Kirándulás – Rotorua

Rotorua két dologról is ismert, az egyik a felszíni geotermikus tevékenység jelenségei, a másik a Maroi kultúrtörténet manifesztálódása. Utóbbival most nem foglalkozunk.

Rotorua város Aucklandtól kb. 230km-re délre található, a csodálatos Rotorua tó partján, a környezetében pedig számos aktív geológiai jelenség figyelhető meg. A zátony geológiája nagyon érdekes, lesz róla külön poszt, csak elvetemülteknek. Itt most érjük be annyival, hogy létezik egy „Taupo vilkanikus zóna” fedőnevű sáv, amelyben nagyon régi és egészen fiatal vulkanikus jelenségeknek lehetünk szemtanúi, a zóna a Ruapehutól húzódik a Tongariro-n keresztül északnyugati irányban, beleesik a Taupo tó (amely önmagában egy hatalmas kitörés következménye), Wairakei (ahol geotermikus erőmű is működik), a Tarawera nevű vulkán ami utoljára 1886-ban tört ki, a Rotorua övezet a gejzírekkel, majd keresztülszeli a Bay of Plenty-t. Utolsó emberi közelségben levő pontja a White Island, amely ma is működő vulkán.

Az ijesztgetésekkel ellentétben a városka megközelítése három órás autóúttal abszolválható (tudjuk ezt be az évkezdeti munkaszünetnek) és még kb. 15 percnyi autózásra lelhetjük fel a Wai-o-tapu Geothermal Wonderlandot. Geológus após nélkül is érdemes lemenni, ezesetben olvasni kell szorgalmasan a magyarázó táblákat mindenfelé, hogy értsük mit látunk. A geotermál diznilend roppant látványos, néhol kissé ijesztő, de kihagyhatatlan élmény.

A környéken nagyon régóta élnek bennszülöttek, már ők is észrevették, hogy a melegvíz micsoda dolgokra képes, a modern korban viszont pompás turistalátványossággá épült ki az egész, a kiépített útvonalakon biztonságosan végigjárhatjuk a látnivalókat és megcsodálhatjuk, hogy milyen amikor a felszínre jönnek azok a dolgok, amelyeknek a földkéreg mélyebb pontjain volna a helyük.

Ha körbejártuk az egész miskulanciát az összes ösvényével, akkor évekre elegendő záptojásszagot inhaláltunk, amely az egész környékre jellemző, időnként, ha fordul a szél, ne lepődjünk meg, ha elborít bennünket a büdös. Ellenben vigyünk magunkkal ivóvizet, mert árnyék sincs sok, viszont napfényben ragyognak igazán szépen a mélyből feltörő gőzőkből kicsapódó ásványok színei.

Fura látni, hogy milyen közel tud jönni az a hatalmas energia, ami a felszín alatt rejtőzik, micsoda kraft lehet odalenn, ha egy teljesen becsületes méretű tó, a viszonylag nagy felszíne ellenére is 80-90 fokos, pár méterrel lejjebb pedig forráspont feletti a hőmérséklete.

Az oldott ásványokban gazdag gőz igen kalandos utat jár be, mielőtt a felszínre érkezik, mivel a nyomása és a hőmérséklete is igen nagy, nem bánik finoman a kőzetrétegekkel, amelyeken keresztülvág. Leginkább kioldja belőlük az alkotókat, de ahogy változik a sebessége, nyomása, hőmérséklete, úgy változik az összetétele is, a felszínen pedig jól látszik, hogy egymáshoz közeli pontokon is képes ugyanaz a gőz teljesen más színű végeredményt produkálni.

A felszín alatti vizek által felhordott ásványi anyagok persze találkoznak a csapadékvízzel és más feltörő vizekkel, úgyhogy igyekeznek lefolyni valahova, ahogy a vizeknek az már csak szokása. A beomlott felszíni képződményekben aztán összegyűlnek és a változatos összetételű oldatok egészen beteg színű tavakat képeznek, amilyen színeket csak a legolcsóbb ételfestékekkel készülő szénsavas üdítők palackjaiban láthatunk.

Ha a termál diznilenddel végeztünk, akkor a táblákat követve érdemes kis kitérőt tenni a Mud Pool irányába, amely egy fortyogó iszaptó, és annak ellenére, hogy szürke bugyborgó sár az egész, órákig el lehet bámulni, ahogy bugybog. Sajnos az iszaptó körüli séta nem jött össze, mert éppen fejlesztik az iszaptónézési lehetőségeket, de gondolom pár hét múlva már nem csak egy helyről lehet megnézni ahogy mocorog a sár.

Az egész környék csodálatosan szép, hatlmas kiterjedésű telepített erdő veszi körül, amelyben szigetekként megvan az őshonos növényzet, frankó kis dzsungelt képezve együtt. Ha van időnk, akkor csapassunk el Whangioterangi-ig (Echo Lake) mert csodálatos színe van annak is, de alaposan kikérdezve a termál vunderbár személyzetét, remek dolgokat fognak javasolni, meg megmondják, hogy mely utak nincsenek lezárva.

Ha ügyesen időzít az ember, vagy ami még jobb, nem csak egy napra megy, akkor mindenképpen érdemes ellátogatni a Waimangu Valleynél kiépült látogatóközpontba. Waimangu és környéke a világ egyik legfiatalabb vulkáni tevékenységének a következménye, a Tarawera 1886-os kitörésekor drasztikusan átrendezte a tájat, az akkor keletkezett tavak és völgyek  ma végigjárhatóak, több túraútvonal is van, mi sajnos lekéstük az aznapi utolsót. (képen jobb hátul a távolban a Tarawera)

Rotorua környéke nagyon szép és kiválóan megfigyelhető az út melletti képződményeken a geológiailag aktív múlt. A kis vilkáni kúpokra emlékeztető dombocskák és feltorlódó kőzetrétegek most jobbára birkalegelőként funkcionálnak, a talajosodás fázisai pedig remekül látszanak az úttal átvágott dombok olalában. Az úton magán úgyis csak mejnók vannak, azokat meg lehetetlen elütni, az oposszumért meg nem kár, lehet nézelődni, ha éppen nincs forgalom.

Ha valaki több napra megy, akkor a környéken más geotermális facilitásokat is látogathat, van polinéz fürdő, langyos iszappal gazdagon, és Rotorua városka is megér egy kiadós sétát, a tóra pedig mindenképpen érdemes vetni egy pillantást. Ha tényleg sok idő van, akkor érdemes megnézni a Te Puia nevű maori művészet és hagyomány intézményt, ott is van gejzír meg gőzölgő izék meg sok faragvány meg maori.

Rotoruában ma már nemzetközi reptér is van, meg rendezvények meg remek szórakozási lehetőségek, a vizisíeléstől a helikopteres kirándulásokig, nem mellesleg vulkánbarátoknak itt adott a lehetőség, hogy helikopterrel elrepüljenek a White Islandig és megnézzék, milyen amikor egy vulkán működik.

7 hozzászólás “Kirándulás – Rotorua” bejegyzéshez

  1. Én a legjobban azon a rikító narancssárga lerakódáson döbbentem le a tavak szélén (ami asszem antimon vagy arzén). Wai-o-tapu-ban van még az az enduser által időzített kitörés, amikor némi szódával (márming NaCO₃) indítja be a csávó a gejzírt?

    Arrafele jártunkban a kedvenc a Hell’s Gate elején fotózott tábla volt 🙂

  2. a rikitó narancssárga az inkább vas lesz és vörös, csak ha süti a nap, akkor olyan szine van. legalábbis ott a vasat magyarázták erősen.

    van még szappanozott gejzer is 🙂

  3. Rotrua szelen a nem szappanos gejzirt nem neztetek meg vagy csak eppen most nem mukodott?

    White Island az klassz latnivalo, hajoval is megkozelitheto Whakatenebol, csak elotte ne szalonnas tojast reggelizzetek hasznalt olajban sutve..

    White Island

  4. Itt voltam Én is. Nekem is és az asszonynak is bejött a hely. 🙂 Én mindegyiket megnéztem, hogy milyen meleg. Hát, volt amelyik rendesen forró volt. A legjobban a legvégén lévő devilbath tetszett. Pont olyan idő volt, hogy hol sütött a nap, hol elborult. A színe döbbenetes, hogy milyet változott.

  5. Csalók. Amikor mi ott voltunk végig esett az eső. Mindkétszer. De azért a Waimangu Valley-t meg Orakei Korako-t megnéztük és esőben, szürkén is szép volt, meg büdös. A csodaszép színekért viszont irigykedem. Nem ér.

  6. A Hell’s Gate a kiraly!
    Es voltatok a Kerosene Creek-nel?
    Es a Luge megvolt?

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.