Ennek persze sok értelme nálunk nincs, a tévében van freewiev vevő, amin jön a földi sugárzású tévé, ingyen, nemtomhány csatornán, plusz van külön űrtévénk is, nem tűnik akkora mulatságnak, de azért érdekesnek érdekes. Eleinte azt gondoltam, hogy ez majd egy natív ps3-as applikáción keresztül történik, de sajnos nem, böngésző fut, tehát vannak még gyermekbetegségek, de az ötlet remek. Még, ha nem is olyan új.

2007-ben indította be a királyi tévé az OnDemand szolgáltatását, ami azóta is meglehetősen népszerű szolgáltatás, hiszen az emberekék a kis számítógépeiken megnézegethették azokat a sorozatrészeket, műsorokat, amikről lemaradtak ráadásul az egész hóbelevanc kellemesen átlátható témákba van szervezve, kényelmes.

Most ez a szolgáltatás került a PS3-ba, az XMB (Cross Media Bar) megszaporodott egy új ikonnal, ha arra bökünk, akkor jön a böngésző és benne a webről már megszokott, tematikus menü. Kétféle felbontásban nézegethetjük a műsort, akár teljes képernyőn is, amivel elkezdődnek a gondok. Abból van több is, egyelőre tekintsük őket gyermekbetegségeknek.

Egyrészt a nagyobb felbontás nagyobb sávszélességet is kér, az meg errefelé nem igazán divat, sajnos, tehát a minőség nyilván elmarad a sugárzott anyagétól, és vannak szinkronproblémák is, előfordul, hogy a hang és a kép nem passzol össze, bár én másodpercél komolyabb csőszást nem vettem észre. (az elég sok azért igy is) A teljes képernyőn megjelnített tartalom azért 40 collnál már erősen szőrös-kockás, mint a kuvasz kocsma terítői, de nem élvezhetetlen, csak elszoktunk már ettől.

Aztán ott van, hogy az egyszerű(bb) megoldást választották, (oprendszeren böngésző, böngészőben flash) és az elemeket nem sikerült tökéletesen összehangolni, még a PS3 komoly számítási kapacitása mellett sem. Sokkal jobb megoldás lenne egy natív kliens, ami aztán zörgethetné a procimagokat. Attól sem tekinthetünk el, hogy a zátonyon bizony forgalomkorlátos a legtöbb broadband csomag, tehát ha a PS3-on mutatja a filmeket, akkor ketyeg a bitszámláló és hamar kinézzük a havi limitből amit lehet. Ugyanakkor van (egyelőre) kettő olyan szolgáltató, amely nem méri az TVNZ ondemand adatforgalmat, ez az Orcon és a Snap, gondolom később a többi is odaborul hozzájuk.

A tévé ügyesen kitalálta, hogy hogy rakja bele a reklámokat, ami lassan harmadik éve nem zavarja a nézőket, akik amúgy is edzettek, az itteni kertévék reklámblokkjain edződött populációt nem nagyon lehet meglepni semmivel. Egyelőre ez a megoldás nyilván nem konkurrál a MySky megoldással, sőt, a tivoval sem, ellenben ingyen van igényes a felület, használható az egész. Van hova fejlődni, de indulásnak kifejezetten jól néz ki, és ugye a TVNZ és a Sony összefekvése filmügyben is komoly távlatokat ígér, százötezer PS3-tulaj szigetlakó már elég jól mérhető mennyiség. Ha tényleg lesz valami az országos optikai hálózatból, akkor a felbontás is megugorhat, jöhetnek a mozicsatornák és a velük járó árverseny. Új-Zéland amúgy is tökéletes hely sokminden tesztelésére, számos gyártó, technikai megoldás tesztüzeme zajlik errefelé, meglátjuk mi lesz ebből.

Az arcade játékok kedvelői biztosan ismerik a régi asteroids játékot, annak a 3D remake-je az SSHD. A feladatunk pofonegyszerű, egy bolygóra kell vigyáznunk úgy, hogy mindent szanaszéjjel lövünk, amit csak meglátunk. Az arcade játékok nagyjából mind erről szólnak, ez pedig egy példaértékű megoldás. Mérhetetlenül nagyszámú ellenfelet kell leküzdenünk, a rendelkezésünkre álló négy különböző fegyverrel.

Az első a sziklazúzó (zöld skulók) a másik az aranyolvasztó (piros lángszóró) a harmadik pedig a jégtörő (kék skulók).  Ha szorongattatotságunk már elviselhetetlen, akkor van nálunk egy bomba is, azzal le lehet radírozni a fél pályát, de ezzel takarékosan kell bánnunk. A ránk forduló aszteroidák között vannak zöldek is, ha ezeket szétljük, akkor véletlenszerűen kapunk pontokat, bombákat, vagy a fegyvereink hatékonyságát növelő stuffokat, pajzsot. Ha már előrehaladott állapotban vagyunk, akkor időnként kaphatunk tartalék hajókat is, mert eleinte fogy ám a járgány és gyorsan elérjük a gémóver feliratot.

A bolygóra törők eliminálása nem triviális, az irányítást szokni kell, a kontroller bal jostickja irányítja a hajót, a jobb pedig a lövés irányát. Eleinte ez roppant zavaró, és számos gémóvert köszönhetünk neki, de amikor belejöttünk, akkor remekül manőverezhetünk és csilliómillió pontokat szerezhetünk, ha ráált a szemünk a gömbhéjen való mozgásra.

A HD minőségtől az egész nagyon élvezetes, nagyon mozgalmas, színek, és vannak kicsit gondolkodósabb részek is, de azért kisdoktori fokozat alatt is szuper játékélmény a folyamatos hentelés. Egy kis extra, hogy ha meguntuk a gyári zenét az igázás alatt, akkor a játék beállításaiban választhatunk a saját, már a konzolon levő zenéink közül is, ennek köszönhetően én Art Blakey and the Jazz Messengers zenéjére pusztítottam az ellent, ami lényegesen sokat dobott az amúgy sem unalmas játékon. A játékmenetről itt megnézhettek egy faja kis videot, elég jól érzékelteti a tempót, de a tecsőn is van számos mozgókép a témában.

Verdikt: musthave, NZD 3,95-ért, de az eredeti tízdolláros árat is megérte volna

Az a címe, hogy Flower. Megnéztem róla egy ajánló videót és amint tudtam, megvettem, tizetöt és még fél dollárzokért, és nagyon jól tettem. Amúgy nem vagyok egy gémer, a PS3-at szinte kizárólag zenelejátszásra vagy az Orange Box öt játékából a Team Fortress 2-vel való lövöldözésre használom. Annak is inkább a hangulata jó, néha nagyon élvezetes hentelést lehet csapni, onlájn ellenfelekkel, de ez valami teljesen más.

A játék (ejtsd: időtöltés) célja, hogy lenyugodj és jól érezd magad. Röviden elmondva, előbb egy, később sok, szélben vitorlázó virágszirmot terelgetünk, a kontroller (sixaxis kell hozzá) döntögetésével. Egy (bármely) gombot megnyomva a szirmokat fújó szellő felerősödik és felgyorsulunk, úgy suhanunk a mezők felett. A mezőkön van sok fű, meg néhány virág, ha ezeket érinti a mi kis szirmunk, akkor kinyílnak, és megváltozik a táj is.

Ez önmagában bazi unalmasan hangzik, tudom, de játszani mégis nagyon jó vele, igazi relaxációs tevékenység, hiszen semmi, de semmi nem stresszel bennünket. Nincs idő, nincs elfogyó lőszer, nincs health, nincs kényszer, hogy végigcsináljunk egy pályát, nincs kijelölt út, nincs gomnyomkodás, nincs semmi kötöttség, csak lebegünk a mező felett és nézzük, ahogy egyre több szirmot fúj a szél, fordulunk, amerre mi akarunk. Kicsit mi is virágszirmok leszünk, kicsit mi leszünk a szél.

Amikor egy területen minden virágot megérintettünk (ez nem valami szigorú, precíz célzást igénylő valami), akkor megváltozik a táj, kizöldül a fű vagy egy hatalmas fa, újabb virágok jelennek meg, vagy átjuthatunk egy következő völgybe, ahol szintén virágok vannak. A pályák változatosak, szépek, némelyik monokróm szürke, amíg a virágokat meg nem érintjük, mert akkor lágy színorgiát kapunk, de van ahol csak az ég változik, van ahol a fű.

Természetesen az egész HD-ben zajlik, olyan színekkel, amelyek talán nincsenek is, és mivel az irányítás is csak amolyan kontrollerbillegtetés, olyan az egész, mint egy szociológiai felmérés, nincs jó vagy rossz válasz, nincs jó vagy rossz irány, és persze amitől élvezetes, hogy nincs szociológus sem. Nincs semmi, csak kavargó, színes virágszirmok, lágy zene, méglágyabb hangeffektek, gyönyörű táj, susogó szél.