Gastro – az instant tészta

Ez most, ellentétben a konzerv spagettivel, a gastro kategóriába került, részben azért, mert ehető dologról van szó, részben meg azért, mert az instant tészták kultusztermékké váltak, gyorskajából talán ez van a legközelebb a valódi ételekhez.

A történet 1958-ban kezdődik, amikor egy lelkes japán úriember, bizonyos Momofuku Ando, aki folyton azt látta, hogy a tésztás-standok előtt kígyózó sorok állnak, nekiállt kitalálni, hogy hogy lehetne soksok tésztát feletetni a jónéppel, ráadásul olyat, ami gyorsan kész van, akár konyha sem kell hozzá, úgyhogy legott nekiállt kis műhelyében sürgölődni. Némi babrálás után kezében volt a japán nemzet egyik legnagyobb találmánya, az instant tészta. Ando, a Nissin Foods alapítója rájött, hogy a tésztából ki kell vonni a vizet, úgy sokáig eláll, majd elég forró vízzel felönteni és magától elkészül. Még ugyanabban az évben piacra került a roppant eredeti fantázianévvel ellátott Chikin Noodles fedőnevű termék, (na, milyen íze volt?)  amit csodanudlinak is hívtak. Szinte azonnal rettenetesen népszerű lett (az emberi lustaságra mindig lehet építeni), úgyhogy egyre többet és többet csináltak belőle, többféle ízváltozatban.

A hetvenes évek elején a nudlit már műanyaghabból készült pohárban is árulták, kerültek bele zöldségek, szárított hagyma, mindenféle varázslat. A műanyagpoharas megoldás akkor jutott a feltaláló eszébe, amikor az USÁban járva látott valakit bögréből enni a tésztát, és jó lóra tett megint, a holmi népszerűsége nőttön nőtt, annyira, hogy Elvis Costello albumcímnek is a feltaláló nevét választotta, (Momofuku, Lost Highway Records) a Nissin pedig hatalmas céggé nőtte ki magát.

Az instant tészta lisztből, vízből, sóból és egy kansui nevű anyagból készül, utóbbi egy stramm ásványvíznek is tekinthető, rengeteg nátrium- és káliumkarbonát van benne meg egy csipet foszforsav, ezektől lesz a tészta ruganyos főzés után. Miután mindent alaposan összegyúrnak, egy masina kinyújtja a tésztát és metéltre vágja, kis adagokra hajtogatja. Ezután jön az instantságot okozó trükk, a tésztából kiűzik a vizet, amit egyszerűen úgy érnek el, hogy forró olajban megsütik. A víz rohanvást iszkol a tészátból, számos picike lukat hagyva maga után, ami később megkönnyíti a rehidrációt a vásárló tálkájában. Köszönhetően az elmúlt évtizedekben erőre kapott fitnesz- és egészségmániának, az instant tésztát gyártók újabb és újabb módszereket eszelnek ki arra, hogy hogyan űzzék ki a vizet a tésztából, anélkül, hogy forró olajba kéne meríteniük azt. Az olajon megoldás nagyon gyors, viszont a forró levegős szárítás 30-60 percig is tarthat, viszont nem marad a tésztában olaj, amitől egycsapásra csudaegészséges lesz mindenki. Kis kényelmetlenség, hogy így nem képződnek a pici lukacskák a tésztában, így másfél-két perccel tovább kell forró vízben áztatni a cuccot, mire ehető lesz.

Az instant tészta pillanatok alatt elterjedt szerte a világon, köszönhetően annak, hogy egy retardált háromévesek (és nyakkendős alkalmazottak) is el tudják készíteni, és mindenféle tájjellegű ízesítéssel ellátható. A sztenderd megoldás a tészta mellé csomagolt ízesítő tasakok, amelyek verázslatos dolgokat tartalmaznak, attól függően, hogy milyen piacra készült a termék. Az instanttészta-úttörő (új szó!) Nissin vállalat mellett azóta már ezerszám működnek instanttésztát kínáló kajacégek (csak Japánban nyolcszáz  különböző instant tésztaféleség van), ideértve a multikat is, akik nyilván ebből sem akarnak kimaradni, így megértük azt is, hogy a filléres gyorskajának is van prémium változata.

Ando bácsi sajnos meghalt 96 éves korában, ő és az instant tészta megérdemli, hogy komolyabban is megemlékezzünk róla, ne higyjük, hogy nincs instanttészta-múzeum Oszakában, ami feldolgozza az iparág történetét (csak el kéne menni Japánba), készíthetünk saját tésztát magunknak, meg mindenféle okosságot tanulhatunk a gyártási folyamatról és Momofuku úrról, lásd a vonatkozó brosúrákat. (1,2) Az instant nudli (ramen, de persze sok köze nincs az igazi ramenhez) akkora kultusszá vált, hogy évente közel százmilliárd csomag fogy belőle, ennek 48%-a kínában, de vagy nyolcvan másik országban is pusztítják a népek, mindenféle változatban.

Mint minden gyorskaját, természetesen ezt is egészségtelennek tartják, akik párolt, filézett evianon élnek, és most is van lehelletnyi igazságuk. Mint a gyorskaják többsége, a gyorsnudli is bővelkedik szénhidrátokban, ellenben szinte nem, vagy csak jelzésszerűen tartalmaz rostokat, vitaminokat és nyomelemeket. Utóbbiak hiányát nem igazán kompenzálja, hogy só viszont van benne rogyásig, az ízfokozó nátrium glutamátról nem is beszélve. Az olajosoknál még a sütőolaj helytelen kezeléséből is adódhat kockázat, de a levegővel szárítottak is tartalmaznak általában soksok E-betűt. Ez nem zavarja különösebben a rajongóit, tekintve, hogy a gyorstésztából ezerféle kaját lehet csinálni, és amíg lesznek kollégisták és/vagy kínaiak, addig ez a termék a polcokon lesz.

Személyesen kétfélét próbáltam, az egyik a mára legendássá vált Indomie Mi Goreng Satay, a másik pedig a Maggi csirkeízű akármije volt. Mindkettő fogyasztható, a Mi Goreng persze viccesebb, ahhoz öt kis tasakot kapunk (automatából 1.30-ért) úgyismint szójaszósz, csilikrém, fokhagymás olaj, ízpor és szárított hagymapelyhek, a Maggi (fél dollár) letudja egy tasakkal, amiben benne van az ízpor meg a szárított petrezselyempehely. A Mi Goreng kicsit jobb volt, a Maggi-féle inkább az európai levesbetét+maggikocka hangulatot hozta, a másik azért érdekesebbnek bizonyult és csípős is volt, nem beszélve arról, hogy az öt tasakocska felbontása és összekeverése gyakorlatlan szemlélőknek, távolról, főzésnek tűnhet. Két nagy iskola él egymás mellett, a leveses és a lémentes megoldás, a végeredményben sok különbség nincs, a lémentessel kevésbé eszi le magát az ember.

Természetesen a gyorsnudli sosem fog Michelin csillagokat szerezni, de nem is célja, hivalkodás és puccos felhangok nélkül az ami, olyan kaja amit gyorsan megcsinálhatunk, gyorsan megehetünk és nem zavar bennünket, hogy tudjuk, hogy mi az ami nem lehet benne, tekintve a fél-egy dolláros árát. A kreatívabbak persze beletehetnek bármit, plusz zöldségeket, tejszínt, vajat, húst, de mindez önáltatás, az instant tészta az irodai fiókba való, hogy átsegítsen bennünket indőnként egy kajáláson, ha nincs semmire idő. Arra viszont kiváló.

13 hozzászólás “Gastro – az instant tészta” bejegyzéshez

  1. „a tészta mellé csomagolt ízesítő tasakok”

    Makos is van?

    1. Úh, ízlésekről vitatkozni ugye… De azért mégis: szerény meglátásom szerint a smack a hazánkban kapható legdrágább, és egyben legízetlenebb „”ramen-leves””. A tésztája puhos és ízetlen, a por, amit adnak mellé csak simán ízetlen.

      Én minden olyat ajánlanék helyette, ami vi-vel kezdődik, különösebb reklámozás nélkül mondjuk a vifon-t, vagy a vishu-t. (Én lassan már a vízkőoldót is megfőzöm gyorslevesnek, annyira vakon megbízok a vi-vel kezdődőekben.)

    1. az éhség, nem volt időm elszaladni kajálni de van egy automatánk amiben van csoki meg kóla meg csipsz meg Mi Goreng. a többihez képest ez tűnt ételnek, aztán kíváncsi lettem, hogy mi ez.

  2. Sajnos alapvetően instant ellenes vagyok, biztosan azért, mert a szocialista rendszerben kóstóltam ilyesmit először.
    Nem voltak valami hasznos kaják, kókler magyar élelmiszeripari cégek próbálták utánozni a nagyhírű nyugati gyártókat, nem nagyon sikerült.
    Bűnsós zacskós levesek készültek, bedeco kakaó nesquick helyett, a tésztákról jobb nem is beszélni.
    Abban a korban emberek úgy gazdultak meg, hogy tartót készítettek zackós tejnek, meg üvegkupak bontó készüléket, ugyanis a gyöngy-narancsot nem lehetett kézzel nyitni.
    Szóval én kurva bizalmatlan vagyok a nagyja konzervkajákkal szemben.
    Ettől függetlenül a post korrekt

    1. Ukrajnában még most is zacskós a tej, a tejtartó viszont teljesen ismeretlen – ha valaki esetleg bizniszt szeretne csinálni 😀

  3. ekker, a legtöbbje ezeknek a tésztáknak leírható a maggikocka+cérnametélt recepttel (csak hitványabb tésztából) csodát nem ér várni tőle. de a levegn szárítottak legalább nem úsznak a zsírban, csak forró víz kell hozzá és egy jó másfél órára nem vagy éhes

    1. Nem fikázni akartam én, csak annak idején sikerült velem megutáltatni szinte minden konzervkaját, és ez nehezen múlik.
      Eléd is hiába adnának Gundelék a várbéli Hilton elnöki teraszán, meisseni porcelánon, ezüst desszertvillával tálalt túrósrétest, ha kapor van benne .

  4. Szóval itthon Mo.-n egy időben nagyon sokat foglalkoztam a dologgal, mert édesapám imádta ezeket.
    Itthon Pesten a kínai piacon szuperjó eredeti kínai cuccokat lehet venni ezekből.
    3-4 tasakos megoldások, és kell egy 10 perc az elkészítéshez, mert SÜTNI kell 😀
    Az meló eleje ugyanaz. Forralt víz, és mixálás, majd a végén be egy tepsibe és jól átsütni…Isteniek.
    M.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.