Új-Zéland
A botrány nem ért véget ott, hogy ki mennyi pénzt tapsikolt el az állami – tehát adófizetők által finanszirozott – hitelkártyájáról, a publikussá tett adatok elég nagy érdeklődést gerjesztettek. Most jön a kemény rész, az újság rászabadította a drága olvasókat a komplett anyagra.
Vidám kis botrány kerekedett a könnyed politikai szurkapiszkából, pár nap alatt hirtelen annyi csontváz esett ki a szekrényekből (hehe), hogy csontvázországban is megirigyelnék. A korrupció szót senki a szájára nem veszi, de igen jó látni, hogy mi történik, ha egy politikusnak hitelkártyát adnak a kezébe
Amikor 1854-ben Új-Zéland első parlamentje megalakult, egy képviselő felszólalásban indítványozta, hogy hozzanak törvényt saját javadalmazásukról, ülésnaponként 10 shilling és egy font közti összeget javasolt. Azóta az ország is, a parlament is változott valamelyest, de most rendes botrány tört ki, meglepő dolgokat hozva felszínre.
Sajnos nem állt meg a dolog a tejpornál meg a gyermektápszereknél.
Melamine scandal spreads to Chinese eggs – CNN.com
.
Blogged with Flock
Idén hatalmas visszaélésre derült fény, egy bevándorlásügyi felsővezető élt vissza a pozíciójával. Mary Anne Thomson részben machinált a már betelt Kiribati kvótával, részben pedig sajnálatos módon kiderült, hogy a végzettsége, amelyel a pozíciójára alkalmasnak bizonyult, a fantázia szüleménye. A brit illetőségű kibocsájtó intézménynek nem igazán van semmi feljegyzése arról, hogy a hölgy végzett volna náluk, így a diplomáját sem kaphatta tőlük.
Az itteni ügymenettől teljesen testidegen az ilyesmi, a korrupció finoman szólva is kívül esik az értelmezési tartományon, így hosszas cikkezésbe fogtak a lapok, erről szólt a híradó, szóval országos botrány tört ki.
Egy friss grafika a témában:
