PS3 – Flower

Vásároltam egy játékot a PS3-ra, aminek semmi, de semmi értelme nincs, mégis az egyik legjobb időtöltés amit képernyő előtt valaha. Nem is igazi játék, hanem valamiféle stresszoldó, ringató, vizuális bódítószer.

Az a címe, hogy Flower. Megnéztem róla egy ajánló videót és amint tudtam, megvettem, tizetöt és még fél dollárzokért, és nagyon jól tettem. Amúgy nem vagyok egy gémer, a PS3-at szinte kizárólag zenelejátszásra vagy az Orange Box öt játékából a Team Fortress 2-vel való lövöldözésre használom. Annak is inkább a hangulata jó, néha nagyon élvezetes hentelést lehet csapni, onlájn ellenfelekkel, de ez valami teljesen más.

A játék (ejtsd: időtöltés) célja, hogy lenyugodj és jól érezd magad. Röviden elmondva, előbb egy, később sok, szélben vitorlázó virágszirmot terelgetünk, a kontroller (sixaxis kell hozzá) döntögetésével. Egy (bármely) gombot megnyomva a szirmokat fújó szellő felerősödik és felgyorsulunk, úgy suhanunk a mezők felett. A mezőkön van sok fű, meg néhány virág, ha ezeket érinti a mi kis szirmunk, akkor kinyílnak, és megváltozik a táj is.

Ez önmagában bazi unalmasan hangzik, tudom, de játszani mégis nagyon jó vele, igazi relaxációs tevékenység, hiszen semmi, de semmi nem stresszel bennünket. Nincs idő, nincs elfogyó lőszer, nincs health, nincs kényszer, hogy végigcsináljunk egy pályát, nincs kijelölt út, nincs gomnyomkodás, nincs semmi kötöttség, csak lebegünk a mező felett és nézzük, ahogy egyre több szirmot fúj a szél, fordulunk, amerre mi akarunk. Kicsit mi is virágszirmok leszünk, kicsit mi leszünk a szél.

Amikor egy területen minden virágot megérintettünk (ez nem valami szigorú, precíz célzást igénylő valami), akkor megváltozik a táj, kizöldül a fű vagy egy hatalmas fa, újabb virágok jelennek meg, vagy átjuthatunk egy következő völgybe, ahol szintén virágok vannak. A pályák változatosak, szépek, némelyik monokróm szürke, amíg a virágokat meg nem érintjük, mert akkor lágy színorgiát kapunk, de van ahol csak az ég változik, van ahol a fű.

Természetesen az egész HD-ben zajlik, olyan színekkel, amelyek talán nincsenek is, és mivel az irányítás is csak amolyan kontrollerbillegtetés, olyan az egész, mint egy szociológiai felmérés, nincs jó vagy rossz válasz, nincs jó vagy rossz irány, és persze amitől élvezetes, hogy nincs szociológus sem. Nincs semmi, csak kavargó, színes virágszirmok, lágy zene, méglágyabb hangeffektek, gyönyörű táj, susogó szél.