Tannin – Millsreef (reserve) Syrah 2005

Borbabráló sorozatunk második tagja egy igen kiváló termék, a lusták kedvéért mondom előre, hogy ízlik. Nagyon.

Hawkes Bay fontos bortermelő vidék a zátonyon (na, mi van a térképen A-val jelölve?), ahogy a képen is látszik, napsütötte, boldog táj, egymás hegyén-hátán art deco városokkal. Na jó, csak Napier az, de a bortermelés elég nagy területen zajlik arrafele. Mai alanyunkat egyébként a marhapörköltbe való inzertálás miatt nyitottam ki, de a kiforrott és alapos elemző-kóstoló metódus, amit a nejemmel követtünk el a palack tartalmának sérelmére, megváltoztatta a helyezetet. Vagyis a nej letiltott a bor pöcibe locskolásáról, mert annyira frankó, hogy kár elforralni.

A vizsgálat tárgya:

• Szőlészet: Mills Reef Winery, Tauranga
• NZ, Gimblett Gravels, Hastingstól nyugatra fekvő szőlők (ettől Hawkes Bay)
• Évjárat: 2005 (szüret május hatodikán, palackozva 2006 júli 20., közte tölgyfahordókban lakás)
• Fajta: syrah
• web

This classic Hawkes Bay Syrah is attractively scented, with intense black pepper varietal aromas. A satisfyingly dark, rich wine with blackcurrant, plum and spice flawours, oak complexity and lovely soft tannins, is is already drinking well and will reward cellaring.

A címke eléggé visszafogott, mondhatnám puritán, amit jól keretez a sötét palackon a puritán aranyszegély. Ahogy a bor linkjén megtekinthetjük, számos ajánlást és díjat nyert és nem véletlenül. A palackon egy külön (puritán) matrica jelzi, hogy a Winestate magazin ajánlja ezt a bort nekünk (puritánoknak). Nem nehéz, de nem is könnyű bor,  van gazdag íze és karaktere és mindenképpen azok közé a borok közé tartozik, amelyet úgy jellemezhetünk, hogy nehezítik a blogírást. Vagyis eleinte könnyítik, csak később a gépelést nehezítik, na.

Az első korty lágy gyümölcsízt ad, amit követ a karakteres, szatócs aroma. A címke szerint mindenféle gyümölcsöket lehet érezni, hát én igyekszem, igyekszem, de csak valami nagyon finom bort érzek, amiből nagyon nehéz hagyni a pörkölt mellé, estére. Miután a korty lenn van, még hosszú percekig adja az egyre gyengülő borsos ízt, amiért külön hálás vagyok. Az illata olyan, mintha félúton megállnánk a gyümölcsfeldolgozó és a fűrésztelep között, a háttérben pedig avart égetnének a távolban, a nap pedig a régi bőrkabátunkra sütne. Mindez bizonyosan a barrique eljárásnak köszönhető, amelyet tölgyfahordókban követtek el a borászok.

Kell ilyen még, nagyon jó.

Verdikt:

ízlik