Végre kinyitott tényleg!

Tegnap ugyan elmulasztottuk a fényes megnyitóünnepséget, amely minden bizonnyal az olimpiáét is elhomályosította volna, ha egy időben zajlanak, de ma Adrival és Eszterrel elsétáltunk a halacskaboltba. Már az utcán feltűnt, hogy a felirat „open now” és belül a csudák palotája várt bennünket.

Persze egy új bolt az mindig klassz, tiszta és jól néz ki, de ez halügyben fokozottan igaz, hiszen minden fehér jég, rozsdamentes acél és változatos színű halott vagy haldookló tengeri élőlény, szóval az összekép az kiváló. A személyzet is nagyon kedves, lelkes és minden bizonnyal ők még a jószágok nevét is tudják, meg, hogy mit hogyan kell elkészíteni és eszegetni. Ráadásul ez a cég, az OCEANZ saját flottával rendelkez, halászik és forgalmaz, és benne van a kis keze az az Auckland Fish Market nevű, igen jól szervezett halpiacban, ahol a zátonyon egyedülálló módon, holland árverésen lehet ultrafriss jószághoz jutni. (erre a piacra látogatóként mindenképpen el szeretnék jutni, ha sikerál, akkor posztolok is róla. Az aukció végignézhető simán, de a reggeli fogást csak a vásárlók láthatják fél hatkor. )


Nem mondom, hogy olcsó a hely, ellenben az áru mindig friss (biztosra mentünk, tegnap nyitottak) pár órája még a nagy kék óceánban úszkált/mászott/kalimpált, most pedig a jégen hever. Az egész kirándulásnak megadta az alaphangot, hogy a kukásautó sofőrje a gyereknek ajándékozta a – ahogy ő fogalmazott – „co-pilot”-ját, egy nagyon helyes macit, aki a mellette levő ülésen csücsült bekötve. Mondtam, hogy nem kell nekünk adnia, csak azért mert a gyerek akarja meg nyafog érte, de azt mondta, hogy a macinak is jobb, ha gyerek mellett van, jobban fogja érezni magát.

Ezután a halboltban kapott a kisasszony egy lufit, szóval tele lett a keze, ami nem is volt baj, mert eléggé elcsodálkozott egy-egy tengeri herkentő láttán, a homároktól teljesen kész lett, azt nem is értette, mert antennák meg mocorgó lábak, szóval nem tűntek számára ételszerűnek. A halacskákkal rendben volt, azt felismeri, szereti, nem véletlenül nézettük vele annyit a Némó nyomábant.

A legviccesebb cucc a „magyar füstölt lazac” volt, meg is próbáltam kiszedni a néniből, hogy ez mitől hungarian, (hirtelen nem rémlettek fel a magyar tengeri kikötőkben reggel kirakodó magyar halászhajók) a néni pedig azt magyarázgatta, hogy azért hungarian, mert, amint látom, borssal van megszórva és együtt füstölve. Próbáltam érvelni, hogy ugyebár én is magyar vagyok és nem vagyok borssal beszórva, de nem hallgatott rám, bár a szemében ott volt a könyörgés, hogy azért ne beszélgessek erről a többi vevővel.

Sikerült kiválasztanom egy életnagyságú snappert, amit Manuel azonnal felbontott és a vevő óhaja szerint filét csinált belőle. Az egész filézés mutatvány kb 9 másodperc alatt zajlott le. Adrival jól felkészültünk, hogy most kilessük hogy csinálja, (több szem többet) és majd otthon mi is meg fogjuk tudni oldani. Végeredményben az alaposan megfigyelt filézési folyamatot úgy foglaltuk össze, hogy: „a fejénél kezdte”. A többi csak késvillogás. Nem ez volt Manuel első filézése.

Most pedig itthon figyel a hűtőben, befűszerezve majd egy kiló friss snapper, ebédre megsütjük és megesszük. Az igazsághoz tartozik, hogy ez csak egy halbolt, nem több, viszont nekem nagy élmény egy ilyen, se a hetedik, se a tizenharmadik kerületben nem szoktam meg az ilyesmit, amit meg otthon a hiperek jegéről lehet vásárolni az a kanyarban sincs egy ilyen kis bolthoz képest se. Nyilván hátrányból indulunk, tenger híján…

.

Türelem halat terem

 

Amint már régebben írtam, itt a közelben készülődik egy OCEANZ boltocska, amely mindenféle friss tengeri cuccost ígér. Már amikor a cirkuszkocsiba költöztünk is reménykedtünk, hogy nemsokára kinyit, az ablakában volt is egy „itt hamarosan halas nyit” táblácska.

Aztán elmozogtunk a Lake roadról párszáz méterrel arrébb és még közelebb kerültünk a bolthoz, egyre erősebben reménykedve, hogy csak kinyit végre, mi pedig pár perc sétával szert tehetünk a friss reggeli fogás azon elemeire, amelyeket felfalhatunk.

Aztán, a múlt hónapban feltűnt, hogy szorgos mesteremberek barkácsolnak a tettehelyen, igazítják a tetőt, csinálják a virágágyásokat és egy tudományos-fantasztikus üvegajtót építenek befele, amin majd beözönölhet a blogger és tobzódhat a pikkelyesek között, mint Dagobert bácsi a pincében.

Rendszeresen molesztáltam a közeli benzinkutas dolgozókat, hogy mondják már meg, hogy mikor nyit ki a halas, de nagyon eltérő válaszokat kaptam, volt aki három héten keresztül csak azt mondta, hogy „még hat hét” szóval sikeresen visszatartották az információt a néptől. (monnyonle!) Egy idő után feltűnt egy bazi nagy tábla a bolt mellett, amelyen felirat hirdette, hogy „munkaerőt keresünk, hívd Mike-ot” de immár ez is csak sötét folt a boltocska történetében.

Tegnap megpillantottam az alagút végét, a táblán, amelyen eddig Mike telefonszáma állt, új felirat jelent meg: „4 days to go” vagyis 4 nap múlva nyitás. Pici szépséghiba, hogy ma is ugyanez a felirat áll ott, de most már mi is aktívabbak voltunk, a szemmel láthatóan nem nyitott boltba beromboltunk a gyerekkel és feltettük az adekvát kérdést a némbernek aki ott leledzett, hogy mikor is nyitnak valójában? Keresztkérdéseink súlya alatt megtörve, sírva vallotta be, hogy csütörtökön fognak nyitni és mereven elzárkózott annak megmagyarázásától, hogy hogy is jött ki a négy nap a táblán.

 

 

A zátonyra érkezésünk óta várjuk, hogy ez a nyavajás bolt kinyisson és fél évig úgy tűnt, hogy ez csak nekünk fontos. De most megtört a jég, tekintetes esküdtszék! Ha az időjárás, gravitációs anomáliák vagy a kiwi engineering nem szól közbe, (és az OZ-k se rohanják le NZ-t) csütörtökön halat eszünk!

Gasztro – fokhagymás trevally vegyes zöldséggel

Tegnap este előre beszereztem mindenféle hozzávalókat, mert kifogytunk mindenféle husikából és halacskát már régen ettünk. Vettem tarakihit ami szép fehér húsú hal és elég olcsó is, meg trevallyt, aminek viszont vöröses a húsa és még sosem ettünk ilyet.

A Trevally (Pseudocaranx dentex) az északi sziget északi részén lakik, sok van a környező vizekben, úgyhogy friss példányért nem kell impex vállalatot alapítani. Nagyon helyes halacska, mindenféle langyos vizekben megél, szinte az összes meleg égövi tengerekben szép számmal akad. Anno a maorik is fogdosták és ették, nagy rajokat tereltek hálós csapdákba keskeny öblökben. A hal maori neve araara mellesleg. Érdekes, hogy nem egy népszerű hal, 30 évvel ezelőtt még a kutya se ette, nemhogy a fehér ember, még ma is inkább használják csalinak, mint ebédnek. Pedig.

friss trevally filé
Két komplett filét vettem, majdnem fél kilót, ez saccra elegendőnek tűnt hármunknak, és így is lett. A filéket bedörzsöltem fokhagymával (egy fej fokhagymának levágtam a tetejét és így dörgöltem a halacskát, képen a jobb felső sarokban látszik a fokhagyma), mindkét felét sóztam-borsoztam. Serpenyőben olívaolajat hevítettem, ebbe vékonyra szelt fokhagymát dobtam, és amikor már szépen sercegett, akkor erre fektettem a filéket. Közepes lángon készítve meg sem kell fordítani a halat, kellemesen átsül úgy is rövid idő alatt. Érdemes néha a fokhagymás olajjal locsolgatni és én nem átallottam egy fél citrom levét rácsavarni még hőkezelés közben. Maga a hal kb 8-10 perc alatt elkészül, elveszti a mély rózsaszínét és teljesen fehér lesz.

ilyen volt

Köretnek nem akartam újra rizst, úgyhogy fehérbabból, vörösbabból, zöldbabból, bébikukoricából és mentás zöldborsóból készítettem egy könnyű kis mellékletet a halhoz. A zöldeket megfuttattam sok vajon, majd kaptak egy kis szójaszószt és borsot a nyakukba, amikor teljesen átforrósodtak, akkor levettem a tűzhelyről és már meg is voltunk. A mentás zöldborsó csak azért volt, mert itthon vettem észre, hogy ilyet vettem véletlenül, de szerencsére semmi mentaízt nem tapasztaltunk, úgyhogy semmi vész.

jobbra a megpirult fokhagyma

Összességében nagyon kellemes kis ebéd lett, a trevally húsa kicsit rostosabb, tömöttebb állagú, mint gondoltam, nem esik szét olyan szép darabokra, mint a hoki vagy a hekk a rómain, ettől picit alulfűszerezett maradt, ha legközelebb nekifutok, akkor fehérborban megpárolom sütés előtt.

Gasztro – füstölt hoki édesköménnyel, fehérborban

Ma ismét a helyi tenger ajándékát vettük górcső alá, egy, még amszetrdamban ellesett recept segítségével. A beszerzett hoki nevű halacska kippered – vagyis sózott-füstölt – állapotban jött már haza, remek illata volt a két szép szelet filének. A recept lényege nem is a sütés, hanem inkább a párolódás, amelyet a szegény tetem olívás-fehérboros-édesköményes fürdőben tölt.

Hozzávalók:
– hal
– édeskömény (1 gumó)
– újhagyma (zöld része)
– másfél citrom
– pár gerezd fokhagyma
– fehérbor
– sóbors

A letisztított és szálkamentes halszeleteket, amelyek amúgy is sózottak, bedörzsöljük só és bors keverékével, és a tepsibe helyezzük vékony olívaolaj rétegre. Ha ez megvan, akkor vágjuk fel az újhagyma megmosott zöldjét, karikázzuk fel a citromot és hosszában hasogassuk fel az édeskömény gumóját is.

füstölt hoki és pajtásai

Ha ez megvan, akkor a felkarikázott citromot és a deszkán összetört fokhagymát is dobáljuk mellé, az egészet locsoljuk meg olívaolajjal és vigyázva, hogy az olajat ne mossuk le a hozzávalókról, a tepszi sarkánál adjunk a cucchoz két és fél vagy három deci fehérbort. Esteünkben ez helyi sauvignon blanc volt. Ha minden az edényben van, akkor még sózzuk meg az egészet.

mindent bele

A tepszit fedjük le fóliával, hogy a hozzávalók szépen párolódjanak és mindent átjárjon a zöldségek és a fehérbor aromája. tegyük előre melegített sütőbe 150-180 fokra és kb. 30-40 perc alatt elkészül a finomság. Ez az idő pont elegendő a köret elkészítésére, esetünkben ismét rizs került az asztalra.

hőkezelés előtt

A füstölt hoki az egyetlen itteni termék amivel találkoztunk eddig, aminek valódi füstölt íze van, nem csak valami halvány érzemény lengi körül a takarmányt, karakteres, gazdag füstölt íz és aroma van benne. Az édeskömény egyébként igen ajánlott a fehér húsú halak mellé, de amikor nem füstölt az áru, akkor óvatosan bánjunk az édesköménnyel, ha túlzásba visszük, minden más ízt elnyom. Jó étvágyat.

kész is