Lion

Tegnap este, felbuzdulva a mindenféle, neten összeolvasgatott dolgoktól, elballagtam az alkalmazásboltba, ahonnan harmincnyolc dollár és némi apró ellenében, lerántottam az új almás oprendszert.

A telepítő majd’ 4 giga, szóval ki kell várni amíg leér, ellenben, ha akarjuk, akkor azonnal el is indul és viszonylag fájdalommentesen nekifog a korábbi verzió átalakításának. Ha szeretnénk egy később is telepíthető másolatot az installerről, akkor a telepítés elindítása előtt írjuk ki az InstallESD.dmg fájlt valamire, ehhez amúgy részletes leírást biztosít a Macworld. Nekem a telepítés (a holmi letöltése nélkül) 58 percet vett igénybe, az elején meg kell erősítenünk, hogy tényleg szeretnénk a dolgot, aztán csak hagyni kell reszelni. Előtte csináltam egy backupot, biztos, ami biztos, de itt egy preinstall-checklist a paranoiásoknak. A Lion csak a 10.6.8-ra megy fel, clean install nincs, csak, ha előbb az ember feltesz egy clean install Snow Leopardot, na mindegy.

Az újraindítás előtt matekozott egy kicsit, aztán elvolt magában csöndeskén, aztán, közel egy óra és egy reboot elteltével előjött az oroszlán. Én készséggel elhiszem, hogy 250 újdonság van a friss oprendszerben, mondjuk úgy, hogy párat észre is vettem, a többi majd előjön, vagy nem, nem izgat különösebben. Az első és legfontosabb változás, hogy végre nincs már PPC támogatás, a Rozetta tegnaptól ismét a építészeti kifejezésként működik. Ez nyilván fogja bántani a lelkét azoknak, akik mindenféle ósdi programokat használtak, de engem nem zavar, sőt. A másik ami egyből szembetűnik, hogy a jól megszokott scrollozás fejtetőre állt, vagyis átvette az iPhoneokban és iPadokban alkalmazott megoldást, szerény meglátásom szerint ennél idegesítőbb dolog kevés van, de a gyár meghagyta a menekülés vékony ösvényét, úgyhogy kikapcsolhatjuk a francba azt, amit Jobs bácsi úgy gondol, hogy normal.

Nem a scroll az egyetlen ami a mobil operációs rendszerből érkezett az asztali világba, lett nekünk csinos lauchpad, ami gyakorlatilag az App folderünk, csak ki van terítve és meg van fazonírozva, hogy úgy nézzen ki, mint az iPad, hát mit mondjak, szép. Számomra ez teljesen értelmetlen funkció, az apps folderbe se járkáltam sose, minden kényelmesen és gyorsan elindítható a spotlightból is, anélkül, hogy csinos ikonok között kellene keresgélnünk. Az exposé/spaces kombó – aminél hatékonyabb munkafelület- és ablakkezelőt én még nem használtam – is megváltozott, Mission Control lett belőle, aztán, hogy ez előrelépés-e vagy sem, az majd gyakorlatban kiderül, én azt nagyon szerettem a régiben, hogy át lehet dobálni egy-egy ablakot a szomszédos desktopra, ha éppen hely kell ezen és ez pikkpakk megvan, ez most nem olyan egyértelmű, de nyilván nem néztem meg hogy kell, eddig Jobs bácsi arra lökdösött, hogy minden intuitívan működik, hát akkor nem fogok tutorialokat nézegetni, nemdebár? Az mindenesetre jól néz ki, hogy az appok alapján vannak rendezve az ablakok és könnyű átmászkálni egyikből a másikba.

A Finder is megváltozott, nem csak a pofázmánya, hanem állítólag okosabb is lett, ha akarjuk, akkor továbbra is maradhatunk a foldereinknél, de a korábban már megjelent Smart Folder megoldást is használhatjuk, utóbbi igen hasznos lehet. A keresőmotor is sokat fejlődött, a keresőkifejezések is kombinálhatóak, sőt komplett keresések elmenthetők  Smart Folderként. Most már nem kell eldöntenünk, hogy hogyan keresünk, – a Macworld példáját elcsórva – ha a photoshop szóra keresünk, akkor nem csak az applikáció lesz a találati listán és nem csak azok a fájlok amelyek nevében szerepel a keresőkifejezés, hanem a photoshoppal készült fájlok is. További jóság, hogy a quicklook most már működik a spotlight találati listában is, és hogy a kereső nem csak a gépünkön mazsoláz, hanem előhozza a vonatkozó korábbi weboldalakat amiket megnéztünk, keres a wikipédián, ha akarjuk, a quicklook pedig működik a mission controlban és az új Mailban is – diznilend. Amit egyelőre nem tudtam kipróbálni, de okos ötletnek tartok, az az AirDrop, egy egyszerű fájlmegosztási lehetőség helyi hálózaton, ha klikkolunk, akkor a finder beradarozza a környezetében zsinnyegő többi Liont és már dobálhatjuk is át a fájlokat egymásnak.

Az új Mail gyakorlatilag átjött az iPadról, hát a franc tudja, hogy jobb-e ez így, én elég konzervatív vagyok ezügyben, de hát engem nem kérdezett senki. Első indításkor elmolyolt egy jó negyed órát amíg konvertálta magát régiről újra, nekem jó volt a régi is tulajdonképpen, hát most van csicsásabb. Biztos vannak csodafunkciók és újdonságok benne, én meg vagyok elégedve azzal, hogy a tizenpárezer levelem megvan és jól kereshető, bár ez eddig is igaz volt.

Összességében nekem tetszik az egész, az olyan apróságok, mint a különböző háttérkép a különböző munkaterületekhez, a két- három- sok ujjal irányítás, (sőt, most már van fullscreen gomb az applikációkhoz, észmegáll, de nem?!) és – bár egyelőre még nem próbáltam – az autosave/versions funkciók, facetime, új address book, meg mindenféle, az újdonságok színes-szagos listája itt elérhető. Nekem sebességre semmi különbség nem érződik, bár tegnap este, amikor nyomkodtam, akkor még a spotlight éppen újraindexelte az egész masinát, majd ma este kicsit többet fogunk tudni. Azt én nem tudom eldönteni, hogy ez most egy elegáns ráncfelvarrás-e, vagy tényleg egy új oprendszer, de ezért a pénzért szerintem megéri.

3 hozzászólás “Lion” bejegyzéshez

  1. van clean install.
    a letoltott app-ra katt, show package contents, shared support,
    installesd.dmg.

    ezt kiirod dvd-re (vagy usb) es van lion lemezed, mehet a clean install.

  2. vannak hasznos holmik amik eltűnnek, pl. nem tudok dragendropozni másik munkaterületre, csak ha mission controlba megyek hotcornerrel és ott kibököm a másik ablakot. eddig szépen váltotta a spacesben a szomszéd alblakra, ha elhúztam az aktív ablak széléig a holmit.

    nem tragédia, de az egy tökéletes, egyszerű és kézenfekvő megoldás volt

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.