Új-Zéland magyarul
Annak ellenére, hogy az elmaradt nyár helyett viszonylag kényelmes őszünk van, ideje volt felkészülni a hűvösebb és csapadékosabb időjárásra. Az elmúl télen már volt szerencsém megtapasztalni miért motoroznak olyan kevesen télen, most kicsit felkészültebben vágok neki.
Motoros pályafutásom eddigi szakaszában már túlestem a kezdőknek kötelező tanulójogsi és korlátozott jogsi szakaszokon, de kitelt az idő, elmehettem egy korlátozásoktól mentes, minden motorizált kétkerekűre érvényes jogsiért. Class 6 full. Nagyfiúk ligája.
Szegény öreg yamahám nincs valami jó bőrben, bár húzza az igát, de folyton van valami vele. Most a kipufogó lukadt ki.
A zátony viszonylag szabadosan értelmezi az alkoholos befolyásoltság alatti közlekedést, eddig nem zéró volt a tolerancia a gépjárművezetőkkel szemben, akik iszogattak egy kicsit, mielőtt autóba ültek. Most, ha nem is általánosan, de bevezették a zérót a rendszerbe, legalábbis a fiataloknak.
Motoroséletem továbbra is töretlenül zajlik, előnyös testtartásban haladok a teljesértékű jogosítvány felé, bár némi ez-az időnként okoz meglepetéseket. A következő lépcsőfokra nem lépek fel készületlenül.
A motoros túrázás remek dolog, bár nekem eddig csak egyszer volt szerencsém ilyesmihez, és az a kaland is eltörpül amellett, amiről most mesélni szeretnék. Van aki jóval komolyabban nyomja a bugit, nem csak úgy tekereg, hanem céltudatosan végigjárja Ausztráliát. Már úton is van.
Múlt szeptember óta rendelkezem motoros jogosítvánnyal, amely kezdetben tanulójogsi volt, majd később korlátozott lett. A nem is olyan távoli jövőben újabb vizsga árán szerezhetem meg a teljes értékű motoros jogsit, ami viszont újabb problémákat is fog jelenteni. Nem túlságosan meglepő módon, sok más motorostársamhoz hasonlóan, egy feloldhatatlannak látszó dilemma előtt állok.
A technikai sportokat – mint a hangszeren játszást – nem lehet elég korán kezdeni, ha valaki sikeres krosszmotorista akar lenni, akkor nem árt, ha már kiskorában nekilát, felkészül, gyakorol, és versenyeken méri össze a tudását a többi hasonlóval.
Eleddig tanulójogsival közlekedtem, annak minden szigorú korlátozásával együtt, ám lejárt a kötelezően kimért türelmi idő, így elmehettem végre a következő jogosítvány-fokozatért vizsgázni. Meg volt kis barkács is.
Új-Zélandon a járműbirtoklás viszonylag általánosnak tekinthető kényszerűség, autó nélkül itt nem sokra megy az ember. Az utóbbi években ugyan fellendült az új autók piaca, de meg sem közelíti azt az össznépi, önfeledt szórakozást, amelyet a használt járművek adásvétele biztosít a szigetlakóknak. Nem véletlen, hogy ez az erős piac kitermelte magának az erre épülő, kiszolgáló bizniszeket is.
Recent Comments