Kirándulás – glow-worm varázslat

Új-Zéland egyik kedvenc turista attrakciója a világító kukacokkal teli Waitomo barlang, ahol a falakon és a plafonon csillió kis jószág világít, fényük visszatükröződik a barlang vizén, úgy csodálatos, ahogy van. Na mi nem itt voltunk.

Hanem Torbayben, ugyanis Zsolték házikójától nagyjából öt perc sétára laknak a kis nyüvek, ezerszámra, és világítanak, mint a bolond. Mivel Torbay sokkal közelebb van hozzánk, mint a Waitomo barlang, a kukacok ellenben ugyanúgy működnek, érdemesebbnek láttuk előbb a közelebbi kukaclelőhelyet felfedezni. A kukacok egyébként a zátony egész területén mindenfelé éldegélnek, ha találnak maguknak megfelelően védett, ám lucskos, fülledt helyet.

A helyi jószágot becsületes nevén Arachnocampa luminosa-nak hívják, a szomszéd szigeten van belőle richardsae, tasmaniensis, flava és Sp.Mt Buffalo nevű is, sőt Fijin is lakik egy távoli rokonuk.. Az első telepesek az aranybányákban találkoztak vele először, ahol a magas páratartalom és a plafonról lógás lehetősége kedvezett az állatkáknak. Az őslakosok is ismerték, titwainak vagy pura tokénak hívták.

Az arachnocampa egy szúnyogszerű, röpdöső izének a lárvája, de persze nem egyből lárvaként kezdi, hanem a versenyszabályokat betartva, előbb pete. Három hét peteség után fejlődik ki a lárva, amely forma a jószág életciklusának döntő részében tart. Az egy milliméternél is kisebb petéből egy jó dagadt, akár 3-4 cm-t is elérő hosszúságú lárva lesz, és 6-9 hónapig így is marad. Mikor ezt megunta, bebábozódik, a bábban pedig kb. két hét alatt kifejlődik a röpdöső, végleges forma. Ez utóbbi egyébként szinte semmi másra nem jó, csak megkeresni a csajröpdösőket, azoknak lerakni a petéket és vége is a bulinak, a szárnyas formában 2-3 napig élnek csupán. Ebben a két-három, eseménydús napban (röpdösni és csajozni, petézni kell) már nem is esznek semmit, minek arra a kis időre.

A lárvák világítanak, amivel igyekeznek odavonzani bármit, ami hajlandó megnézni, hogy “hát itt meg mi világít?” és meg lehet enni. Emellé kifejlesztettek maguknak valami selyem-pókhálószerűséget, amely jó ragacsos, azt lógatják le a plafonról, hogy beleakadjanak a bármik, amelyek egy kicsit is zsákmányszerűen néznek ki, ideértve más, hülyébb világító kukacokat is. Mivel az állatka csak lárvakorában képes egyáltalán takarmányozni, ezért a petéből előbújáskor azonnal rátolja az ampert a neonra és nyomja a videodiszkót. Mellesleg a világítást felnőtt korban sem hagyják abba, csak akkor már nem a kajálás, hanem az ellenkező nem odavonzása a célja.

Legfényesebben akkor világítanak, ha éhesek, de meglepő fényerőt biztosítanak, ha területvédelemről van szó, ha átjön a szomszédból egy másik lárva, akkor fényerő alapú dominanciaharc történik, ami a külső szemlélő számára – ha az nem lárva – borzasztóan látványos lehet.

Maga a fény előállítása a kis kukacvegykonyhában történik, az állat kiválaszt luciferint, és termel egy luciferáz nevű enzimet. Az enzim reagál a luciferinnel, ha kap oxigént és van valami katalizátor, amely beindítja a folyamatot. Ez a katalizátor az ATP (adenozin-trifoszfát), amely az energiát adja a buliba. A késztermék pedig tiszta fény, amit egyesek biolumineszcenciának is hívnak. Mellesleg a befektetett energia kb. 98%-át alakítja a jószág fénnyé, amely jóval túlmutat akár a LED-es megoldásokon is.

Az Awaruku Bush Reserve minden bizonnyal csodálatosan szép kis erdőcske, ebből mi semmit a világon nem láttunk, tekintve, hogy tök sötét volt. Ellenben van egy ösvény, amely végigkanyarog velünk (vagy mi az ösvénnyel, mindegy) a fák között, úgyhogy csak azt kell követni, hibázni nem lehet, ha nem megyünk az ösvény bal oldalához túl közel, mert akkor belelépünk a patakba.

Ha figyelünk, akkor már az ösvény oldalában is láthatjuk a kis fénypöttyöket, meg a patakban is tükröződnek, de ez még semmi, az utacska végén egy magas fal és egy kis vízesés vár minket (ez Zsolttól tudom, aki volt ott már nappal is). Na ez a fal tele van világító kukacokkal, bármerre néz az ember, tömegével ragyognak. Mivel itt nincs semmiféle szervezett védelem, a kukacokat akár le is vehetjük a falról, mert megnézhetjük közelebbről, de ne piszkáljuk szegényeket, ha elvisszük őket máshova, akkor elpusztulnak.

A luciferines biznisz rohadt erős, pontszerű fényt csinál, a fal (amely tökre nem látszik, mert sötét van) mintha fehér és kékesfehér ledekkel lett volna kirakva. A szentjánosbogár fénye inkább szórt derengés, de a kukacok nem gatyáznak, spottal dolgoznak. Megpróbáltam fotót készíteni, de állványom csak a pici géphez van, aki nem volt hajlandó hatvan másodpercnél hosszabb expót csinálni, valamiért. Állítólag tud többet is, majd elolvasom a könyvében, ott helyben nem jöttem rá. Ezért tettem ide a leadbe a Waitomo-s képet, hogy legyen mihezképest. A két uccsó képen a fehér pöttyök a kukacok, nem pixelhiba. Ha lesz állványom a nagy géphez vagy rájövök, hogy hogy lehet hosszabb expót csinálni a kicsivel, akkor visszamegyek.