Új-Zéland
Az úgy kezdődött, hogy télen hideg van. A házban. Nyilván erről nem a tél tehet, illetve nem közvetlenül, szerencsésebb éghajlaton ugye ilyesmivel nem kell törődni, de ide ezt dobta a gép. Mélyebben nem akarok belemenni az építkezési sajátosságokba, volt már erről szó, nekünk meg most jobb lett a helyzet és költözni sem kellett hozzá.
Vége a nyárnak, itt a hűvös idő, vége van a termelésnek is a birtokon, úgyhogy fájó szívvel bár, de megtettem, amit meg kellett tennem.
Persze, ha most kinézek az ablakon, akkor süt a nap, meg minden, nem tűnik az időjárás túl téliesnek, de hideg van, éjszaka és kora reggel egy fok volt odaki.
Mivel már Whatever Zsuzsi és Csanád is posztolt a télről, én is leírom milyen volt. Vacak. Nem is a hideg volt a legnagyobb baj, mert annyir ahideg azért nem volt, tán 2 celsius volt a legalja éjszaka, de sokszor napközben 13-15 fok is összejött. Inkább az a kényelmetlen, hogy sokat esik az eső (augusztusban 22 esős nap volt) és gyorsan kihűl a ház.
A két hálószobát mi is elektromosan fűtöttük, meg pancsoláskor a fürdőszobát, így a villanyszámlánk havonta 200-210 dollár között volt. (nincs mosó és szárítógépünk) szóval ez szinte csak a fűtés, villanytűzhely, hűtő, tévé, számítógépek és világítás.
A nappalinkat olyan este 5-6 órától lefekvésig gázkályhával fűtöttük, így egy kilenc kg-os palack kb egy hétre volt elég. Tél elején 29 dollárt fizettünk egy töltésért, a legutolsóért pedig 36-ot, viszont valami kuponokkal spóroltunk egy csomót, úgyhogy átlagosan 31 dollár volt a gáz hetente.
Ezzel az időkapcsolós fűtéssel (óránként 15 perc fűtés) teljesen normális hőfokot lehetett tartani, bár kényelmesen akkor éreztük magunkat, ha pulcsiban aludtunk. Mostanra már süt a nap sokat, ami nagyon finom, és mivel jó nagy ablakaink vannak, ahogy kisüt, a házban egyből frankó idő lesz. Jön a rövidnadrág és a papucs, a kék ég és a 15 fok ami sokkal kellemesebb, mint az esős 15, mert süt a napocska.
.
Kinga kérdezte egy kommentben az alábbiakat:
Lehetne arról hallani, hogy hogy viselitek az ottani telet? Most tél közepe van, fűtés meg ugye nincs… Kíváncsi lennék, hogy egyáltalán közérzetileg hogy érzitek magatokat, ill. nincs-e náthátok tőle. No és a gyerkőc?
Egészen jól viseljük, bár nem bánnánk, ha már vége lenne. Még egy hónap van belőle, addig ez megy, kisebb-nagyobb intenzitással: esik, fúj a szél és nappal 13-15 fok van, éjszaka meg 8-10. Ha az ég nem lenne ilyen depresszív középszürke, akkor nem lenne különösebb baj.
A fűtés hiánya pedig csak az épületek eredeti állapotára utal, mi például kétféleképpen is fűtünk, egyrészt egy gázkályhával reggel és este a nappaliban, (napközben ritkán kell fűteni) a két hálószobában pedig ventillátoros hősugárzót alkalmazunk, tudományosan. A tudományosság az az, hogy egy időkapcsoló a gyereknél félóránként negyed órát kapcsolja a fújókát, a mi hálónkban pedig háromnegyed óránként. Ettől kényelmesen lehet aludni és nem kékül be az ember lába akkor se, ha hideg van kinn. Ha hideg van kinn, akkor benn is.
A falaknak semmi hőtartó képessége nincs, szigetelés nincs, se a falakban se a tetőn, se a padló alatt, tehát ha kinn 6 fok van és kikapcsoljuk a fűtést, akkor negyed óra múlva benn is 6 fok van.Egyrétegű ablakok vannak, a nyílászárók mellett befú a szél kicsit. Ez kényelmetlen és költséges dolog, mert a villany nem olcsó itt sem. Egy kilenc kilós gázpalack rossz esetben 7 napot, jó esetben kilencet bír ki, 9 kiló gáz pedig 30 dollár körül van.
Náthásak nem vagyunk, vagy kitanulta a szervezetünk, hogy mi van, vagy ügyesebben öltözködünk. A fürdőszobánk nagyon picike, azt a villanyos fújóka 2 perc alatt szaunára hevíti, szóval legalább vizesen nem fázunk. A gyerek nem fázós, nem izgatja a hideg, kicsit taknyozott tél elején, de már nem.
Hát ennyi. Azért nem panaszkodom, az egyetlen zavaró az egészben, hogy az utca felénk lejt, így a víz megáll a kertben. Most már 3 napja esik és nem tud ennyi víz hova elszivárogni, úgyhogy a házból csak pákászcsizmában lehet kimenni, vagy a hátsó ajtót használjuk, a ház mögött nem áll a víz. Legalábbis eddig nem állt.
Közérzetünk nem rossz, amihez nem vagyunk szokva az az, hogy hazajössz a hideg utcáról és benn is hideg van, bemész a munkahelyre és benn is hideg van. Sokan kabátban dolgoznak az asztaluknál. Fura, de gondolom ezt is megszokja az ember egy idő után.
Délelőtt elmentünk sétálni ebben a bánatos télvízben a gyerekkel, a közeli parkba, hogy kicsit kimozduljunk és a jó levegőn legyünk. Az eső csendes szemerkélt, ami nem nagyon zavart senkit, minket meg pláne. A fák alatt még eső sem volt és a 13 fok pár pulcsival kellemesen elégnek bizonyult.
Jó nagyot mászkáltunk, csak a gyerek unta amikor apa fotózott, apa viszont sík ideg lett, amikor a tizedik tarka papagáj kapott sokkot és repült el észveszejtő tempóban, meghallva a gyerek telitüdőből elordított „apa nécsak madáj!” kiáltását. Mire átmentem volna berserker módba, mindig jött valaki, hol kutyasétáltató, hol gyereklegeltető, hol lokál nyugger, akivel kellett beszélni pár szót, vagy legalább köszönni és odamosolyogni, szóval csak megúsztam ép elmével. Ez amúgy nagyon kellemes errefelé, hogy a népek odaköszönnek egymásnak, és ezek a pár szavas kis beszélgetések teljesen emberléptékűek, senkitől nem kell meghallgatni az aranyérműtétjének a részleteit vagy hogy iszik-e a veje… Sokat segít, hogy a gyerek ott van, így általában ő a téma, kutyásoknál pedig a gyerek-kutya összehangolásának szórakoztató feladata oldja a hangulat.
Azt nem értem, hogy nyáron hol voltak ezek a színes papagájok, akkor nem láttunk egyet sem, most pedig hordákban csücsültek az ágakon, persze csak addig amíg meg nem érkezett a gyerek piros esőkabátban és hangosan csattogó pöttyös gumicsimmában. Papagájokon kívül láttunk még sok silvereye-t, hallottunk vagy öt tui-t lézerháborúzni és persze rigóval tele volt a fű, de az van a kertünkben is falkaszám. (silvereye is van a kertben a nektarinfán).
A tél, amint a képeken is látszik nem fagyos, még ha éjjel hideg is tud lenni, ez inkább az épületek hibája, nem az időjárásé, az idő enyhe, sokan még mindig strandpapucsban járnak, vagy rövidnaciban, csak most sálat és sapkát is viselnek. Na nézegessetek képeket, ilyen a tél itt északon. Mire a poszt megírásához jutottam persze ömleni kezdett az eső. Ez itt nem ritkaság, a tél soksok esőt jelent. Lehet, hogy az oroszoknál vagy kanadában a tél tábornok, a déli szigeten is minimum hadnagy, de itt csak közlegény lehet.
Vasárnap reggel sajnos elhagyták a zátonyt Pukekóék, hogy további változatos tortúráknak vesse alá őket a bevándorzási hivatal, így kora reggel gyönyörű napfelkeltét tekinthettem meg a 16 autópályáról, útban Te Atatu félszigete felé. Onnan a reptérre, gyors búcsú és haza. Remélem mielőbb visszajönnek, immár rezidensként.
Megejtettünk némi újabb húsfelhalmozást, mert kifutottunk az egyhavi adagból, az utolsó kiló darált marhából még gyorsan megcsináltam életem első lasagna-ját ami nagyon fonom lett, de a tésztalapokkal való zsonglőrködést és a megfelelő sütőedény kiválasztását még gyakorlonom kell.
Este a magyar klubban voltunk, ahol még sosem, sajnos elég későn értünk oda, így már szinte csak a fiatalok voltak a dán kultúra házában, de így is találkoztunk pár ismerőssel, meg mégtöbb ismeretlennel.
Reggel a nej gyalog ment dolgozni és 20 perc alatt odaért, ráadásul újra süt a napocska, szóval a hűvös éjszaka után megint pulcsis idő van. Kabát nélkül kerekedtünk fel a gyerekkel, hogy kérjünk nekem is adószámot, meg feladjunk egy levelet, vettünk a péknél minimite-ot és hazajöttünk ebédelni. Ha szép idő lesz, akkor megyünk sétálni és csinálok szép téli képeket.
Na ideért a zimankó, tegnap reggel is cudar hideg volt, ma meg már deres volt a fű és az utcán parkoló kocsik szélvédője is zúzmarás volt. Enyhíti a dolgot, hogy már nyolc körül elkezd sütni a napocska és finoman melenget, de azért 3 fok az 3 fok. Nem sok. Ilyenkor dühítő, hogy hurkapálcából és félfamentes rajzlapokból építkeznek, mert ilyen napsütés mellett fűteni se nagyon kéne, ha benn lehetne tartani a meleget.
Igazából persze ez nem valami harapós tél, az otthonihoz képest, ahol minuszok rohangálnak, csak otthon ugye fűtött lakások és munkahelyek vannak. Na mindegy, nem panaszképpen, hanem tapasztalatképpen mondom. Fel vagyunk öltözve és fűtünk is.
Olyan 11 órától már szuper a lakásban, mert besüt a nap és fűt helyettünk, a hatalmas ablakokon dől be a fényesség, tehát legalább nem depresszív sötétszürke az egész.
A gyönyörű asztalunk meg túl nagy, a fenébe is, megeszi az egész szobát. Pedig nagyon klassz. Mégis azt hiszem, hogy kénytelenek leszünk kisebbet venni, ezt meg eladni. Na majd még tetriszezünk egy kicsit, hogy hátha maradhat valahogy, ha nem, akkor megy vissza a trédmíre.
