Egészen pontosan azt javasolta, hogy maori tanulók ingyen járhassanak az egyetemekre,ráadásul függetlenül attól, hogy mennyi idősek és milyen előképzettségük van. Miután Dr. Sharples oktatási államtitkár is, nem teljesen mindegy, hogy mit beszél, nem csak szabad egyetemi helyeket, hanem kifejezetten maori egyetemi helyeket akar, és szerinte ettől ugrásszerűen megnő a magasabb képzéseken végző maorik száma.

Igazság szerint a maorik a felsőoktatásban alaposan reprezentáltak, soha ennyien nem tanultak, mint most, ám a nagyobb részük az alacsonyszintű kurzusokat látogatja. A munkaképes korú maorik aránya a bachelor képzésben az 1997-es 2%-ról 7.1%-ra nőtt, de még így is messze járnak a nem maori diplomások 17,6%-ától.

Nem csupán az egyetemekre bejutás akadályait kívánja a miniszter úr elhárítani a maorik elől, egy átfogó támogatási rendszert is igényelt, amely végig segítené a maori tanulókat a képzés során, így magasabb végzettséggel jöhetnének ki a felsőoktatásból.

A mindenki számára egyenlő oktatási esély csak mese, amíg nem biztosítjuk, hogy megfelelő támogatást kapjon az aki különleges segítségre szorul, vagy nehezebben teljesít. Nekünk [maoriknak] nincsenek meg azok az alapok, az a kulturális háttér, amelyekre építkezhetnénk a felsőoktatásban. Jó alapokkal könnyű jól szerepelni az egyetemen.

Miniszter úr szerint a maori férfiak 63%-a és a maori nők 67%-a jön ki úgy az iskolákból, hogy megszerezte az NCEA Level 1-et*, húsz százalékkal kevesebben, mint a nem maorik, akik jól is teljesítenek a felsőoktatásban.

John Key, a miniszterelnök – aki kényszertől mentesen vonta be a maori pártot a koalícióba – előbb az alapvető problémákat oldaná meg, szerinte, ha a maorik nagy része képtelen megszerezni a felsőoktatáshoz szükséges végzettséget, akkor ennek okát kell vizsgálni és az alapokkal (írás, olvasás, számolás) kell foglalkozni. Ezért támogatja a kormányzat az alapismeretek megszerzését mindenféle eszközökkel, programokkal, és nem csak kitárja az egyetemek kapuját.

Az AUT dékánja, Derek McCormack, egyetért Sharplessel, hogy a “maori egyetemi helyek” segítenék a maori diákokat a felsőoktatásban, és ott ők meg is állnák a helyüket, ha lehetőséget kapnának, mert a mostani létszámkorlátos rendszer hátrányos a maoriknak. Az AUT-on a maori diákok aránya megfelel a régió maori lakosságának arányával, 10%, a sikeres végzős maorik aránya 77%, szemben az egyetemi átlag 81%-al.

Jim Peters, az University of Auckland dékánja szerint az AU eddig is biztosított helyet bármilyen maori tanulónak, de ezt a Felsőoktatási Bizottság pénzügyi okokból megszüntette. A Felsőoktatási Bizottság amúgy kiemelten foglalkozik a maori tanulókkal.

Nem kétséges, hogy sok szempontból hátrányos helyzetben vannak a maori tanulók az iskolákban, ám korántsem hiszem, hogy ne lennének képesek teljesíteni az egyetemi felvételhez szükséges feltételeket, ha akarják. Az AUT feltételei szerint 14 kredit level 1 matek (7 jár ezért, 4 egy kétváltozós grafikonért, 3 ha valaminek ki tudod számolni az áfáját), 4-4 kredit level 2 írás-olvasás (6 kredit olvasás és 6, ha képes vagy megírni egy ajánlatkérést), és 42 kredit bármiből ami level 3. Felületesen szemlélve sem tűnnek túlzottnak az elvárások (egyetemről volna szó, ugyebár), bátorkodom azt mondani, hogy ha valaki képes elvégezni a középiskolát, és akar, akkor simán tud egyetemre menni.

Lehet, hogy csak az én rosszindulatom, de nekem az jött le, hogy az egész a finanszírozásról szól, mintha a maorik azért nem tudnának iskolába járni, mert szegények és az állam adjon nekik még pénzt. Ez pedig nem néz ki túl jól, ilyen válságos időkben, szerintem. Persze, nagyon leegyszerűsítve és sarkítva a történetet (POZOR!általánosításveszély!), a maorik nem tanulnak, amitől nem tudnak jól fizetett állást szerezni, amiből aztán a gyerekeik egyetemét sem tudják kifizetni és ebben van is igazság.De abban is, hogy az államon kívül számos intézmény és szervezet segíti a maori felzárkózást, pénzzel, oktatókkal, charityvel és az állam pozitívan diszkriminálja őketaz élet legkülönbözőbb területein.

De ha egyik kezünkkel arra panaszkodunk, hogy azért mert maorik vagyunk akiknél kulturálisan nincsen háttér meg hiányoznak az alsóoktatási alapok,  (vö: “a társadalom hibájából elszívtunk egy spanglit” – bëlga) akkor a másik kezünkkel ne dedikált maori egyetemi helyekért sírjunk, hanem vegyük rá az általunk képviselteket, hogy járjanak be a gyerekeik az általános és középiskolákba és ne csak melegedni.

Az érem másik oldala, hogy nem látszanak stimmelni a számok. David Farrar a kiwiblogban boncolgatja, hogy miket mondanak az adatok a maorik és a felsőoktatás viszonyáról. Alaposan árnyalja a képet. A végzettek aránya a maoriknál átlagot meghaladó a középiskolában és a főiskolákon. Ez Farrar szerint nem sugallja, hogy a dedikált maori hallgatói helyek az egyetemeken növelnék ezt a számot, sőt, csak csökkentené a végzettek arányát. Majd ő is oda konkludál, hogy ha növelni akarjuk a sikeresen végző maori egyetemisták arányát, akkor az alacsonyabb szintű képzés a kulcs.

Egyetemi bejutási küszöbről, feltételekről, tantárgyakoról, a kvalifikációs keretrendszerről infók itt.

*=NCEA