifonhasználóknak formázott tartalmat készítenek, ami egyrészt érdekes, mert ugye a szifonban ott egy komplett szafari, tehát nem kellene aládolgozni, de mégis. Szifon híján én ezt tesztelni nem tudom, akinek saját szifonja van, az klikkozzon és mesélje el mit látott. Érdekes módon nem volt blackberry vagy symbianos készülékre külön webes tartalom,  az iphone pedig csavart a dolgon.

 

 

 

SZIFON – iPhone 3G a boltokban

 

Körülbelül egy órával ezelőtt, éjfélkor, a világon először itt újzélandon mutatkozott be az apple új, 3G képességekkel is felruházott telefonja. A voda hálózata forgalmazza, mondjuk itt értékelhető másik mobilszolgáltató nincs is, úgyhogy ez nem egy nagy csoda. Viszont én vagyok az első magyar nyelvű blogger, aki erről tudósít, csak hogy ma én is legyek első valamiben.

Természetesen 10 másik országban, ahogy forog  Föld és odaér az éjfél, tehát a péntek, szintén megnyílnak a dedikált üzletek kapui és tódulhat befele a nép új kütyüt venni.

Mivel ez volt a world premier, egy pajtásommal bekocogtunk a CBD-be a Queen streeten levő voda bolthoz, hogy megnézzük ki az aki napok óta sorban ül, hogy mielőbb szert tehessen egy készülékre.

Természetesen a szokásos kellékek, sok biztonsági ember, táncoslányok, DJ, ordító zene, soksok piros céges esőkabátos emberke és persze a tömeg aki egyrészt sorban állt, másrészt fotózta a sorban állókat, harmadrészt fotózta a sorban állókat fotózókat. No meg a sajtó, kamerákkal, helyszíni tudósítással, rádiók, tévék, fotósok.

Mi megvártuk amíg a hangos visszaszámlálás elérte az éjfelet és az ajtóhoz legközelebb ülő alakot beengedték szifont venni (szurke pufidzsekis), megvártuk amíg kijön, örvendeztünk majd hazajöttünk. Mindjárt lesznek képek, és lehet gyönyörködni a cudálatosz eseményben. A videót András készítette.

Szuperfura alakok jöttek össze, kedvencem az az ázsiai néni volt, aki sorbanülés közben rezzenéstelen arccal PSP-n játszott kötött sapkájában, de volt aki az első generációs szifonnal fotózta a második generációsat, volt aki majomnak öltözött. A voda almáspitét osztogatott a sorbanállóknak, meg szép cégpiros sapkákat meg ücsit.

 

Sok szeretettel a nagy szifon térítőnek, a Plastik Médiának

 


iPhone 3G debut in Japan

A Herald cikke az első vásárlóról

 Nyolcadikai cikk az elsőről az Engadget-en

A vnunet.com cikke a kickstartról 

A stuff.co.nz az első Christchurch-i vevőről

telegraph.co.uk felhasználói teszt 

 

SZIFON A ZÁTONYON

 

Ma nyilvánosságra hozta a helyi vodafone, hogy milyen körülmények között képzeli el az apple iphone 3G nép közé vetését. Kéretik csekkelni a készülék és előfizetés árakat. Lehelletnyit pofátlan a dolog, van olyan előfizetési megoldás, amely során 6200 dollárt fizet ki az ember két év alatt… Természetesen prepay megoldásban nem lehet hozzájutni a hivatalos oldal szerint. A legbarátságosabb megoldás a havi 80 dolláros előfizetés, amelyben viszont csak 250 megabájt adatforgalom foglaltatik benne és ezt túllépve tíz cent minden további mega. Viszont így csak 120 mobilpercünk van, aztán jönnek a 69 centes további percek.

Az én kevéske szociális hálómmal a mobiltelefonálásom költsége hat hónapra 35 dollár alatt maradt. Ehhez képest a havi nyolcvan dolláros költség is teljesen ésszerűtlen. Biztosan van akink ez a jó. Így a szifon egyelőre nem kerül a családba, legalábbis amíg egy ismerős macbolt be nem esik a 3G példányok áraival 19.-én. No meg, hogy, mint a nemháromgés példányok esetében lesznek-e funkció/frissítés problémák az unlockolt darabokkal.

 

 

Hivatalosan 11.-én lesz elérhető a vodánál a készülék a zátonyon. A 3g lefedettség aucklandban szinte teljes, más nagyvárosok sem állnak rosszul, ami szép teljesítmény, ahhoz képest, hogy a szimpla gsm sem elérhető mindenütt az országban. Na majd meglátjuk mit hoz a pár alvás.

A technika megállíthatlan fejlődése (ADSL2+)

Egész nap rohangáltam, amikor hazaértem, akkor egy hatalmas, vajszínű boríték fogadott, rajta violaszín pecsét igazi pecsétviaszból, benne lepedőnyi merített papíron, elegáns betűkkel hosszasen fejtegetve, hogy micsoda korszak köszönt ránk, a szolgáltatónk lefedte a környékünket is ADSL2+ megoldással.

Mivel az internetünket nehéz lenne nyomdafeséket tűrő kifejezésekkel leírni, erősen elgondolkodtam és legott számolgatásba fogtam. Van tekünk ugye egyszer egy telekomos telefonunk, olyan havi 50 dolláros előfizetési díjjal. Meg van egy adsl vonalunk internetezés végütt, ez 55-65 dollár havonta, használattól függően (2,5/128). Ez a kettő, két különböző időpontban de együttesen 110 dollárokra jön ki havonta, ennél a jelenlegi adsl2+ ajánlat 10 dollárral kedvezőbb, amellett, hogy átjön a telefonszámunk a telekomtól, megamarad a régi szám, csak egy szolgáltatónak kell fizetni, és a letöltési sebesség 24 Mbps (nyilván ez névleges elméleti), a feltöltési kb 1 Mbps lesz 99,95 dolcsikért. Ja, és az összes NZ vezetékes szám ingyenesen lesz hívható, nem csak az aucklandiak.

Ebben 10 GB adatforgalom van benne, itt sajnos a zátonyon képtelenek elszakadni az adatforgalom alapú büntetéstől, sebaj, majd elmúlik ez is. Ha túllépjük, akkor is gigabájtonként egy dollárt kérnek, ami azért viselhető, pláne annak fényében, hogy egy 110 dolláros számla ezután csak akkor jöhet, ha 20 giga körül töltünk le-föl, amire remélhetőleg úgysem lesz időnk. (havonta 9-12 giga megy el, attól függ a nej mennyit jutúbozik vagy mennyi képet tolok a képtárba)

Szóval gumicsimmásékhoz ideért a jövő, ha a következő 10-14 napban nem derül ki, hogy mégsem lehet idekötni az újat vagy átterhelni vagy mittomén, akkor ajd azt is megírom. Most éppen 2822/138-at mértem a speedtest.net-en.

Ráadásul a DM annyira profi és annyira újzélandtalanul minőségi, hogy még mindig az állunkat keresgéljük a földön, megsaccolni sem merem, hogy mibe kerülhetett. Annél is meglepőbb, hogy itt a DM azért a budapesti piac minőség szokott lenni, néha meg teszkóújság és ennyi. De ezek szerint tudnak professzionálist is, amivel most elvettek a telekomtól 50 dollárt havonta.