Gasztro – hagymalekvár

 

Valamelyik nap egy pajtásom mesélte, hogy mit főzött a neje, és nekem is összeszaladt a nyál a számban tőle. Annak a recipének szerves része volt a hagyma, úgyhogy én is utánafordultam, hogy hogy lehetne hagymalekvárt csinálni, finomat. Nem olyan bonyolult, de ritka unalmas foglalatosság.

Elballagtam a zöldségeshez és faszoltam (hohó!) jó sok lilahagymát, amit itt valami félreértésből kifolyólag vöröshagymának hívnak, pedig lila. A vöröshagyma meg barna, mint az közismert. (Közismert, Safranek?) A hagymalekvárhoz kell jó sok hagyma, én legalább egy nettó kilót alkalmaztam, mégpedig úgy, hogy megtisztítottam a soksok hagymát majd felszeltem őket de nem nagyon kicsire.

Ezután olívaolajon megfuttattam három evőkanál barna cukrot, amikor már jó meleg volt és kezdett érződni a karamellizálódás jellegzetes illata, akkor rádobtam a hagymát. Aki megpróbálkozik ilyesmivel, az legyen drága és próbálja ki, hogy annyi hagyma befér-e az edénybe, amennyit felvágott. Végül is betuszkoltam én is, alaposan átforgattam a cukros olajban a hagymácskát, lefedtem és hagytam levet ereszteni.

Nagyon kis lángon órákig kell főzikélni, hogy a hagyma összeessen, a cukorból karamell legyen ellenben oda ne égjen, mert az útálatos a szívünknek. Időközben feltettem egy csirkelevest is, ami nagyon fonom lett, a világ összes répája benne van, plusz ami még volt itthon. Kifőzdében ezt biztos úgy szólítanák, hogy „gazdagon”.

Mire a leves kész lett annyira, hogy szép sárga a színe és a hús leesik a csirkecombokról, a hagyma is célegyenesbe fordult, jó sok leve elfőtt, úgyhogy átálltam a szinte folyamatos kevergetésre, hogy oda ne égjen. Kapott sót meg borsot, utóbbit kétszer is, mert elgyáváskodtam az elején, meg két evőkanál balzsamecetet amit Adritól hiénáztam. Emellett facsartam bele kb két teáskanálnyi citromlevet is, mert valahogy savanykásnak kell lennie az egésznek a végén, de nem savanyúnak, inkább fanyarnak. Akkor jó, ha a színe már sötétedik, inkább halvány barna, mint nem és ha kiteszünk egy kanállal tányérra, akkor már nem folyik szét tócsává, hanem lesz egy kis tartása.

Főtt húsok mellé kiváló köret, el is lehet tenni üvegben, mint a gyümölcslekvárokat. Ha valaki nem átallja még tovább bonyolítani a dolgot, akkor lehet belőle további energia és anyagráfordítással hagyma chutney-t csinálni belőle, de én már meguntam a kevergetést, úgyhogy marad ami.

 

.

14 hozzászólás “Gasztro – hagymalekvár” bejegyzéshez

  1. Alulrol felfele:

    piritos
    hagymalekver (ha nem eleg edes, cukrot bele)
    kecskesajt (a peneszes fajtabol)

    grill!

    beszrsz.

  2. kiprbálom, ahogy szerezek egy kis kecskesajt. bazi jól hangzik.

    most inkább beletöltöm üvegbe, mert kell az edény a marha megfőzéséhez 🙂

  3. A kecskebol jon kifele. De tobbet nem tudok.
    Probalj valami tutti sajtboltot, importbol biztos lesz.

  4. Hali,

    mifelénk (itt a Magyarország-Toscana háromszögben) csak a hagyma játszik, sóval-borssal dinsztelve, azután a barna cukor (vagy barnacukor?), és kb 15 percek múlva a jó! minőségű modenai balzsamecet, de az már csak igen kis lángon.

    Ha jók az arányok, akkor semmi savanyító nem kell bele, ellenben pirítóssal (crostini) isteni, aminthogy grillezet húsokhoz is. Viszont legnagyobb sajnálatomra nem áll el, még hűtőben sem bírnya tovább 1-2 napnál, hajlamos penészedni, de én emiatt nem bánkódom, a magas tápértékének tudom be és gyorsan megesszük.

  5. … boldogult munkahelyemen ilyen hagymalekvárt raktak unos-untalan a quiche (kis) vagy a tart aljára, aztán sok kecskesajt rá, mer’ abból jók az írek, koktélparadicsomok vagy red pesto, aztán be a sütőbe… bolondult érte a nép.

  6. Mifelénk is vöröshagymának hivják, tudomásom szerint mo-n lilahagyma. Egyébként nem siratott meg a lekvár alapanyaga a felvágáskor ? 🙂

  7. Nem tudom, mit kell ennyit vacakolni a technológiával. Nejem például rendszeresen bennefelejti vásárlás után a nylonzacskóban a hagymát. Na, abból pár hét után – minden extra adalékolás nélkül – simán hagymalekvár lesz.

  8. Huh megint egy érdekes lekvár… bár mióta megfőztem a rózsaszirom lekváromat azóta kissé elment a kedvem ez irányú tevékenységektől…

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.