A február havi termésbe nem csak az eMusicról vásárolt homi kerül, kivételesen egy cédékülönlegesség is, amelyet egy Szingapúrban élő barátom küldött és ma hozta ki a posta a munkahelyemre. Meggy a habon.
Continue reading ‘Muzik – február’
Nyilván errefelé érdemesebb a fehérekre rámenni, de abban a szerencsés helyzetben vagyunk hogy a szomszédos (egyes vélemények szerint Nyugati ) szigeten készítenek kiváló vereseket is. Az biztos, hogy az én alltime favoritomat megcsinálták.
Continue reading ‘Tannin – Yalumba The Scribbler, 2007′
Félreértés ne essék, nem az alábbi az egyetlen ok, sőt, az okok számosak és sokrétűek, de két év jogállamban élés után is megfordul az emberben a bornyú, amikor eléri a magyar láp bűze.
Tavaly október végén esett szó először a nagyközönséget is bevonva a Queens Wharf közösségi újrahasznosításáról, hiszen jön 2011, a Rugby világbajnokság, kell a hely ahol a soksok, ezért ideutazó turista nézheti a meccset és jól érezheti magát.
Kicsiny ültetvényem kiválóan működik, legnagyobb meglepetésemre még a kártevők sem dúlják, pedig egészen eleddig meglehetősen kaotikus állapotban volt, törődést sem sokat kapott. Ámde!
Mint arról már régebben írtam, az ország lobogóját többféleképpen is értelmezik a helyi erők, a brit-jellegű megoldás lecserélésének gondolata újra és újra felbukkan. Most a Herald című újság felmérésének eredménye lett érdekes.
Ahogy ígértem, most mesélek a Coromandel hétvége második feléről, amit jobbára tengerparti mulatkázással töltöttünk.
Kimaradt pár nap blogzás, mert utazgattunk meg volt egyéb elfoglaltsága a szerkesztőségnek, de nemsokára visszaállunk teljes erőből. Lesz egy kis pancsolás, kis Ausztrália (de tényleg csak tangenciálisan) meg mindenféle zátonyisztikus (új szó!) események, amelyek érdekesek lehetnek, vagyis engem érdekelnek. Ha rájövök, hogy hogy működik az iMovie, akkor videók is lesznek.
A türelmeteket kérem és köszönöm.
P
További kirándulós mesélést követek el sérelmetekre, mert azt is elmondom, hogy voltunk a Coromandel félszigeten, ami roppant szép hely, és nincs is messze.
Canterburyben 1100km-t tettünk meg és remekül éreztük magunkat, csodaszép tájakat láttunk. Legtöbbet Christchurchben voltunk, úgyhogy érintőlegesen megtapasztaltam a várost, a maga furaságában.
Utolsó 10 komment