A 2009-es választásokat megelőzően, a National párt, a sok egyéb mellett, a telekommunikációs infrastruktúra újragondolását is ígérte. Kidolgoztak egy lehetséges megoldást, amelynek egy olyan országos optikai hálózat kiépítése az alapja, amely minden háztartásba elviszi az üvegszálat, felgyorsul a kommunikáció, a szolgáltatók versenye meg minden.
Continue reading ‘állami üvegszál’
Reagálva a gazdasági helyzet változásaira, a kormány átfogó adóreformot határozott el, amelyet persze számos, indulatos vita közepette jelentett be. Nem csak úgy a levegőbe gondolkodtak, ennél kicsit alaposabb elemzésre kívántak támaszkodni.
Continue reading ‘Az adórendszer újragondolása’
Napok óta szól a rádióban egy hirdetés, hogy menjünk együtt felvonulni, mert a kormányzat nem hallagatja meg a lakosság véleményét. Az ilyesmi persze nagyjából annyira érdekes, mint a porszívóhirdetések, de ma belefutottam a Heraldban egy egészoldalas színesbe, ami amolyan meghívóféle egy nagy-nagy demonstrációra. Megnéztem mi is ez.
A korrupció, definíció szerint az, amiből kihagynak. A zátony nem marad ki semmiből, nemzetközi átlátszóság intézet idei felmérése szerint a zátonyra nehezedik a legkevésbé ez a probléma. Van is nagy botrány, minden esetből, ha kitudódik, és hajlandóak becsukni a börtönbe az elkövetőket. A most publikált dolgozat igen kedvező képet fest az országról.
Új-Zéland egészségügyi rendszere kissé eltér a számunkra eddig megszokottól. Az egyik legnagyobb horderejű változás az ACC-t érinti, amely szervezet működése leginkább a biztosítókéra hasonlít, ám nem teljes egészében. Az elmúlt évtizedben egyre emelkedtek az ACC-n keresztül kifizetett pénzek, mára már alaphangon másfél milliárdos a hiány, ezt pedig kezelni kell.
Az üzemanyagokat terhelő adók emelkednek holnaptól. Itt egy kis háttér.
Új-Zéland a világon a legkevésbé korrupt ország, fej-fej mellett a finnekkel és a dánokkal, ezért a kisebb ügyek is nagyot szólnak a belföldi sajtóban és a politikában. Most nem is kis bili borult ki, a gazdasági helyzet és a magas munkanélküliségi mutatók együtt önmagukban is kellemetlen közérzetet tudnak okozni, a botrányokra való érzékenység pedig hatványozott.
Amikor 1854-ben Új-Zéland első parlamentje megalakult, egy képviselő felszólalásban indítványozta, hogy hozzanak törvényt saját javadalmazásukról, ülésnaponként 10 shilling és egy font közti összeget javasolt. Azóta az ország is, a parlament is változott valamelyest, de most rendes botrány tört ki, meglepő dolgokat hozva felszínre.
Continue reading ‘Társadalmi problémák – politikai botrányok I.’
Itt is megy ám a vakítás, nem csak a világ sűrűbben lakott vidékein, sok egyéb mellett bevándorlásügyi botrányok is akadnak, ráadásul nem mindig a hivatal a hülye.
Mint már mondtam, a város irányításának kérdése sűrűn előfordul, most úgy tűnik, hogy nagyon bele lesz vágva a fejsze a nagy fába.
Utolsó 10 komment