Munkaerőpiaci kilátások 2020-ig

A Munkaügyi Minisztérium készített egy középtávú elemzést a munkaerőpiac várható változásáról, és ezt nemrég publikálta is. Ha valakit érdekelnek – ilyen vagy olyan okból – a zátony munkaerőpiacának kilátásai, akkor érdemes alaposabban átolvasni az egészet.

 

Munkaerőpiaci kilátások 2020-ig részletei…

Bevándorlás – Silver Fern vízum

A bevándorlási hivatal némi módosításokat eszközölt a rendszerben, amelyek több ponton is érinthetik az ide készülőket. Új lehetőség adódik és a hiányszkma lista is változott.

immigration-nzlogo Bevándorlás – Silver Fern vízum részletei…

Bevándorlási kiskáté

Csanád nem átallotta összeszedni, hogy min kell átrágnia magát annak, aki esetleg itt kíván letelepedni és/vagy munkát vállalni. Nem rövid, de hát a téma sem az, komoly döntéseket igényel, és hosszú években számolandóak egy-egy átgondolatlan kivándorlási kísérlet negatív hatásai. A posztban nem tanácsok, hanem alapvetések vannak. Kéretik mindenkinek elolvasni, aki azon morfondírozik, hogy idejön és nem turistaként.

Bevándorlás for dummies

Bevándorlási kilátások – updated

Az alábbi poszt szövegét Csanád írta, úgyhogy szíves engedelmével a szöveget itt is megjelentetem, több szem, több dioptria alapon. Hozzátenni nem tudok, elvenni nem akarok. Nem viccelt.

Bevándorlási kilátások – updated részletei…

Munka Új-Zélandon – bevándorlás

Az elmúlt hetekben sokan kerestek meg a poszt címével kapcsolatos kérdésekben. Ezzel nem is lenne baj, de egyrészt egyik témában sincs általánosan jó válasz, másrészt nem is vagyok sem bevándorlási, sem munkaerőszakember. De van kihez fordulni a kérdésekkel.

Munka Új-Zélandon – bevándorlás részletei…

Munkakeresés Új-Zélandon (rideg valóság)

Az Új-Zélandon munkát vállalni kívánók többféle módszerrel is élhetnek, a nagyját nem taglalom, csak azt a módot, ahogy a többség próbálkozik. Vagyis a megérkezés utáni munkakeresésbe kezdést, mert ez az általános gyakorlat, hogy az ember idejön a szigetre, boldog tulajdonosa egy turistavízumnak (amely értelemszrűen nem jogosít fel semmilyen munkavállalásra) és belefog az internetes és egyéb álláskereső forrásokban olyant lelni, amelyre jó eséllyel pályázhat. Nézzük mivel találja szemben magát. Öveket becsatolni, mert kemény lesz, mint a kád széle. Munkakeresés Új-Zélandon (rideg valóság) részletei…

Izguljunk együtt!

A helyzet az, hogy igen kellemetlen és nehéz helyzetbe kerültünk, amelynek következtében ismét ránkesett egy kupac bizonytalanság. Nejem cégénél ugyanis megszűnik az a részleg, ahova felvették, tehát megszűnik a pozíciója is. Amikor a blogolást elkezdtem, megfogadtam, hogy mindent megmondok, nem csak a jót, hanem a rosszat is, hát eljött most ennek az ideje.

A megszűnés okaiba ne menjünk bele, egyrészt mert lvasható volt az itteni újságokban, másrészt pedig nincs semmi jelentősége, változtatni úgysem tudunk a dolgon. Most a cégnél nagy átszervezések vannak és senki sem tudja, hol köt ki.

A cég egyébként minden elismerést megérdemel, nagyon korrekten és nagyon kulturáltan igyekszik intézni a dolgot, mindenkivel személyesen elbeszélgetnek, felfügesztették a külső és belső álláshirdetéseket, amíg nem tisztázódik, hogy a jelenlegi dolgozókkal mi lesz. Egy megbeszélésen én is voltam, ahol civilizáltan elmondták, hogy mi zajlik, meddig tart és minden.

A mi gondunk az, hogy az a vízum, amivel itt vagyunk, az nejecske “work to residency” vízuma, amelynek mindenféle feltétele van, amit a cég és nej is teljesített, és amely után a gyerek kapott tartózkodási- én pedig munkavállalási engedélyt. Ennek következtében két év itt dolgozás után folyamodhatunk letelepedési engedélyért. Ha viszont az áthelyezések és átszervezések következtében a nejnek felajánlott másik pozíció nem teljesíti a kritériumokat, vagy nem jut neki pozíció, akkor megnézhetjük magunkat.

Az egész átszervezős felkészülés 24.-éig tart, utána fog kiderülni, hogy kivel mi lesz, esetünkben az egész jövőnk ezen múlik, úgyhogy stresszben jól el vagyunk látva, még egy kis felesleg is van.

Úgyhogy most izguljunk együtt!

a jogalap

 

No mostan az van, hogy egy órával ezelőtt, hajnali negyed nyolckor a pundzsáb futár kihozta nejecske útlevelét, benne a work permittel és a work visa-val. Ha azt nézzük, hogy múlt tizenharmadikán (pénteken) kaott job offert, akkor 3 hét, ha azt nézzük, hogy utoljára 27.-én adtuk be a kérvényt, akkor egy hét alatt lett meg a permit.

Úgyhogy ma beviszi a kis útlevelét a gyárba, akkor lehet szerződni meg mindenféle HR varázsolást csinálni, amitől az embernek lesz fizetése minden huszadikán. Jíhá! Most már mehet nyolcórában dolgozni, mi meg a gyerekkel várjuk a saját útlevelünket.

 

 

Munkavállalási engedély fejlemények

Az internet újra velünk van, úgyhogy most elmesélem mi volt munkavállalási engedély ügyben amíg nem volt zöld fény. Először is, ugyebár beadtuk a kérelmünket alaposan, mellékelve mindenfélét, amit csak akartak, bankszámlakivonatot, családi fotókat, hogy bizonyítsuk, hogy normális családban élünk meg nej cégének a mindenféle papírját, és várakozni kezdtünk. Mindez (és ezt papírral tudom igazolni, tisztelt bíróság) június 24.-én történt, egészen pontosan déli 12:05-kor. Ez egy keddi nap volt. Csütörtökön jött az sms, hogy 24.-ei dátummal érkeztették a papírom és a gyerekét, nejről szó sem esett, pedig ő a fő kérelmező, mi ketten a rövidlábúval csak miatta.

Pénteken reggel fél nyolckor dörömbözött az ajtón a futár és akkurátusan átadta a rábízott küldeményt, amely az utolsó fecniig tartalmazta az általunk beadott papírokat, útlevelet, mindent, egy kísérőlevél társaságában, amely arról tájékoztatott bennünket, hogy az általunk megadott hitelkártyáról nem tudták leemelni a vízum és permit díjak összegét. (az összeg amúgy 1140 dollárz volt)

Enyhe – na jó nem enyhe – sokkot kaptunk, hogy most mi a frász van? Mert elméletileg 28.-a előtt be kell jutnia a cuccnak a bevándorlásba, később kifejtem miért. Nu nejt elvittük dolgára majd a gyerekkel felmarkoltunk a bankból egy kalap pénzt és elindultunk Manukau felé, ami ha már nincs közel, legalább rohadt messze van. Kérdezzétek meg, hogy ömlött-e az eső és teli volt-e az autópálya kamionokkal és rémült szőlőszem-racú ázsiai háztartásbelikkel? Nyilván.

Mindenesetre odaértünk, még parkolóhelyet is találtunk, bementünk az ofiszba és beálltunk a sorba amely roppant szimpatikus százhetven kilós polinézekkel és talán még szimpatikusabb negyvenkilós ázsiaoakkal volt tele, akikben szinte csak az volt közös, hogy az angol nyelvvel – hogy is fogalmazzak – picit hadilábon álltak. Mindez nem baj, csak ez nem gyorsítja az ügyintézést. Természetesen bájos, hófehér kislányom mindent elkövetett a saját szórakoztatása és az én idegösszeomlásom érdekében, ahelyett, hogy frászt kapott volna a tetováltarcú szigetiektől vagy az ázsiaiaktól, akikről tudja, hogy mindent megesznek és amit nem, azzal fűszerezik a mindent.

Végül is sorra kerültünk, elmondtam mi van, az ember annyit mondott, hogy ha semmi más nem hiányzik, csak a lóvé, akkor fogjak egy erre a célre rendszeresített borítékot és tegyek bele mindent, a pénzt is és dobjam be a likon. Úgyhogy ezt tettem, csak elébb ráírtam a borítékra az összes nevünket és a korábbi beadvány számait meg a vérnyomásadataimat és bedobtam. Ekkor volt 27.-e péntek.

Kedden már kaptam is az sms-t újra, meg egy emailt, hogy regisztráljam be magam és akkor nyomon tudom követni az eseményeket meg izé. Regisztráltam, egyből látszott, hogy valaha már kaptam turistavízumot, meg folyamodtam work vizáért és work permitért. Státuszom pending, és az egészségügyi papírok rendben megérkeztek. Az internet szerint 27.-én folyamodtunk újra, tehát a nyüves számlálójuk újraindult.

Csütörtökön újra kaptam ugyanolyan sms-t, igaz, hogy ebben az van, hogy 26.-án applikáltunk, de sebaj, sőt kaptam egy újabb emailt, hogy regisztráljak… mindegy, mit veszíthetünk, regisztráltam, ugyanazt láttam, mint eddig, semmi változás.

Ma nej felhívta a bevándorzást, hogy ő egy applikant, közelebbről meg nem határozható applikációs dátummal, ellenben itt a kérelem száma, mi van? Nagyon örültek, hogy telefonált, (mindig nagyon örülnek, akkor is, ha nem tudnak angolul, de a bevándorzás tud) és örömmel közölték, hogy komplett a cucc, sőt, már tracking szám is van, tehát nyomon követhetjük a holnap kipostázandó cuccot. Elvileg ez azt jelenti, hogy megvan a munkavállalási engedély, de biztos csak akkor lesz, ha a kezünkben az útlevél és már bele van ragasztva az aktuális sztárvárszos matrica. Amíg kézben nincs az útlevelünk, addig semmit el nem hiszek.

Na akkor most a dühöngő:

Mi a pék sankíros, kóchengeres khmszáért nem hívott fel az ügyintéző, amikor megpróbálta megterhelni a kártyát és nem ment? Minden elérhetőségünk ott van nála, ideértve a vérsüllyedés eredményét is. Miért kellett egyből visszaküldeni a papírokat, egy órán belül ott lettünk volna készpénzzel vagy másik kártyaszámmal vagy akármi. Ez szemétség volt.

28.-a azért érdekes, mert ezután a dátum után elvileg az a vízum amit a nej kapik (talent visa, accredited employer), már szigorúbb feltételekkel fog működni, konkrétan az alkalmazó cég minimum éves 50 helyett 55 ezer dollárt kell ajánljon a versenyzőnek, ezt pedig nej cége határozottan állította, hogy nem fogja megtenni. Nomost elvben, ha a változás előtti a beadás határideje, akkor ugye visszamenőlegesen nem alkalmazható rá a magasabb követelmény. (ez egy amolyan jogállam-féle ám)

Ehun-e az eredeti, egyenest az immigra oldaláról:

Change to minimum salary allowed for applicants under the Talent (Accredited Employers) Work Policy

 

Friday, May 09, 2008
As from 28 July 2008, the minimum allowable salary for applicants under the Talent (Accredited Employers) Work Policy will be NZ$55,000 per annum.

This policy change is being announced early to assist Accredited Employers planning their recruitment programmes and to inform potential employees about the change.

Részletes leírás a változásról (angol, pdf)

Gyakran feltett kérdések a szabályváltozásokról (talent visa)

Tehát nem elég, hogy a hazaindulásunk előtt tíz, az albérlet felmondása után egy nappal kapott Kata állásajánlatot, még irdatlan rohangászással sikerült egy nappal megelőzni a szigorúbb szabályokat. Hogy szeretünk-e pengeélen táncolni… mit mondjak…

 

Tanulságok:

Felhívom mindenki figyelmét, aki esetleg azt forgatja a fejében, hogy idejön élni/dolgozni, hogy esetünk egyedi, mint minden eset és csak a talent visa megszerzéséről szól. Más típusú visa vagy permit esetén más nyomtatványok, más eljárás és más gyomorgörcs szükséges. Csak egy példa, esetünkben nem volt szükség IELTS angol vizsgára, mert a munkáltató akkreditált, tehát neki megfelel a pályázó nyelvtudása. Szinte minden más esetben viszont kell.

Ügynök. Örök vita, hogy van-e szükség bevándorlási ügynök segítségére, vagy sem. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy majdnem mindent megértettünk a beadandó formanyomtatványokon, amelyek igazi mestermunkák, tehát sok kérdésre fogalmad sincs mit kell beírni, vagy hogyan kell igazolni valamit. Hozzáteszem, hogy kivétel nélkül minden mező el van magyarázva, a bevándorlás oldalán minden le van írva, mikor mi vonatkozik rád, mi nem. Viszont amikor ott ülsz a papírok felett, akkor elég homályos tud lenni az egész. Nekünk a fenmaradó pár kérdést, amire nem tudtunk válaszolni, egy ügynök segített kitölteni, szívességből. Valószínűleg nélküle is boldogultunk volna. De az ügynök pontosan tudja, hogy melyik mezőbe mit nem szabad beírni (hazudni, eltitkolni nem szabad semmit!) vagy mely mezőket nem kell kitölteni, mert csak úgy néznek ki, mintha rád vonatkoznának, pedig nem is vagy szamoai. 

Nagy igazság, hogy ha megfelelsz a kritériumoknak, akkor magad is ki tudod tölteni a papírokat, ha pedig nem felelsz meg, akkor semmilyen ügynök sem tudja neked kirugdalni az engedélyt. Az ügynök nem a kiskapukat ismeri a törvényben, hanem a hivatalt. (és egy bevándorlóért sem fogja kockáztatni a kamarai tagságát!) Állítólag eszméletlen pénzekért dörzsölt ügyvédek el tudnak érni eredményeket, de ez messze esik a normál ügymenettől. 

Aki bevándorló, az siet, hogy dolgozhasson, kereshessen és mielőbb beszervüljön a társadalom szövedékébe, ugyanakkor a hivatal ezt nem feltétlenül így látja és a hivatal NEM KAPKOD. Alapvetően itt a zátonyon mindent el lehet intézni anélkül, hogy az ember homloklebeny lobotómiát akarna elkövetni minden tisztviselőn, ezalól az immigration kivétel. Tehát, ha nyerhetsz egy hetet, mert oda küldöd be a papírjaidat, ahova az ügynök mondja, akkor kérj tanácsot, megéri a pénzt. Ha minden sima, már idefelé a repülőn job offereket dugnak a cipődbe amíg alszol, vagy a munkáltatók éjszaka a kertedben verekszenek és egymásra licitálnak a fizetésedet illetően, akkor nem te vagy akinek ügynökre van szüksége. 

 

Bevándorlás III. – munkakeresés

Ez a legkényesebb pont és amennyire látom, kevés szó esik róla a blogokon. Sok bevándorló, ahogy mi is, abban bízik, hogy a szakmai tapasztalata, rátermettsége és nyelvtudása megnyitja a kapukat a munkaerőpiacon. Ez sok esetben hiú remény. Saját tapasztalatból kiindulva leginkább szerencse kérdése az egész, ami így visszatekintve eléggé kockázatossá teszi azt a tervet amit még otthon főztünk ki az itteni eseményekre.

Röviden, (aki követi a blogot elejétől, azt tudja) megérkeztünk, szállást váltottunk, beköttettük a netet meg a telefont és nekiálltunk feltérképezni a lehetőségeket és CV-kkel bombázni boldog-boldogtalant. Alapvetően a munkaerőpiac a fejvadászokon alapszik, minden szakmának van egy rahedli fejvadásza, plusz az általánosak, akik mindennel foglalkoznak, jézuskától géppuskáig.

Ez azért van, mert egyrészt jó biznisz fejvadászni, másrészt pedig itt nagyon sokminden out van sourcolva, IT, HR, stb. Így a cégek csak kieszelik ki kéne nekik és a szokott fejvadásznak szólnak, hogy kerítsen egyet. A Lelkes Bevándorló (továbbiakban LB) persze nekimegy a seek-nek, vagy a trademe álláskeresős részének és csicsás önéletrajzát széjjelküldi és vár.

A CV-k szinte kivétel nélkül fejvadászhoz futnak be, akik nagyrészt egyből leveszik, hogy az embernek nincs work permitje, vagy ha egyből nem, akkor rákérdeznek és utána utasítanak el. Általánosságban elmondható, hogy itt válaszolnak a pályázóknak, még ha nem is azonnal, nekem például nagyjából egy kétkötetes hiánypótlóra futná az elutasító válaszokból, bőrkötésben, “összegyűjtött visszautasításaim” címmel.

A visszautasítások legnépszerűbbje, a “nincs NZ munkatapasztalatod” duma, ami persze részben érthető, mert a sok pundzsáb meg ázsiai tényleg kissé más munkaetikával és tempóval rendelkezik, de egyszerűbb, ha nem kockáztat az egyszeri fejvadász, majd lesz helyi vagy olyan aki már dolgozott itt, így nincs kockázat. Persze, így sosem lesz NZ munkatasztalatod, ugyebár, mert mindig kell egy első hely, aki felvesz. 

A második indok a “nincs munkavállalási engedélyed” azért jó, mert amúgy ha skilled migrant lennél, shortlistes pozícióra a megfelelő végzettséggel és/vagy tapasztalattal, akkor a cégnek csak egy job offert kéne adnia neked és igazolni, hogy te kellesz neki és hirdette az állást. De ez rengeteg papírmunka, amit itt se szeretnek, no és ugye az időhúzás nagymesterei azt nem nagyon állhatják, ha más húzza azt a bizonyos időt. Mivel egy ilyen job offeres munkavállalási engedélyre, ha minden klassz, akkor kb egy hónapot vár a LB, ennyit a cégek nem akarnak várni. (a feketemunka gyakorlatilag felejtős) Ez akkor is igaz, ha egy egyszerű állásra két és fél hónap alatt találnak embert, mert kapkodásról azért szó sincs. Itt a munkatempó elég komótos az otthonihoz képest, holnap is van nap, ha most mindent megcsinálnak, akkor holnap unatkozni fognak, és persze a fejvadásznak már van állása, tehátneki nem sürgős.

Én 5 hónap alatt több, mint 250 állásra pályáztam, nej is 100 körül járt, amikor beesett egy, ahonnan elsőre elutasították. A mi roadmapunk úgy szólt, hogy ha 6 hónap alatt nem lelünk állást, amire kapunk munkavállalási engedélyt, akkor megyünk haza, nem is hosszabbítottuk meg a turistavízumunkat csak egyszer 3 hónappal és repjegyünk is volt. 10 nappal a repcsi indulása előtt ajánlották fel mégis az állást a nejnek, megemelve az éves bért arra a szintre amire simán ad permitet az immigration.

Összefoglalva: nagyon nehéz munkát találni, annak ellenére, hogy meghirdetve tízezerszámra van állás, sokkal több múik a szerencsén, mint amit egy átlagos kisgyerekes család (vagy egy nem átlagos, hanem mi) kockázattűrő képessége lenne. Ha valaki ide akar jönni dolgozni és élni, akkor nagyon drukkolok, de csak akkor induljon el, ha már otthonról talált munkahelyet és elintézte a papírokat. Vagy, ha olyasmihez ért, amihez öten az egész világon és itt is szükség van rá, mert akkor sima ügy.

Ami a lényeg, itt szükség van autószerelőre, ácsra, virágkötőre és grafikusművészre, programozóra és még sokmindenki másra, de ez nem azt jelenti, hogy sima ügy állást találni.