Megvolt a népszavazás első köre, és a nép szerencsére meglehetősen magas részvétellel nyilvánított véleményt.
Red Peak – az ötödik zászló
Elértünk a pillanathoz, hogy tényleg népszavazunk a zászlóváltoztatásról, bár természetesen az eredeti felállás kicsit megváltozott, mióta kiderült, hogy tényleg eltapsolunk erre huszonhatmillió dollárt.
Célegyenesben a zászlócsere
Évek óta megy a morfondírozás, hogy a zátonynak ideje lenne megszabadulnia a jelenlegi lobogótól, bár egészen tavalyig mindez leginkább amolyan civil/szocmédia jelenlétben zajlott, ám akkor a kormány felkarolta az ötletet és komolyra fordult a dolog – hát ez úgy tűnik huszonhat milliónkba fog kerülni, akárhogy is lesz.
Mi lesz a zászlóval?
Mint arról már régebben írtam, az ország lobogóját többféleképpen is értelmezik a helyi erők, a brit-jellegű megoldás lecserélésének gondolata újra és újra felbukkan. Most a Herald című újság felmérésének eredménye lett érdekes.
Kiwi ikonok – Új Zéland lobogója
Izéland zászlaja követi a Commonwealth szimbolikáját, 1869 óta van használatban és 1902 óta hivatalos. Bal felső sarkában a Union Jack, nagybritannia lobogója, jobbra pedig a dél keresztjének négy csillaga, mindez kék alapon, amely nagy kékség az óceánt és a kék eget szimbolizálja. 1840 és 1902 között a brit Union Jack volt a hivatalos lobogó.
Ezt a lobogót megelőzte több, kicsit egyszerűbb megoldás, amely csak pár évig volt szolgálatban, 1867-1869-ig. Ennek a jobb alsó sarkában látható az NZ betűjel, amely egyértelműen megkülönböztette a Brit Kormányzóság újzélandi hajóit. Nem meglepő módon a szimbolika tengerészeti eredetű, a Crux (dél keresztje) négy csillaga is egy tengerészet által használt lobogóról került át a hivatalos zászlóra. Az eredetin a négy csillag egy fehér korongban volt.
Természetesen nem csak a brit eredetű izélandiaknak van lobogója, 1834-ben a maori törzsfők közös megegyezéssel kiválasztottak egy lobogót, amely az Egyesült Törzsek Lobogója lett. A britek által felajánlott verziókból csak azt az egyet fogadták el, amelyben nem volt benne a brit Union Jack, hanem egy módosított Szent György kereszt. Ezt egészen a Waitangi szerződés utánig használták (1841-ig), hajókon és szárazföldön is. A nemzeti lobogó kérdése egyre égetőbb lett, nemcsak a függetlenség miatt, hanem az újzélandon épült hajókra se volt mit tűzni. Az United Tribes lobogó mai napig lobog Waitangiban és a szerződés deklarálásának évfordulóján, a Waitangi Day-en.
A nemzeti lobogó (civil) tengerészeti változata a vörös alapon megjelentetett Union Jack és Crux, ezt használja a legtöbb nem állami hajó. (Az állami hajók a kék alapú lobogót kötelesek viselni, a haditengerészet pedig fehér alapút) A kereskedelmi hajók, amelyek az Egyesült Királyságban vannak bejegyezve, szintén ezt a vörös alapú (red ensign) lobogót használják.
Melőtt rátérnék a poszt valódi témájára, mutatok még két különleges lobogót, mind a kettő hivatalos, és csak megfelelő alkalommal használhatóak. Az első a királynő (II. Erzsébet) saját lobogója, csak és kizárólag akkor használatos, ha Újzélandon jár őnagysága. A második, pedig a korona által kirendelt Governor General lobogója. Van még sok egyéb, mint a haditengerészet és a légierő saját zászlajai, de ez most nem annyira fontos.
1990 óta létezik „maori lobogó” amit úgy hívnak, hogy Tino Rangatiratanga, amelyben a fekete szimbolizálja a Te Korekore (létezés lehetősége és a sötét amelyből a föld kiemelkedett), a fehér Te Ao marama (fény világa és megértés) valamint a vörös, Te Whei Ao (születés és Föld Anya). Középen a koru, a születés, az új élet és a remény jelenik meg.
Maga a Ministry for Culture and Heritage (Te Manatu Taonga) külön tárgyalja honlapján a jelenlegi lobogó használatának adekvát módozatait, méretezését és hajtogatását, a hivatalos használat rendjét, és persze, hogy hány fokos szögben vannak egymáshoz képest a csillagok.
Az igazán érdekes most jön, ugyanis ez a „nemzeti lobogó” dolog korántsem olyan merev ragaszkodás, mint amihez mi szokva vagyunk, és bizony komoly lobbitevékenység folyik, hogy az ország lobogója megváltozzék. Ez persze nem olyan könnyű mulatság, az 1981-es keltezésű Flags, Emblems, and Names Protection Act meglehetős alapossággal definiálja a nemzeti szimbólumokat és azok használatát.
Az első nekifutás 1979-ben történt, amikor Allan Highet belügyminiszter felvetette a lobogó esetleges cseréjét. Már addig is sok egyéni lobogóterv készült, de inkább csak saját használatra vagy a művészi önkifejezés keretein belül. Highet keresett is egy grafikust, hogy tervezzen egy új lobogót, amelyben a ponga (páfrány/silver fern) is benne van. Ez még kevés érdeklődőt vonzott.
1983-ban Hundertwasser tervezett egy nem hivatalos zászlót a kiwiknek ajándékba, amikor megkapta az állampolgárságot itt. (A hetvenes években járt a zátonyon.) Ez a híres „Koru Flag”, amely már elvonatkoztat a brit gyökerektől, a hangsúlyt a maori alapokra helyezi. Benne balra a tradicionális maori szín, a fekete, majd a születő páfránylevél zöldje. A koru a remény, a jövő és a fejlődés szimbóluma a maori kultúrában.
1998-ban a miniszterelnök Jenny Shipley, az akkori kultuszminiszterrel egyetértésben javasolta, hogy az amúgy is népszerű, mármár „másik újzélandi zászló”-ként a köztudatban élő, fekete alapon fehér páfránylevelet ábrázoló lobogó legyen a hivatalos lobogó, hasonlóképpen a kanadai zászló juharleveléhez.
2003-ban megalakult az NZ Flag.com nevű nonprofit szervezet, amely a lobogó lecserélésének propagandájával foglalkozik, ma is működik. Remek érveket sorakoztatnak a lobogó cseréjének ideája mögé, elsősorban azt, hogy a jelenlegi lobogó nem inspiráló, nem képviseli az ország egészét és nem jövőbe mutató. Nehezményezik továbbá, hogy a jelenlegi csupán egy haditengerészeti zászló, az újzélandiak sosem döntöttek úgy, hogy ez legyen a lobogójuk, és ideje volna szavazni az újról, hogy mindenki közösen dönthessen. Ráadásul túl erős benne a brit kolonializmus ábrázolása. Az általuk ajánlott zászló az alábbi:
Maga a silver fern (Cyathea Dealbata vagy maoriul ponga) egy szép növény, a levele színe zöld, a fonákja ezüstös, holdfényben is remekül látható, ami fontos volt a bokrokban bukfencezőknek és már a maorik is ágyat építettek belőle, és már a búr háborúban is szerepelt hadijelvényként. Nem csak elsősorban sport vonatkozása van, bár az All Blacks is páfránylevelet viselt, amikor legelőször külföldön játszott 1884-ben, és a mostani olimpián is fontos része a zátnyolakó sportolók ruházatának.
Emellett sok más tervezet is megtekinthető, (itt még másabbak) érdemes is, szerintem egészen jópofák is vannak, a fekete alapú „hivatalosnak” még használati útmutatót is készítettek. Nekem legjobban a Jeffy James által készített tervezet tetszik (a fekete alapon fehér kicsit túl stilizált már szerintem)
Egy másik próbálkozás 2004-ben tett javaslatot a lobogó cseréjére, az általuk kínált verzió is egészen jól értelmezhető gondolatmenet, (Jason Paul Troup tervezte) beleolvadt az Nz Flag.com-terveibe. Van egy blog is, ahol néhány lobogóterv megtekinthető.
2005-ben egy Aucklandi ügyvéd, John Cox, létrehozott egy New Zealand Flag Institute nevű szervezetet, válaszul a 2003-as kezdeményezésre, ő a jelenlegi lobogó megtartása mellett lobbizik.
A csere mellett kardoskodók legnépszerűbb érvei:
- – a jelenlegi lobogó túlságosan hasonlít az Ausztrálhoz
- – túl brit
- – nem ábrázolja a maori örökséget
- – nem kötődik eléggé a földhöz
- – túl sok verziója van (tengerészet, légierő, ker.tengerészet, stb.)
- – nincs érzelmi kapcsolat a kiwik és a lobogó között
- – újzélandi
- – van érzelmi kötődés hozzá
- – megjeleníti a brit elődöket és a birodalmat és hogy a sziget a déli féltekén van
- – szép színes
- – ez alatt a lobogó alatt harcoltak a háborús veteránok
- – száz éve megvan
- – annyira nem is hasonlít az Ausztrálra (meg vannak azonos zászlójú országok is)