Azért jó a kert, mert van benne mindenféle érdekes dolog, izgőmozgó is, meg fix is, vagy zümmög, vagy finom.
Előbb mondom a kabócát, akikből rengeteg van, és a lokál magyar tájszólás cikadásznak hívja őket, nagyon kedves rovarok, percegnek, mint a rosseb és rengeteg van belőlük. Amíg a kertben beszélgettünk, addig odajöttek, biztos hallgatózni. Olyan intelligens, könyvtárosarcú jószágok ezek, igen jámborak és igen muzikálisak.
A másik nagyszerű élőlény a borsó, amely kap majd külön posztot, annyira kedvesen fejlődik, minden nap szakajtunk a kisdeddel egyet és megesszük belőle a magvakat. Ropogós, nagyon édes, friss íze van, finom. A gyermek zúgolódás nélkül eszi, sőt.
Kezdenek kifejezetten termetes borsószemek nőddögélni a hülyekben, és a burkolat is finom, nem csak a magv. Vasárnap meghívtam a landlord valami ronkonzát a kiskertbe borsólegelésre, és amig rágcsált, addig hagytam, hogy dicsérgesse a kertet, ha már annyira akarta. Mondjuk ő nem hámozott, csak harapott, de hát igaza van, héjában a vitamin, ugyebár.
A kertet nem csak a haszonnövények használják, hanem rendszeres vendég benne néhány madárka, bár nem tudom mit heverésznek ott. Vagy jó meleg a talaj, vagy nedves és hideg, valamelyik bejön a rigónak, mert rendszeresen nyomát lelem, hogy hempereg az ültetvényen. Úgyhogy installálnom kell valami madárrémijesztő gépet, amitől elriadnak.
Nálunk a kertben a mejnók üldögélnek ilyen jókedvűen. De a kedves könyvtárosarcú cikadász az mindent visz 🙂
Keszon, latom kalozbol kertesz lettel, de ne hidd, hogy egyedul vagy ezzel 🙂
tudom én, hogy nem vagyok egyedül 🙂 jól vagytok? brazillion éve nem hallottam rólad!
koszi, jol vagyunk. elvezettel olvasom a blogodat, miota az intergalaktikus futas-ugyi miniszteriumban jovahagytuk a futhatnekodat.
azt utólag is köszönöm, reméltem, hogy valaki elintézi az állami kilométerellátónál az elszámolást 🙂
Babarum likes this.
Kistanyerok, kispoharak… Es mi lett a koviubi alapanyaggal??