ilyen állat márpedig nincs!

Hétfő délután csudaszép idő volt, úgyhogy elkocogtunk az állatkertbe, amivel szemben nem voltak túlzott elvárásaim, de kiderült, hogy remek hely. Nincs olyan idős, mint a pesti állatkert, csak 1922-ben épült és javarészt modernizálták, de fantasztikus élmény volt mindannyiunknak.

Az állatkert weboldalán amíg a belépők árát keresgéltük, a ” remek idő van, hozd a kamerád! ” feliratot leltük és így is tettünk. Az álatkák látványosak (nem láttuk a zsiráfot, pedig van!) és 179 faj 1300 egyedével lehet találkozni, sokukkal egészen testközelből.

Az emukat a látogatóktól egy 40 centi magas léckerítés választja el, körülötte kenguruk hevernek, meg wombat, vagy mi a frász, nagyon jópofák. Mindezt Auckland dús növényzetében sétálgatva élvezhetjük, természetesen babakocsival is minden megközelíthető és a gyerek is mindenre felmászhat, hogy jól lásson. Mindenfelé hangszórókból hallhatjuk az aktuális jószág mindenféle jellegzetességét, mit eszik, hol lakik, amikor nem Aucklandban van, meg mindent.

Nagyon ügyesen gondoskodnak arról, hogy a látogató is jól lásson mindent és az állatok is kellemes közegben legyenek, természetesen etetni nem szabad semmit, mindenki a kedvencét eheti, és remekül elvannak.

Több sokkoló élményünk is volt, az első a tengeri teknőc, ami akkora, mint a fene, és annyira azért nem mozog lassan. Annyira látványos volt, ahogy a kispolszki méretű dög lábrakap és bandukol egy kört, hogy azóta a kislányunk azt ismételgeti, hogy “kidugta a fejét a béka” Az óriásteknőcöket csak üveg mögül lehetett nézegetni, mert nem szeretik, hogyha tapogatják őket, de így is nagyon klassz volt élőben látni ilyet.

Rengeteg madár van, mindenféle egzotikus szárnyas, és sok helyi is, hiszen újzélandon nem volt a madaraknak természetes ellenségük, ezért rengeteg változat alakult ki és szemkápráztató színű kavalkádot láthat az egyszeri dolgozó, ha közéjük megy.

Nem sorolom fel, hogy mi mindent láttunk, a lényeg, hogy nagyon élveztük, és ami a mégleglényegebb, hogy láttunk igazi kiwimadarat!! A kiwi a legszánalmasabb, legelképesztőbb és leghülyébben kinéző madár, ami létezik. Szőrös. Röpképtelen. Arasznyi vékony csőre van. Úgy közlekedik, mint aki betintázott és közben a földet piszkálja a csőrével. Mindezt éjszaka, mert éjjeli állat. A neki rendelt madáriumban tök sötét volt, pár halvány piros fényű lámpa világított csak, mint a fotólaborban, és egyszercsak észrevettük, hogy ott szerencsétlenkedik szegényke. Nem is olyan kicsi!

A kiwi teljesen gyagyásan néz ki és nem lehet nem szeretni, van benn valami olyan esetlen báj, amitől az is érthető, hogy az újzélandi légierő (RNZAF) is hajlandó volt emblémájává választani egy röpképtelen madarat. 25 percig csak álltunk a sötétben és tátott szájjal néztük ahogy bóklászik és az avart piszkálja a csőrével. Ha nem zárták volna be az állatkertet, még mindig ott állnánk. Én teljesen esélytelen voltam, hogy lefényképezzem és a vaku ugyebár nem a legklasszabb ötlet, úgyhogy tessék ide klikkolni és megnézni mit ír róla a wikipedia.

A többi állatkertes fotóért, amiket csináltam, tessék ide klikkolni.