Új-Zéland magyarul
Auckland közösségi közlekedése eléggé sajátságos, amelynek történelmi és egyéb okai vannak, amelyeket nem szeretnék boncolgatni ehelyt, ellenben úgy tűnik, hogy valami mégis elindul, egyelőre csak turistacsalogatóként, de ki tudja, tán egyszer újra lesz villamos a városban.
A motoros túrázás remek dolog, bár nekem eddig csak egyszer volt szerencsém ilyesmihez, és az a kaland is eltörpül amellett, amiről most mesélni szeretnék. Van aki jóval komolyabban nyomja a bugit, nem csak úgy tekereg, hanem céltudatosan végigjárja Ausztráliát. Már úton is van.
A technikai sportokat – mint a hangszeren játszást – nem lehet elég korán kezdeni, ha valaki sikeres krosszmotorista akar lenni, akkor nem árt, ha már kiskorában nekilát, felkészül, gyakorol, és versenyeken méri össze a tudását a többi hasonlóval.
Eleddig tanulójogsival közlekedtem, annak minden szigorú korlátozásával együtt, ám lejárt a kötelezően kimért türelmi idő, így elmehettem végre a következő jogosítvány-fokozatért vizsgázni. Meg volt kis barkács is.
A zöld fény elég harmatosan pislákolt már nálunk, a nyitjára nem jöttünk rá, úgyhogy drasztikus lépésre szántuk el magunkat.
Megint a műhelybe kényszerültem, most hivatalos okokból, semmi hobbizás. Megbuktunk a vizsgán.
Itt a nyár, a nyár pedig – már a régi görögök szerint is – kertbenfröccsözést okoz, ami alól mi sem húzhatjuk ki magunkat. A fröccshöz pedig két dolog kell: bor és szóda. Bor ügyben viszonylag jól el vagyunk látva, a szódát viszont a boltból hordtuk évek óta. Na ennek most vége.
A kiwi légierõ nem kifejezetten a világ legkorszerûbb katonai szervezete, a felszerelése sem igazán high-tech, a harci repülés igen drága mulatság. Éppen most zárul – kissé dicstelenül – a korábban szolgálaton kívül helyezett repülõgépek kikukázása. 2001-ben került parkolópályára két típus, a Skyhawk és az Aermacchi, kivonásukkal szûnt meg a 75-ös számú repülõszázad is.
Ne lepődjünk meg azon, hogy ami itt száz éve épült az kiemelten védett műemlék, a kiwiknek rövidebb idő adatott az un. történelemre, a mi fogalmaink szerint csak nemrég kezdték. Azért igyekeznek a régi dolgokat épségben megőrizni, amellett, hogy próbálják fejleszteni a várost. Ezekben a percekben egy nagyon érdekes projekt zajlik, egy régi épületet tolnak arrébb, hogy legyen hely az autópálya-alagút megépítéséhez.
Benn a gyárban felraktam a google chrome-t, hogy lássunk ilyet is, még az első megjelenésekor töltött a böngésző egy dicstelen negyedórát az itthoni gépemen, aztán elnyelte a trash és fellélegeztünk. Azon most nem lovagolnék, hogy milyen szupergyors lett, gyorsabb, mint a kilőtt krumpli, foglalkozzon ezzel a marketing osztály, mi közöm. Ámde!
Recent Comments