Coastguard New Zealand

Auckland világelső az egy főre eső hajók számát tekintve, a városlakók erősen kötődnek a vízhez, ami rengeteg ponton elérhető és a nép megy is és eléri. De ki ügyel a hajókázókra?

A Coastguard teszi, elég régóta. A CG története 1935-ig nyúlik vissza, amikor is egy John Eastmure hajóskapitány aki hajózást és navigációt gondolt oktatni a Legion of Frontiersmen tagjainak. 1937-re a kiforrja magát a New Zealand Coasguard Service, amely kap is a Viaduct Basinnál egy kis területet, telephelynek. 1939-re, amikor már a tengeri cserkészekkel is összebarátkoztott a szervezet, vízrebocsájtották az első hajójukat, amely kifejezetten mentési és oktatási célokat szolgált.

Az ötvenes évek elején sőlyos anyagi nehézségek miatt a szervezet bukja a hajót és szinte az összes pénzét, és a financiális válságból a hatvanas évek közepéig nem is tudnak kilábalni. Ezalatt olyan hajókat használnak, amelyek nem mentészeti feladatokra készültek, de amikor éppen nem dolgoznak, alkalmasak a közlekedésre, ez is több, mint a semmi.

Az Auckland környéki vizek csak 1965 után lettek bátorságosabbak, amikor a CG újjászületett, szép lassan gyűltek az önkéntesek, gyűltek az erőforrások és emellett a feladatok is. Kiépült az első állandó rádióügyelet, átszervezték a tagsági rendszert, ’76-ra pedig eljött a VHF korszak, ami korszerű rádiós kapcsolattartást és elérhetőséget biztosított végre. Egy évvel később az ország különböző pontjain dolgozó önkéntes coastguard csapatok rájöttek, hogy együtt csak könnyebb lenne, úgyhogy összefogtak és létrejött a New Zealand Coastguard Federation.

1990-re, amikorra a tagok száma már elérte a négyezret, számtalan hasznos okosságot hoztak létre, rádiós átjátszóállomást a Coromandelen, folyamatos időjárásjelentést sugárzó csatornát, a biztonságos hajózást oktató kurzusokat, és a várostól kaptak egy újabb telket, közösen az Auckland Surf Life Saving Associationnal, ahol megépült a Marine Rescue Center is. ’91-ben áltt szolgálatba egy Cessna repülőgép, amely a bajbajutottak felkutatásában segédkezik, beindult a folyamatosan aktuális szélerősséget sugárzó berendezés (Nowcasting).

Az olyan új szponzorok megjelenésével, mint pl. az ASB bank, lehetővé vált egy másik repülőgép megvásárlása és az 1994-ben életbelépő törvény miatt (amely kötelezővé tette az 1 mentőmellény/ember felállást) egy mentőmellény-kölcsönző létrehozása is. 2002-ben épült egy direkt kutatási és mentési célokra készült hajó, amely 14.6m hosszú és kiválóan alkalmas, hogy a fedélzetéről irányítsák a SAR (Search and Rescue) műveleteket, amelyben több másik hajó is részt vesz. Az aucklandi és attól északra fekvő területeken dolgozó csapatok gyakran együttműködnek, a felszerelésük pedig egyre jobb és jobb lesz, úgyhogy bármikor számíthat rájuk az ember, ha bajba kerül a vizen.

Annak ellenére, hogy állami támogatást nem kapnak, csak szponzorációból tartják fenn magukat, igen szép eredméneket érnek el, 7/24-es ügyelet van, az önkénteseiket folyamatosan képzik, együttműködnek a Maritime NZ-vel, rendőrséggel, tűzoltósággal és a mentőszolgálattal is.

A poszt apropója, hogy a munkaadómat meglátogatta a Papakura Coastguard és nem csak úgy eljöttek, hanem hozták a Papakura Rescue One nevű hajójukat, egy 10 méteres mentőhajót, ami mindenféle szuper okossággal fel van szerelve. Ráadásul egy Unimog (1300L, a portáltengely királya) húzza, amely a szívem kicsi csücske, meg főleg a legalkalmasabb eszköz arra, hogy ki-be rakosgassák a hajót az óceánba, az Unimogot nem nagyon hatja meg, ha ajtóközépig vízben van és nehéz terpen kell boldogulnia. Az nagyon vicces, hogy hátulra rá van írva, hogy „if you can read this I’ve lost the boat”.

A hajót egy Naiad NZ nevű helyi cég építette,  aki mindenféle különleges hajók építésére spacializálódott, a mentőhajók mellett építenek vizitaxit, hajót búvártúrákhoz, hajót sarki körülmények közé, meg mindefelé, ahol nehéz körülmények között kell helytállni a tengeren. Az ilyen célra épített hajók különösen tengerállóak és komoly időjárás esetén is biztonságosan tudnak közlekedni.

A Papakura Rescue One közel négy tonna és kettő darab 250 lóerős motor mozgatja (gyorsan), a tájékozódását medig GPS-ek, radarok segítik, rádióból pedig van rajta vagy öt. Természetesen alaposan fel van szerelve mindenféle mentészeti kellékkel, amire csak szükség lehet, ha ki kell halászniuk valakiket a vízből, kések, hordágy, takarók, fóliák, eüdoboz, amit csak akarhat az ember. Ideális pecázó hajó lenne, de egyrészt a fiatalemberek nem voltak túl nyitottak az ötletre, másrészt azért a félmillió dollárért, amennyibe került, kiváló yachtokat lehet vásárolni.

A Coastguardról itt lehet bővebben olvasni, itt mindenféle van, hasznos tanácsoktól a tanfolyamok leírásáig, rádióforgalmazás, meg tengeri túlélés, és fel vannak sorolva az össes többi egységek is az országban.