Útlevél saga IV.

Sajnos a jól megszokott képet a bordó útlevélről le kellett cserélnem, miután Magyarország neve megváltozott, lekopott róla a köztársaság. Ellenben lezárult az útlevél-odüsszeiánk, vagy legalábbis lezárulni látszik.

Ahogy a kaland harmadik részében írtam, a térkép legszéléről nem könnyű új útlevelet készíttetni, pontosabban fogalmazva, sokáig nem lehetett, most viszont minden ment, mint a karikacsapás. Február hetedikén megjelentünk az aucklandi tiszteletbeli konzul irodájában teljes életnagyságban, ahol találkoztunk a canberrai nagykövetség emberével és az ő mágikus kütyüjével, amely mindent tud, mint a Schöberl-ágy, ujjlenyomat, aláírás, arcképfotó, tiszta diznilend. Sőt, mivel a nagyobbik gyerekem megsértődött a led-fényekre és visszautasította a további együttműködést a hatóságokkal, róla egy igazolványképet küldtünk a nagykövetségre a papírjaink után.

Miután leróttuk a kaland költségeit, a mi dolgunk csupán a várakozás volt, amihez kiválóan értünk. Telt-múlt az idő, majd március 31-én, egy álmos szombati hajnalon, amikor én már a vadonban voltam, beállított a futár, kezében az új, köztársaságmentes útleveleinkkel. Ezzel a labda ismét a mi térfelünkre került, hiszen a hivatalos eljárás szerin a régi útleveleket hivatalosan érvényteleníteni kell, ami nem könnyű, ha a holmi háromezer km-el arrébb van, mint a legközelebbi hivatal. El is kocogtunk a postára és április ötödikén (jó érzékkel a nagypéntek előtti napon) feladtuk a régieket ozziba. 10-én ért oda, majd a nagykövetség munkatársai még aznap érvénytelenítették őket és fel is adták postán, úgyhogy tizenharmadikán csöngetett vele a futár nálunk.

Ahhoz képest, hogy ilyesmit hosszú évekig el sem lehetett intézni, a két hónapos átfutás egészen normálisnak mondható. Azt sajnos nem tudom, hogy ha most jutna eszembe a dolog, akkor hogyan/mikor tudnék a varázsgép közelébe kerülni, gondolom Canberrába kellene utaznom miatta, ami hát finoman szólva sem kényelmes, de még mindig egyszerűbben és olcsóbban megoldható, mint Mo-ra utazni, csak emiatt. Az ügyintézés, a bosszantó részletekkel együtt is fájdalom- problémamentes, és az összes résztvevő tudja mit csinál, ami üdítő újdonság bármiféle magyar közhivataltól.

Most már csak el kell menni a bevándorlási hivatalhoz és átrakatni a letelepedési engedély matricáit az új útlevelekbe (90 pénzekért fejenként) és máris körülvesz bennünket a boldogság. Szeptemberig, mert akkor fejenként 160-ért le kell cserélni majd a letelepedési engedélyhez tartozó vízumot egy másikra, amitől már életünk végéig korlátlanul lehetünk letelepedettek itt. Lehúzás ügyben a kiwiknek sem kell a szomszédba menni ötletekért. Ja, meg a gyerek csak 3 éves útlevelet kapott megint, szóval nekei még lesz még egy kör, mielőtt lehet neki helyi okmánya.

12 hozzászólás “Útlevél saga IV.” bejegyzéshez

  1. Mostan van egy érvénytelen útleveled, amiben benn’ van az érvényes okmány, ami az NZ-ben levést engedélyezi, és ezt a stemplit köll belerakni az érvényes útlevélbe? Jól értem?

  2. Érdekes most, hogy jóra fordultak a dolgok illetve az ügyintézés menete elérte a normális szintet; a címsorból eltűnt a „miért jó magyarnak lenni” mondat, a maga kissé önmarcangoló és/vagy a összmagyarságot ostorozó felhangjával. (Sőt, eme írásban felsejlik mintegy párhuzamként a kiwi bürokrácia tehetetlensége is.)

    Gondolom, ettől függetlenül magyarnak lenni most is jó csak emlitésre nem méltó ha ezt pozitiv kicsengéssel kell(lene) leírni. 🙂

    1. miből gondolod, hogy mindaz amit korábban írtam a másik posztban, az már nem érvényes? a rendszer rabló és ostoba továbbra is, az egyetlen jó dolog, (amit ott is említettem amúgy) hogy a probléma már nem a végeken van. Vagy legalábbis ott már nincs.

      Ez nem befolyásolja azt, hogy 6 évbe telt mire egy állam megszülte ezt a lehetőséget a határain kívül élőknek, SOKKAL több drágábban és nehézkesebben, mint más államok.

      Az összmagyarsággal hagyjál kérlek békén, önmarcangolni pedig nem nekem kell.

      Ami érdekes, hogy miért is kéne tapsolva ugrálnom azért, mert valami elérte a normális szintet?

      Az pláne érdekes, hogy most, hogy nem joggal szapultam, hanem dícsértem a magyar rendszert, idejössz kötözködni. Gondold ezt át.

    2. Izé, nem akarok kötözködni, de nem érte el az ügyintézés menete a normális szintet, sőtpláne igen messze van attól.

  3. ti is unatkoztok ott mint a háborodás.. mi itt az ilyesmit úgy intézzük, hogy hajnalban csönget négy rendőr és közlik hogy vagy fizetsz 140K-t, vagy visznek baracskára.. kérded miért, erre az szokott kiderülni hogy 5-8 éve nem csináltál meg valami ilyesmit 😉

    1. nem röhög, neki semmilyen útlevele nincs még, de majd ha kell, akkor neki rendelünk postán 🙂

    1. a bevándorlási néni azt mondta, hogy nem vagyunk kötelesek átrakni az új útlevélve a matricát, ha nem utazunk, elég lesz majd az indefinite megkapásakor matricázni.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.