Motor – fejlemények

Motoroséletem továbbra is töretlenül zajlik, előnyös testtartásban haladok a teljesértékű jogosítvány felé, bár némi ez-az időnként okoz meglepetéseket. A következő lépcsőfokra nem lépek fel készületlenül.

Kis, piros motorom korához képest kiválóan teljesít, ügyesen elcipel mindennap a munkahelyemre és onnan haza, mi többet akarhatna az emer? Mondjuk normális időjárást, mert így tél közepén az erős szél és a sok eső – bár természetes – ritka kellemetlen, a ma reggeli jégeső meg már tényleg túlzás volt. Igazi hidegek eddig nem voltak, hajnali 8-9 foknál még nem volt kellemetlenebb hőmérséklet, állítólag most jönnek majd a 3-6 fokok, hát nem tudom, a téli motoroskesztyűmet már rég megutáltam, szeretném már erősen visszavenni a nyárit.

Szegény motornak egyébként kissé megterhelő ez a mindennapos ingázás, a napi kb. 45-50km erősen igénybeveszi a roppant összetett, bonyolult szerkezetet, és ennek bizony észrevehető jelei is vannak. Egyrészt valahogy eltört és elveszett a jobb oldali yamaha felirat egy része, (ne feledjük, a jármű abból a korszakból van, amikor a matricákat nem a márkanév feltüntetésére használták), összeomlott benne az akku, amely helyett egy újat kellett vásárolnom, múlt héten pedig megadta magát a kuplungbowden az autópálya lehajtón, na ennek nem örültem.

Sejtésem szerint az eredeti bowden még látta Bem apót a harcmezőkön, és huszonév helytállás után végül elszakadt, de ezt csinálhatta volna mondjuk elinduláskor a garázs előtt is. A gépezet fenttartási költségeit jól jellemzi, hogy a gyári bowden a yamaha kereskedésből érkezett és tizennyolc dollárzokba került. Az az érzésem, hogy szegény jószág érzi a végét, másfél hónapra vagyok attól, hogy 250-esnél nagyobb motorra ülhessek legálisan, és akkor a kis pirosnak előreláthatóan mennie kell, pláne, hogy felkészültem a full jogsira és némi dilemmázás után, vásároltam egy másik motorkerékpárt. Jocival megnéztünk párat (én néztem, ő meg nem csak nézett), aztán végül ennél maradtunk.

A szép, kék motort úgy hívják, hogy yamaha XT600Ep, amiből senki nem tudja mit jelent a p, de nem is érdekes. A bácsi, akitől vásároltam, egy középkorú kiwiember, a motor pedig nagyon szép állapotban van, kevesebb, mint 10ezer km-t futott és 2004-ből származik. Sajnos ezt a modellt már nem gyártják, ennek utódja lett az XT660, ami szintén tetszik, de egyrészt komplikáltabb (vízhűtés), drágább sokkal (újabb) és az éves állami lehúzás is több rá (601ccm-től megugrik a rego). A kedves bácsi volt az egyetlen tuladonosa, ő tolta ki a szalonból pár éve, adta az összes sallangot amit ő kapott megvételkor, meg egy Givi doboztartót.

Miután hazahoztuk, lecseréltem benne az olajat meg az olajszűrőt, kipróbáltam, hát egészen más világ, mint a postásmotor, egyrészt mert sokkal energikusabb (tán 45 lóerő) magasabb, meg nagyobb is, meg ezen van rendes fék is. Most már csak az van hátra, hogy a kis piros kibírja a vizsgáig hátralevő időt, a vizsgát és én se bénáskodjak, és akkor jöhet a továbbtanulás meg az erdei túrák.