Új-Zéland autós társadalom, az autó a nagy töbségnek semmiféle státuszt nem jelez, hanem egy eszköz amivel jön-megy. A szabályozás se túl bonyolult, legalábbis személyautós szinten, most viszont komoly változásoknak nézünk elébe. A viták már most elég élénkek, meglátjuk mi sül ki belőlük.
Continue reading ‘közlekedünk’
Hetekkel ezelőtt kaptam egy bazi nagy követ a szélvédőmbe, amint hazafele iparkodtam, szerető családomhoz. Hosszas ignorálás után, egy erre szakosodott céghez fordultam.
Az üzemanyagokat terhelő adók emelkednek holnaptól. Itt egy kis háttér.
Samoa gyönyörű ország, sőt sajnos országok, benne vannak az óceán kellős közepében. Ez még nem lenne akkora baj, de a jelenlegi miniszterelnök kormánya, gazdasági megfontolásból, arra jutott, hogy itt az ideje a balkormányos közlekedést jobbkormányosra cserélni és a népet a szembeoldalon közlekedésre kötelezni.
Hosszas tanakodás, nyilvános és politikai viták után, novembertől életbelép a helyi kresz módosítása. A változtatások két eleme hangsúlyos, az egyik az autósokat a másik a motorosokat érinti inkább.
Látogatásunk a MOTATban nem volt túl alapos, de azért ennyi idő alatt is láttunk érdekes dolgokat. A szedőgépen kívül két igazi kiwi szülemény is feltűnt, mindkettő jármű és mindkettőt, a józan ész ellenére, itt gyártották Új-Zélandon.
Na, ez most nem lesz túl részletes, mert az autóval csak egy egyéjszakás kalandunk volt, úgyhogy csak a kis casio masinával fotóztam, jobbára sötétben. Könnyű megszokni, na.
Hazahoztam egy ilyet kipróbálni, mert olyan kis cukorbogyónak tűnt és ilyennel még nem játszottam. Hát. Van amire jó, van amire nem.
Az egész hét az autóinkról szólt, legalábbis így péntekre minden tagja a flottának sorrakerült valamiért. Elsősorban a ződautó az izgalmas, mert egy óra múlva lejár az aukció ami teljesen érthetetlenül zajlik, a licitálók közül egy sem nézte meg az autót, sőt nem is érdeklődött se telefonon se emailban. Csak licitez. Odáig fajultak, hogy 455 dollárra rugdosták fel az árat és nincs kizárva egy kis aukcióvégi bátorságpróba sem, gyakran az utolsó 1-2 percben történik egyáltalán valami.
A nagyautó kapott egy alapos törődést, olaj és szűrőcseréket, új szíjakat és meghosszabbítottam a regisztrációját is, szóval most minden klafa, legalábbis útontartózkodási szempontból, meg van adva a császárnak ami jár neki. Jövő héten még kap egy kis finomhangolást, mert sokat fogyaszt és van egy kis hangja, de majd Dízel Lali beállítja, elvittem megmutatni, hogy mivan. Szerinte jó állapotban van és jó áron vettem, úgyhogy most emiatt nem aggasztom magam. Majd a budget aktuális állásától függően kap egy váltóolaj cserét is, mert aszonta a szaki, hogy az koszos és az nem jó az automatáknak.
Időközben lejárt a műszakija a mazdának is, úgyhogy ma elvittem az emberevőhöz, aki nagyon kedves alak és otthagytam neki. Az élet igazságtalansága, hogy egyesek autószerelők és egész nap ilyen zörömbölő masinákkal játszhatnak, sőt, pénzt is kapnak érte és az anyukájuk nem szidja le őket, hogy megint összekenték magukat valami ragaccsal. Ami igazán meglepő volt, hogy a 17 éves 626-os mazda simán vette az akadályt, a 30 dolláros műszaki vizsgát csak egy 20 dolláros munkadíj növelte, mert valamit kellett varázsolni a gumikkal (a pótkerék került fel), az egyik a kresz limitje alá kopott, de egyébként nem kellett hozzányúlni. Amúgy is nagyon pipec kis járgány, nem csörög, nem zörög, megyeget szépen és jó nagy is, úgyhogy szeretjük.
Azért is volt fontos, hogy minden rendben legyen vele, mert a mazdával akarok kedden vizsgázni menni, lévén az manuális váltóval szerelt gépezet, így majd a jogsimba – ha átmegyek – nem fog belekerülni, hogy csak automatát vezethetek.
UPDATE:
Elkelt a ződautó, valaki nem átallott érte 496 dollárokat licitálni. Remélem mihamarébb elviszi és fizet. A kocsit ezeré’ vettem januhárban a pinacon és hat hónapot járkáltunk vele. Szerettük.
.
.
Utolsó 10 komment